Simpatico
Simpatico 1999.
Kell-e
mondani, hogy nagy várakozással tekintettünk erre a filmre, már
csak a szereposztás miatt is? Szinte érthetetlen, hogy hogy lehetett
egy ekkora lehetőséget elpuskázni.
Ez a film egy viszonylag híres színdarabból készült, és sajnos nem sikerült kinőnie korábbi kereteit, nem lett belőle más, csak egy 3 szereplős film, 2 mellékszereplővel. Ennyi.
Vannak sejtelmes filmek, amik az elején mindennek baromi nagy feneket kerítenek, hogy később majd jól megmagyarázzák, vagy éppenséggel a film elején látottak szolgáljanak magyarázatul valamely filmvégi jelenségre. Ez a film is borzasztó nagy köpönyeggel dolgozik, szinte mintha a Volt Egyszer Egy Vadnyugatot kezdenénk el nézni. Tipikus művészfilm, a szó rossz értelmében.
A jól menő üzletembert (Jeff Bridges) felhívja egy jócskán lepattant, alkoholista (Nick Nolte), hogy most azonnal jöjjön le ebbe a bizonyos kiagyalt nevű kisvárosba, ("Cucomackbo", vagy valami hasonló). Bridges nem tud nemet mondani, és kiderül az is, hogy azért nem, mert Nolte sokat tud egy régi bűnügyről, tehát kvázi zsarolásos sakkban tartásról van szó.
A dolog idáig még követhető is, noha kicsikét értehetetlen, hogy Bridges miért megy bele a dologba, hiszen Nolte gyökértelen, biztos nem beszélt az FBI-val, nem helyezett letétbe semmi terhelő dolgot az ügyvédjénél, stb..
Ekkor remek fordulat következik, Nolte megkéri Bridges-t, hogy beszéljen egy nővel (Cathrine Keener), mert az feljelentette őt, és ha letartóztatják, akkor beszélnie kell, mindenről, ha Bridges érti, mire gondol, Nolte...
Igen, Nolte megkéri Bridges-t, hogy beszéljen a nővel, mire Bridges bemegy a nő házába, Nolte viszont ezalatt teljesen észrevétlenül lekopik Bridges hatalmas autójával, felül a neki lefoglalt repülőre, sőt, tesz egy villámlátogatást Bridges birtokán, és a 30 milliót érő lovat is tök simán megközelíti, és köszön neki. "Szia, Simpatico!" , mert így hívják szerencsétlen lovat.
Hogy ezalatt mi történik Bridges és Keener között, az kimeríti a ködösítés fogalmát. Hamar kiderül, hogy Keener nem is jelentette fel Nolte-t. Bridges gyanakodni kezd, de mire? Keener összejátszik a nővel, akit mi különösen kedvelünk, mert a Csapnivaló c. film főszereplője is ő volt, nemcsak a John Malkovich Meneté. Lényeg, hogy be van lebegtetve valami Tarantino jellegű poén a képbe, mintha valamire várnunk kéne, ami később majd kiderül, vagy csattan.
Ne szívjátok mellre, hogy elmondjuk, a nőnek semmi köze semmihez, az egész tényleg csak ködösítés, amivel a film időt próbál nyerni. Egy félóra ködösítés után már úgy is úgy van vele a néző, hogy ha Keener meztelenre vetkőzne és a film összes szereplőjét leöntené baracklekvárral, az sem hatna meg minket.
Ami Bridges-szel történik az azonban érdekes. Este már nem tud elrepülni, és miután hazatér Nolte nyomorúságos, döglegyektől és bűztől átitatott zugába, zuhany helyet azzal próbálja enyhíteni izzadtságos nyomorát, hogy belebújik Nolte néhány alig használt ruhájába, melyek között testével közvetlenül érintkező trikó is szerepel (!). Itt kezdődik a film teljes széthullása. Aztán másnap, ahelyett, ahogy ez vidéken történik egy korán lefekvő emberrel, Bridges meg sem tud mozdulni. Na, jó, előző nap egy béna kocsmázást is beiktattak
(szintén időhúzásból), de nincs olyan kocsmázás, amit ne lehetne kialudni, különösen egy idegen vidéki helyen. Bridges azonban kipurcan, embriópozícióba helyezkedik, és valamilyen megfontolásbólmég a telefonját is eldobja, hogy rendesen el legyen vágva a világtól.
Teszi ezt miért? A szórakoztatásunkra, vagy az orrunknál fogva vezetésünkre? Zutóbbi. Sajna.
Mindez nagyon negatív élmény. Egyszeriben ott ülsz, és úgy érzed, hogy teljesen rászedtek, hol van az a régi bűntény, ami most a felszínre kerül, és súlyos hajsza alakul ki belőle? Hol van az ember, akit egy életen át átvertek, és most rádöbben, hogy mi volt, és bosszút áll? Sehol senki. Az egész film egy nagy darab nulla, és higgyétek el, tényleg rossz érzés ilyet mondani.
Az van csak, hogy három fiatal, akikből mára Bridges, Nolte és Sharon Stone lett, annak idején csaltak a lóversenyen, és elkapták őket (az Erin Brockovich-os Albert Finney), amire ők csak azt reagálták, hogy kompromittáló fotókat készítettek az őket
fenyegető hatósági személyről, mely fotókhoz az ifjú Sharonnak is be kellett vetnie magát. A filmben Nick Nolte egy leragasztott cipősdobozzal mászkál végig, amiben a múltban készült fotók vannak, felkeresi az összes (2 db) múltbeli érintettet, hogy felejánlja nekik a fotókat, de senkinek sem kell. Színdarabnak biztos nem olyan rossz, de filmnek lehangoló.
Annyi minden lehetett volna benne! Egy kis történet például.... Egy kis bosszú, akár csak olyan enyhe is, mint amikor a Hal Neve Wanda végén Michael Palin egy úthengerrel száguld Kevin Kline felé, és azt üvölti, hogy "bosz-szúúúúú!".
Tipikusan az a film ez, amelyiknek a forgatása sejtelmes hangulatban telik, mert mindenki azt fontolgatja, hogy a történet melyik pontján bukkan fel majd ez a jelenet, és mindenki nagyon sokat vár, sivatag, pénz, bűntény, l'amour, múlt, szenvedés, bosszú. Aztán a vetítéskor mindenki megfogadja, hogy többet nem hallgat azokra a rendezőkre, akik azt mondják, hogy "most ezt ne így vedd, majd meglátod a filmben, a helyén egész más lesz ez a jelenet... ".
Lényeg, hogy ezt a filmet még viccből sem tudjuk ajánlani, annyira kiábrándítóan üres.
-zé-
| Best Hollywood |
