Az Utolsó Éjjel

Spike Lee komoly rendező, a híre megelőzi őt, bár minket eddig még különösebben nem kápráztatott el, lévén, hogy alig láttuk pár filmjét. A Girl 6. közepesen gyengének bizonyult, de a Summer of Sam (Egy sorozatgyilkos nyara) egész jó film volt, legutóbb a Trombita c. szkeccs-filmben láttuk az ő részét, ami a többi részhez képest gyenge volt. Az Utolsó Éjjel eszméletlenül erőteljesen kezdődik, és az az igazság, hogy a film teljes hossza során számtalanszor szembesülünk ezzel a székbeszegező "erőteljes" stílussal, úgyhogy ez az egész filmre jellemzőnek tekinthető. Ez az "erőteljes" stílus roppant impresszív, felkavaró, sőt, ami a legjobb, határozottan zenei. Jó sokszor egy igazi elsőrendű művészfilm hatását teszi ránk, bár hozzá kell tennünk, a hőfokmérő néha lejjebb, néha pedig feljebb leng ki, és mindkettő kellemetlenül érint minket., de lássuk közelebbről, hogyan viselkedik ez a film.

Az alapsztori, hogy egy srác (Montgomery) utcsó napja, nagyon erős, és nagyon is jól veszi ki magát, minket nézőket általában elkápráztat, de az élet nem fenékig tejfel. A film már az elején megvesz, sőt, mi az, hogy megvesz, egyszerűen zsebrevág minket, köpni, nyelni sem tudunk. Minden percében érezzük az utolsó nap szépségét, bénító ragyogását, vissza nem térő ízét, és ennél többet aligha kívánhatunk egy filmtől. Gyakorlatilag a film első félórájában úgy érezzük, hogy egy abszolút 10 pontos filmre váltottunk jegyet.

Aztán jön egy jelenet, ami a hőfokmérőt felfelé lengeti ki, mégis rossz hatást tesz ránk. Egy gyönyörű jelenet a bróker barát lakásában. Ott állnak az ablak előtt, Montgomery két alaphaverja, a Ryan közlegényes Barry Pepper és a tehetséges Philip Seymur Hoffmann, egy-egy sörrel a kezükben és barátjukról beszélnek, közvetlenül azelőtt, hogy összefutnának vele a törzshelyükön, a Bridge nevű helyen. Ahogy ott beszélgetnek Montgomery-ről, az ablak mögött valami holdbéli tájra leszünk figyelmesek, mondja is magának a néző, mi a szösz , egy ilyen penge bróker miért lakik ilyen lepukkadt ipari környezetben. Aztán leesik a tantusz, hogy ez bizony a lerombolt WTC helye, a takarítási munkálatok idején. Ez elgondolkodtató. Ha csak ipari környék lett volna, a sivársággal együtt az egész jelenet gyönyörűen Tarkovszkijos lett volna, így azonban túlságosan szándékolt, erőltetett, és valahogy sántító. Fura, nehéz megmondani, miért, de valahogy nem volt szimpi ez a jelenet. Talán egyszerűen azért, mert ez a tragédia nem szolgálhat keretként a film történetéhez, hiszen túl nagy ahhoz. Rossz volt belegondolni abba is, hogy amikor a világ az épületben ragadt emberek sorsa felett érzett megdöbbent gyászt és részvétet, Spike Lee egy olyan helyszínt keresett, ahonnan jól lehetett látni a krátert. Akárhogy is nézzük, ez nagyon nyerészkedésnek tűnik. Na mindegy.

Ugyanilyen furcsa volt, amikor Montgomery (Edward Norton) egyszercsak kifakadt egy "fuck you" feliraton egy mosdóban, és dühében végigsorolta, hogy ki mindenki kapja be a világon. Ez a felsorolás lényegében mindenkit érintett, a kerület olaszokat, a melegeket, a zöldségeseket ugyanúgy, mint Bin Laden-t. Ez a "mindenki kapja be" költemény egy külön betét a filmben, egy nagy és dühös monológ, és szinte nem is Edward Norton mondja, hanem maga Spike Lee. S mint ilyen ugyancsak nem szimpatikus, mert ez egy kiszólás egy filmből, ahelyett, hogy a rendező érzéseket, gondolatokat normális úton juttatna el hozzánk, egyszerűen felolvastat néhány mondatot. Persze hatásos, meg minden, ez a Taxi Sofőrös stílus (és ezt nem a tükör miatt mondjuk), hanem az "utca szennye" miatt. Hatásos, de ha belegondolunk, hogy egy ember, aki rádöbben, hogy elrontotta az egész életét, mennyire és hogyan tud dühös lenni, és hogy dühében hogyan és miket mond, és hogyan viselkedik, ez a jelenet nagyon hatásvadász és nagyon kezdetleges, bár a film sajtóvisszhangja szempontjából kétségtelenül előnyös.

A film nagyon szépen halad előre, tök rendben van minden, még a betét és a WTC jelenet után is megadjuk neki a 10 pontot, a gondjaink gyakorlatilag csak ez után kezdődnek, bár kérdés, hogy mekkora gond az, hogy egy film nem 10 pontos, hanem csak mondjuk 7.

