Sátáni Játszma
Ez a film olyan, mintha a tavalyi Ítéletnap és az ugyancsak Tavalyi Stigmata közös gyermekeként jött volna létre. Ugyanaz a megszállottság, mint a Stigmata-ban, és ugyanaz a gonosz eljövetele, mint az Ítéletnapban. Persze vannak fejlemények is ..
Itt most nem Patricia Arquette lát majd rémeket. Winona Ryder az, aki, amikor besétál egy sima mosdóba, a falak elkezdenek bevérezni, mégpedig szennyvíztől, és elsötétül a világ. Úgy látszik, Kevin Smith Dogma c. filmje óta a toilette és a sötét erők kapcsolata már alapvetővé vált -))
Tovább bonyolódik viszont a kép, mert hiába Winonának vannak látomásai, mégsem ő a kiválasztott, hanem Peter Kelson (Ben Chaplin). Még egy csavart jelent, hogy ezt a Peter Kelson-t nem a jó erők, hanem a gonosz választotta ki, ő lesz a sátán földi helytartója (aki a South Parkban Saddam Hussein volt).
További újdonság, hogy Gabriel Byrne nem szerepel sem az egyik, sem a másik oldalon, de ennél is érdekesebb, hogy mintha ez a film már tanult volna elődei hibáiból, és egy sokkal jobban működő sztorit kínál nekünk tálcán, mint valami "version 2.0", illetve "generation 2.0", vagy méginkább "generation (x+1)". Itt a földöntúli hatalomra, illetve hatalmakra nem kell bambán és bután bámulnunk, mint pl. a Stigmata-ban, és nem is vagyunk annyira bénán kiszolgáltatva, mint az Ítletnap-ban, ahol például tudjuk, hogy semmilyen lövedék nem fog Gabriel Byrne-n, mégis a minél nagyobb lövedékektől várjuk a sikert, legalább is időnyerés terén.
Itt egy sokkal tisztább helyzet van adva, Maya (Winona Ryder) látomásoktól gyötört, profi fiatal lány. Azért profi, mert tagja egy "szelleműző" csapatnak, akik komoly fejjel jelennek meg a gonosz által megszállt embereknél látogatóban (mint a film elején egy rabhoz a cellájában), és rendes ghost-busterek módján látnak neki a kiűzésnek, mintha csak a kábeltévét jöttek volna bevezetni, szerszámok, stb.
Maya tagja ennek a csapatnak, de ez mind semmi, izgisebb, hogy ő az, aki rájön, hogy ki lesz a gonosz követe, mert ugye az a film mottója, hogy "volt kétezer évetek, most mi jövünk! .." mert valami képletet megold, és közben pont a tévét nézi, és a képlet eredményét, hogy "Kelson" bemondják a tévében, és
Maya összekapcsolja a dolgokat. Kelson lesz a sátán követe. Ha nem ölik meg, itt a világ vége.
A film elkezd kevésszereplős lenni. Maya és Kelson barátkoznak egymással, és a lány viszonylag hamar meggyőzi a férfit, hogy mi fog vele történni. Itt jön be, hogy mitől jó ez a film, illetve legalább is mitől "nem rossz". A srác és a lány együtt nyomulnak,
mint valami rendes thriller-ben, (bár ez is az), és együtt göngyölítik fel a bizonyítékokat. A srácnak eszébe sem jut a lány ellen fordulni, vagy ideje korán begonoszodni, mondván, hogy ha már úgyis ő lesz a rosszfiú, akár el is kezdhet kevesebbet aggódni amiatt, hogy mit csinál jól vagy rosszul. De nem.
Peter Kelson-t még az sem dobja fel, hogy rájön: szinte hallhatatlan. Valahányszor valaki megpróbál ellene merényletet elkövetni, (általában papok, akik sokat beszélnek, mielőtt lőnének) valaki mindig közbelép. Peter Kelson elborzad, ha belegondol, hogy mibe csöppent bele. Tovább megyünk: Peter Kelson jobban kedveli Maya-t, mint a barátnőjét! Ez a közös felfedezőkörút, ahogyan együtt tárják fel, hogy mi készül a világ (és persze szegény Kelson) ellen, egy rendes, izgalmas és barátságos történet, két pozitív résztvevővel. Mindkettőjüknek egyébként hatalmas szemöldökük van, mintha a boszorkány-suliba ez lenne, vagy lett volna a belépő. Lényeg, hogy együtt utaznak előre ebben a végülis rejtélyesnek mondható történetben.
Az ellenséget a külvilág jelenti, (ami szintén pozitívum), mintha valami zombi-film lenne, ahol csak magukra számíthatnak, a többiek vagy gyanúsak, vagy direkt zombik. Ez a zombi környezet eléggé közel hozza őket, bár sajnos nem jönnek össze. Ha az alkotók (az író és a rendező) egy kicsit is el tudtak volna vonatkoztatni a "vallásos" vonatkozásoktól,
észrevehették volna ők is, hogy egy kedves kis zombi-filmről van szó, és akkor egészen jó eredményt is el lehetett volna érniük. De tényleg, ha a forgatókönyvet egy hétvégére lepasszolták volna mondjuk Tarantino-nak, vagy Lars Von Trier-nek, vagy a Jég És Föld Között íróinak, Robert King III-nak és Terry Hayes-nek, akár egy kisebb fajta Tiszta Románc is kifejlődhetett volna belőle.
Így azonban csak tűrhető eredményről beszélünk, és akkor még nem említettük, hogy lehet más témában is filmet csinálni, és ha ebbe is belegondolunk, mégkevésbé leszünk lelkesek. Mégis, elmondhatjuk, hogy "nem rossz", és ez azért valami. A végén egy percre elkezdünk izgulni, hogy mi van, ha nem is a srác az, hanem Winona, akitől jó volna megszabadulni, mielőtt kikel a sátántojásból, és ez az izgalom sem rossz, nem úgy, mint a film kurta-furcsa befejezése. Okés, hogy uncsi mindig a sok-sok mentőt és rendőrautót és lángoló raktárépületet látni, és oké, hogy valahol el kell kezdeni az átállást egy újfajta befejezési stílusra így 2001 környékén, de azért ennél az egy autónál többet várunk. Bár ..., jegyezzük meg, végül is ez is eléggé emlékezetes volt .., fura ez a film, mert ami közben bénának tűnik, arról később kiderül, hogy volt benne valami, mint például ez a befejezés. Most, hogy egy percre újra felidéztem, és belegondoltam, már azt mondanám, hogy határozottan elegáns, szinte jobb, mint a Sebezhetetlené. Maradjunk annyiban, hogy fura, közepes film, amit meg lehetett volna jobban is írni.
-skót-
