cspv logo
cspv szám: 30 / 01 tartalom
keresés

hírek cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím Interjú Forgács Gáborral, a Pizzás operatőr-produc Király Batka Ákos - alias Pléhboy Interjú Kreiter Évával, Mannácskával cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 20 00425
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2000-11-30

Dupla, Vagy Minden

Beautiful Joe 2000.
Zavarbaejtő kis film, de ha belegondolunk, az összes zavar pusztán amiatt merül fel, hogy Sharon Stone játssza a főszerepet.


Láttuk már, hogy Melanie Griffith is ugyancsak hajlamos "eldugottabb" filmekben szerepelni, hogy ezzel a művészetet támogassa, lásd legutóbb a Cecile B. Demented, korábban pedig Woody Allen Celebrity-jében, és a Még Egy Nap A Paradicsomban-ban. Sharon Stone-ról most így hirtelen nem ugrik be hasonló, de már nem is kell, mert itt van a Beautiful Joe, ami önmagában majdnem "felér" egy Cecile B. Demented-del.

A történet szimpla, és ez még a film jó tulajdonságait gyarapítja, mert például az, amit a vásznon látunk, már sokkal durvábban sérti a szemünket. Joe egy ötvenes fickó, kicsit idióta fejjel, hatalmas nagy hajjal, dús szemöldökkel, és bajusszal, kvázi mint valami kiszuperált ex-hippi. Ennek a Joe-nak annyira lapos az agyműködése, annyira együgyű a csávó, hogy a legpozitívabb szó, amivel illetni lehet, az az, hogy dögunalmas (pont, mint a film). A felesége megcsalja egy vízvezeték szerelővel (iszonyat frappáns megoldás az író-rendező részéről), majd utána elpanaszolja, hogy unatkozik Joe mellett, amin magunk sem csodálkozunk, mert ekkorra már végignéztük a film első 8 percét, és az magáért beszélt. Megy Joe az utcán, emberekkel találkozik, mindenkinek köszön, és mindenki megkérdi tőle, hogy hogy van, mire Joe rendre mindig azt mondja, hogy nem panaszkodhat, amire a másik fél mindig azt mondja, hogy ő meg tök ramatyul érzi magát.

Itt érdemes is megállni egy másodpercre, mert hiszen ez a film arról akar szólni, hogy Joe-nak agytumorja van, és ezért meg fog halni. Ehhez képest, ha komoly film akart volna lenni, akkor itt, ezen a ponton Joe-nak már tudnia kellett volna a tumorról, és ez magyarázta volna az "együgyű" stílusát, hogy amíg a többi ember rosszul érzi magát, ő szinte annak is örül, hogy levegőt vehet, igen, ez így teljesen rendben lett volna, de nincs ekkora szerencsénk. Joe mindenkit végigüdvözöl Bronxban, bemutatja nekünk hárommondatos fix szókincsét, és elhiteti velünk, hogy kicsikét retardált, amikor hirtelen a fejéhez kap, hogy "hű, fáj a fejem", mire azt tanácsolják neki, hogy menjen el orvoshoz. Elmegy, és megtudja, hogy tumor, amit a szokásos együgyűségével vesz tudomásul. Magához vesz némi kézpénzt, és nekivág a furgonjával a világnak, hogy kalandozzon egy keveset, mielőtt dönt, hogy kell-e neki az operáció, ami megmentheti az életét, vagy sem (másnak ez kicsit gyorsabban leesne, de neki szerencsére lesz rá két egész hónapja).

Első útja a lóversenypályára vezet, és ott szépen rátesz 500 dolcsit egy lóra, ami nem is esélyes, ellentétben Sharon Stone-nal, aki éppen mögötte áll a sorban, és aki arra a lóra tesz, amelyikről mindenki tudja, hogy nyerni fog (fura, hogy nem mondják be a hangosba is). Lényeg, hogy Sharon veszít, Joe pedig nyer. Sharonnak szüksége van pénzre, Joe-nak viszont annyira jó lehet a biztosítása, hogy noha naptárában agyműtét és rák-kezelés szerepelnek, úgy ítéli meg a helyzetet, hogy semmi szüksége a pénzre. Lényeg, hogy Sharon szeme láttára egy apácának ajándékozza az összeget, miközben Sharon azt hitte, hogy ő kapja meg, ami kihúzta volna őt a bajból, az uzsorás szorításából (teljesen, mint valami népmese).

