cspv logo
cspv szám: 46 / 02 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 11 00229
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2002-12-18

Kocka

Cube 1997.

Szögletes Gömb
A Kocka egyike azoknak a filmeknek, melyek eleve be vannak határolva, ahogyan az egykori Hitchcock-film, a Mentőcsónak címéhez híven egyetlen mentőcsónakban játszódott, ez a film egyetlen kockán belül tárja elénk mindazt, amit elénk tár.

A Kocka tipikusan az a film, melyekről sokat szokás vitatkozni, ezt a tulajdonságát annak köszönheti, hogy egy nagyon jól érthető története, szerkezete van, és mert tényleg minimális eszközökkel dolgozik. A puritán világ és az egyszerű történet a nyílt érthetőség varázsát adja a nézőnek, ugyanúgy, mint a filmskála másik végén a Walt Disney vígjátékok, sőt, rajzfilmek. Lévén pedig, hogy az egész teljesen sci-fi, ez a minimalizmus az elgondolkodtató film érzetét kelti.

A film egyébként 1997-es és tényleg nagyon kevés pénzből készült, és nagyon jól kezdődik. Az emberek, a film szereplői egy fura helyen találják magukat (a kockában), semmire nem emlékeznek, csak azt tudják, hogy innen valahogy ki kellene jutniuk. Idáig remek. Megkezdődik hát a vándorlás, egyik kocka-szekcióból a másikba, mintha egy bűvöskocka egyik kockadarabjából kellene átjutniuk egy másikba. Ez nagyon érdekes, ráadásul veszélyes is. Egy háromdimenziós labirintus, amely gyilkos csapdákkal van tele, és amelyben a vándorlás kellő térlátás nélkül egyenlő a lehetetlennel. Az idő szorít, a csapdák is eléggé durvák, szóval van rendesen feszültség, a néző örül, hogy egy ilyen izgalmas, képzelet-gazdag játékot találtak ki neki.

A kezdeti lendület azonban hamar felmorzsolódik, a kockatömb szerkezete nemcsak a bent lévő szereplők, de a kint ücsörgő nézők számára is hamar monotonná válik. Ekkor éled fel a horror-vonal, a vándorlás a kockában másodlagos jelentőségűvé redukálódik, helyét pedig a szereplők egymás közti torzsalkodása veszi át. Ez a bizalmatlanságon és bezártságon alapuló dráma pont olyan, mint egy színdarab, nem is mentes a kliséktől, ám a miért hibáztatjuk az más, az az, hogy egyszercsak túllép egy határt, aminek nem örülünk. Amikor egy túlélős filmben meghalasztják a kedvencedet, vagy legalább is, akinek a túlélésében biztos voltál, az nem jó. És általában sem jó, ha egy ártatlannak hitt filmben egy tinédzser lányt kinyírnak. Ez valahogy sok volt. Itt már lehetett érezni, hogy a rendező nem a néző pártján áll, hanem a sajátján és a kettő nem ugyanaz. Ezek után lehetett tudni, hogy a nagy vándorlás, keresztül-kasul a kockán csak egy nagy Godot-ra várva, és hogy nem is biztos, hogy valaki is valaha kijut a Kocka (értsd a kis műterem) falai közül.

A film, különösen a horror-vonal előtérbe nyomulása, és a tinilány megölése után unalmassá vált, és ezt a szintet többé már nem haladta meg. Persze azok, aki szeretik a lecsupaszított szerkezetű filmeket, kedvelhetik, bár hasonló műfajban a Szerelmes Thomas sokkal jobb volt. A Szerelmes Thomas is uncsivá vált, de abban volt történet, és az a történet kellemes volt. A Kocka legnagyobb erénye, hogy később megszületett a Mátrix, és ha valaki nagyon felületesen nézi, úgy hogy mindkettő sci-fi és mindkettő arról szól, hogy valakik valamiben benne vannak, még azt is mondhatja, a Koca egy előzmény volt. Szerintünk, ha a Kocka valaminek az előzménye, ha valamelyik filmnek a kisköltségvetésű művész-verziója, akkor az sokkal inkább a Gömb.

-zé-
2002-12-18
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12