Ali G Indahouse

A film természetesen meglepett minket. Azért természetesen, mert a híres londoni DJ-ről, Ali G-ről eddig mi magunk, mintegy magánszorgalomból alkothattunk képet, azt gondolhattunk róla, amit csak akartunk.

Most azonban eljött az igazság másfél órája, és Ali G (Sacha Baron Cohen) valódi arca megkerülhetetlenné vált. Olyan nagyon sokáig egyébként nem kellett kerülgetnünk, mert rögtön a film elején kiderült, miben utazik ez az "Ali Dzsí". Beszéde súlyos hip-hop paródia, kizárólag hip-hop szlengekben beszél, ehhez hozzájön egy nagyon direkt közel-keleti akcentus (amely bizonyára zsidó voltát hivatott kihangsúlyozni), és a hip-hop nyelvtan egy durván eltúlzott paródiája, aminek hatására egyetlen értelmes angol mondat nem hagyja el a száját. A java azonban még csak most következik, mert Adam Sandler pöszeségét és infantilizmusát is kölcsönvette, hogy ő az anyuci pici fia, a kedves kis egyszerű barátnőjével, meg minden.

Nagy a gyanúnk egyébként, hogy Ali G népszerűsége összefügg, illetve egybevág az MTV Europe közel-keleti elterjedtségével, népszerűségével. Az MTV Europe-ot az izraeli hirdetők előszeretettel alkalmazzák a helyi fiatalok elérésére, értsd, nem angolul dobják fel az éterbe a 250 millió fiatalt elérő reklámokat, hanem dedikáltan héber nyelven. Ez idáig még rendben is volna, mások is csinálják, de ezek a reklámok egy annyira durván ostobának, primitívnek, és "beindultnak" ábrázolják az izraeli fiatalokat (amit reklámoznak, azt gondolkodás nélkül megveszik), hogy az több, mint gusztustalan. Ezekről a reklámokról, mint egyfajta zombi-kultúráról lehet beszélni, a későbbiekben egy rövid tanulmány erejéig talán visszatérünk rá.

Ali G persze londoni DJ, és persze paródia, de akkor is, a hasonlóság kísérteties, Ali G személyéből ugyanaz a stílus, ugyanaz a hülyeség, egyszerűség köszön ránk, mint ezekből a buta reklámokból. És akkor még nem beszéltünk arról az egyszerűségről, ahogyan az "image-ét", arculatát megkomponálta: sapka, sárga szemüveg, susogó alsó-felső és kész, Ali G csak ezeket viseli, maximum a színeket variálja, ezek nélkül nyilván nem is az, aki. Jamiroquai, az állandó kalapjával hozzá képest kispályás.

A film története egyébként nem is rossz. A gyermeteg Ali G, a jószívű vesztes egy angol kisvárosban (vagy egy kis londoni negyedben) túlélő tréninget tart kisgyerekeknek. Ali G lényegében a hip-hop kultúrát terjeszti a kicsiknek, ami eléggé vicces, nevetni is lehet, meg minden. De ez még csak a film legeleje. Aztán kiderül, hogy elveszik tőle ezt az oktatói állást, értsd a helyi kultúrház lefaragja a költségvetését, és elveszi tőle a teremhasználatot. Ali G ezért vad tiltakozásba kezd, és odabilincseli magát egy korláthoz. Itt, amikor egy vak korláttisztító bácsi arra jön, és módszeresen letisztítja Ali G korlátját is, már rendesen fészket vert bennünk az óvatos gyanú, hogy ez a film eléggé béna lesz.

Ezzel párhuzamosan a miniszter súlyos pácban van, zuhan a népszerűsége, és szüksége volna egy arcra, aki népszerű a fiatalok körében, és így fel tudná lendíteni a párt pontszámait. Ali G kapóra jön, és beáll politikusnak. Az ember percekig még talán örül is, hiszen az Eddy Murphie féle "Gentle Manus" juthat az eszébe. De amint ezt a korlátos poénnál már jól ki lehetett érezni, a reménykedésre semmi ok, ez a film végig megbízhatóan alacsony színvonalon folytatja mind a poénkodást, mind a történetvezetést. Ali G hatalmas politikai pályája természetesen abból áll, hogy ő és pár hasonlóan ostoba haverja folyamatosan füvet szívnak és feka szlengben beszélnek (tényleg, mintha a szegény izraeli fiatalokat megcélzó MTV Europe-os reklámok világában volnánk). Persze, bárki azt mondhatná, hogy "de hiszen mindez csak paródia", de erre mi azt felelnénk, hogy a paródia ott kezdődik, hogy valamin nevetni lehet. Szóval szívnak és böfögnek. Nagyon kemény, illetve nagyon laza csávók. És amikor a súlyos miniszterek már majdnem háborúznak, Ali G jól beteáztatja őket marihuánával, és egyből minden megoldódik, még annak is szemtanúi lehetünk, hogy két afrikai politikus férfi egymást megcsókolja (!). Nagy szám.

Való igaz, hogy az utca egyszerű gyermeke körülbelül ilyen filmet írna, ha megkérnék rá, de arról már nem vagyunk meggyőződve, hogy az utca egyszerű és kevésbé egyszerű gyermekei, beleértve saját magunkat, ilyen filmet érdemelnek.

Az egész film pontosan az, mintha egy szombat délutáni tévésorozat egyik buta epizódját láttuk volna, azzal a különbséggel, hogy ebben kedvencünk, Ali G szerepelt. Persze, ha belegondolunk, hogy mitől is (volt) a "kedvencünk", nyomban leegyszerűsödik a helyzet, és immár azt mondhatjuk, láttunk egy filmet, amiben egy nagyon buta csávó szerepelt, és a film is nagyon buta volt.

PS: köszi Zerge nevű olvasónknak, aki a klip elején elhangzó mondatot korrigálta .. "R U"-ról "iz júú"-ra ..