Kérdés, hogy miért egy apácának? Miért nem egy óvodának, miért nem egy utcai zenésznek, miért nem árulja inkább ingyen a virágokat, ha már amúgy is virágárusításból él, vagy miért nem adja Sharonnak? Az apácák lemondanak a világ összes dolgáról, nekik van legkevésbé szükségük pénzre, ezzel együtt Joe viselkedésére egy nagyon is racionális magyarázat adható.

Joe karaktere egy ufót utánoz, a társadalmon kívüliséget, egy arcot, aki nem ismeri, mi az a szükség, kvázi, nem érti, hogyan élnek az emberek (itt, a földön). Bukta. Joe ugyanis virágárus, vagyis nem hippi, hanem kereskedő. És ilyen kereskedő nincs, vagy ha van, biztos, hogy nem tud gond nélkül 4000 dolcsit belegyömöszölni a tárcájába. Ez az egész szitu Joe karakterével egy nagyon-nagyon álságos dolog. Olyan akar leni, mint valami Jézus-film, az emberek ott nyomorognak, Sharon Stone személyesen például olyan egzaltált, mint a Casinóban, szorozva kettővel, plusz szegény nem igazán tud egyetlen mondatba sem belekezdeni anélkül, hogy a szemei ne lennének sírásra gerjedve, a bőre ne lenne piros, és a feje ne rázkódna olyan furán, mintha tényleg valami nagy jelenet készülődne, egy normális filmben. Joe szemrebbenés nélkül megy végig a filmen, mint valami hülye robot, és azt hiszi, hogy tökre jófej, miközben az összes előnye a bárgyúságából, ostobaságából származik.

Ez a film a lehető legrosszabb fajta, film-főiskolásoknak szinte ajánlatos megnézni, mint valami (sajnos nem is annyira) ritka példányt. A legrosszabb pedig az benne, hogy mindaz, ami ebben a filmben egyáltalán nézhető, azt bőven megkapjuk bármelyik (nem az inaktív magyaroknak szánt brazil) tévésorozat bármelyik epizódjából. Nagyon-nagyon lapos "Hollywood-i" fordulatok, de akkor miért kell egy retardált alacsony költségvetésű filmet néznünk ehhez? Semmiért. Semmi pénzért.

A film azonban még szórakoztató is lehet, ha valaki úgy fogja fel, mert tényleg annyira - de-annyira rossz. Amikor Joe beletekint a határidő naplójába, és ott van a nap, amikor konzultálnia kell az orvosával, és oda egy halálfej van berajzolva, akkora nevetést vált ki, mintha vígjátékot néznénk, persze egyáltalán nem az (szentimentális családi film akart lenni). Ennél is durvább, amikor Sharon Stone-t (akit ki tudja, mivel vet rá a szereplésre az első filmes rendező, Stephen Metcalfe, aki '89 óta évtizedenként 1-1 darab filmet írt) pár jelenetben -a film elején- brit angolsággal halljuk beszélni, uramisten, ez egyszerűen az elmebetegség határát súrolja, belülről. Az sem kis piskóta, hogy az idióta, és szuper-tehetségtelen férfi főszereplő, Billy Connolly abszolút nem ír, hanem skót (!), annak ellenére, hogy a filmben (végig) írt alakít, ami azért végképp lebecsüli a nézők intelligenciáját, majdnem úgy, mint azok a filmek, ahol a feketéket befestett fehérek játszották.

Nagyon rossz film, nem vitás. Hogy került bele Sharon Stone? Elrabolták az ufók? És ezt csinálták vele? Juj!!!

-floyd-

Flamex

cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25