Ne feledjük, egy alapvetően jó filmről van szó, ami nem attól jó, hogy egy Spike Lee nevű kult-rendező gyártotta, hanem attól, hogy olyanra gyártotta, amilyen. Szóval jó a film, szinte semmi különös, az összes jelenet, ami szerepel benne, egyszerű hétköznapi villanások, de minden másodperc az utolsó, és minden pillanatban ott vibrál a levegőben, hogy "elszúrtad", "egy életre elszúrtad". És megtudjuk, milyen szörnyű érzés úgy mászkálni egy amúgy gyönyörű, vagy legalább is gyönyörű lehetőségekkel kecsegtető világban úgy sétálni, hogy ott lüktet a fejedben "elszúrtam, kész, vége". Jó film, mert megtudjuk hogy 7 év börtön mennyire nem kis tétel, mert megtudjuk, hogy kábítószert árulni menyire egyenes út, ami ide vezet. Nagyon jó kis film, abszolút tanulságos, szépen is van megcsinálva, de van pár (apróbb) hibája.

Először is szép dolog, hogy a film ennyire premier plánba helyezi egy elhibázott, elszúrt élet drámáját, illetve magát a pillanatot, amikor valaki azzal szembesült, hogy kész, vége, elszúrta az életét. Ugyanakkor viccesen és materialisztikusan leegyszerűsítő az a mód, ahogyan ezt az elszúrt élet drámáját kezeli, hiszen gyakorlatilag arról van szó, hogy azért szúrta el, mert lebukott, mert nem hagyta abban időben, és nem utolsó sorban azért, mert holnaptól kezdődik a börtönélet. Pedig ez nem egy elszúrt élet, ez csak annak a tünete, no de mindegy.

Edward Norton karakterénél maradva, az benne a trükk, hogy egy olyan srác a dealer, egy olyan srác megy börtönbe, aki akár a jogra is járhatna, nincs benne semmi vérszomjas, semmi primitív, semmi romlott. Szóval egy hétköznapi fehér srác, ez pedig csalás, mert aki menő drog-dealer, az nem hétköznapi fehér srác. Lehet, hogy kezdő, de hogy nem naiv, az biztos, márpedig Edward Norton naiv, és pont ez adja a helyzet tragikumát, és ez bizony egy kis csúsztatás a nagyobb hatás kedvéért.

A másik kérdés az, hogy hogyan lett belőle dealer. Erre a filmben az a válasz, hogy fűárusítással kezdte, könnyen ment, aztán kicsapták aztán keményebb drogok, immár nem az iskolában, hanem az utcán. Ki akart szállni, de több pénzt akart. Kár, hogy nem szállt ki. Ez is sántít egy kicsit. A Betépve, vagy a Traffic c. filmek alapján már tudjuk, hogy a dealer-ség nem ilyen egyszerű dolog, nem olyan, mint egy jövedelmező, de káros szenvedély, hanem egy velejéig súlyos dolog, amit csak akkor tud valaki művelni, ha maga is velejéig súlyos, nem igazán lehet jópofizni.

A film másik hibája egy apró kis csalás, hogy Montgomery a film egy adott pontján odasúg valamit a bróker haverjának azzal kapcsolatban, hogy esetleg van valami kiút, amivel megúszhatja az egészet, és hogy ehhez majd a segítségét fogja kérni. Ettől kezdve mi szorgalmasan várjuk, hogy majd lesz valami csavar, de semmi. Viszont amikor a bróker srác Montgomery gyönyörű barátnőjével arról beszélget (akit a Men In Black 2-ből megismert bombázó Rosario Dawson alakít), hogy vajon a lány dobta-e fel Montgomery-t a zsaruknál, azt hihettük, hogy ez már a terv része. És még később is, néhányszor érdekesebbnek láttuk a filmet, úgy, hogy azt hittük, Montgomery-nek van valami terve.

További hibaként róható fel, hogy Spike Lee az adott pillanatban nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy a Krisztus Utolsó Megkísértése figurát megjátssza. Montgomery-nek rendesen lepergett további élete filmje, ahogy a Krisztus Utolsó óta szokás, de nem volt jó. Túl patetikus megoldás volt, és túl szokványos is.

Az Utolsó Éjjel nem annyira szép és jó film, mint amilyennek az első félórában látjuk, inkább azt mondanánk, hogy "csak nagyon jó a sminkje". Jó film, tényleg jó, ha nincs ez a pár hibája, akkor már nagyon-nagyon jó lett volna. Túl patetikus, túl beállított, túl színpadias, és egy elrontott, elpazarolt élet drámáját tized-annyira sem tudta megvilágítani, mint például a Bonxi Mese.

PS: a film másodszori megnézése után ezt a dolgot a Bronx-i Mesével kapcsolatban visszavonnám .. Igen, pontosan olyan kaliberű film, és az elpezarolt élet drámáját is pontosan ugyanolyan intenzitással világítja meg .. Azt a 2-3 "hibáját" a filmnek erős New York-i gyökerei révén abszolút meg lehet érteni .. a WTC-s jelenet gyönyörű .. a film párbeszédei pedig ISTENIEK .. hogy nem 10 pontos film ..? lehet, de legalább 8 vagy 9 .. Igazán felejthetetlen élmény ...