Mezítlábas Szerelem

A film eredeti címe, Barfuss, mezítlábat jelent, és a film egy adott pontján felhívják a figyelmünket arra, hogy a hősnő nem cipő nélkül, hanem hangsúlyosan mezítláb szokott mászkálni. Ez a mezítlábas létezés természetesen nagyon hangsúlyos lesz a cselekményben, amellett, hogy jól is néz ki, ahogy a gyönyörű főszereplő lány, Johanna Wokalek (Leila) mindenhova mezítláb jut el.

Így is indul a film: egy mezítlábas jelenettel, remek hangulatú és szép képekkel, alatta pedig nagyon jó zenével. (Amelyik filmben Dido is énekel, az már csak jó lehet). Az első percek rendkívül fontosak a filmeknél, persze a művészfilmeknél is, és itt annyira meggyőző az indulás, hogy utána már folyton csak annak drukkolunk, maradjon végig ez a színvonal.

Megnyugodhatunk: a színvonal végig tartja magát, egy-két kisebb dramaturgiai hibát leszámítva, éppen olyan filmet kapunk, mint amilyennek az első percek alapján elképzeltük. Egy szerelmes filmet, ami a védtelenségről szól, az önzetlenségről és a tiszta érzelmekről. Hinnénk-e, hogy ezek a motívumok komolyan megható jeleneteket adnak ki a film végefelé? Pedig így van, a nézők érzelmeit szépen telibe találja néhány jó jelenet, sőt, egyszer még a könnycsatornákra is befolyást gyakorolnak.

Bár a sajtóanyag szerint főhősünk, Nick a börtönből szabadul a történet elején, ennek a filmben nincs igazán nyoma, csak azt látjuk, hogy Nick barátunk eléggé a periférián tengeti az életét, rossz munkákat vállal el, amiket hamar otthagy, egyéjszakás kalandokat folytat, és másnap már a lány nevére sem emlékszik, miközben tisztán látszik, hogy egy tehetséges és jó sráccal van dolgunk.

Til Schweiger jó arcú és erős kisugárzású színész (eddig talán a Mennyország Kapujában volt a legjobb, amiben szintén erőszakos volt a szerepe szerint), ezért nem meglepő, hogy sokat várunk a karaktertől, amit éppen megformál. Nick-ként főként a visszafogott indulat munkál benne az elején, és a büszkeség, ami miatt inkább takarítóként dolgozik, mintsem hogy elfogadjon az anyja új férjétől egy könnyű és jó munkát. Ezután "utolsó esélyként" egy pszichiátriai intézetben vállal el egy megalázó munkát, ahol, ahogy várható is volt, nem tölt el túl sok időt. Mielőtt hazamenne, előtte még megmenti a mezítlábas lányt az öngyilkosságtól. Még csak a film elején vagyunk, de máris úgy látjuk, egy rendesen megírt forgatókönyvvel állunk szemben (5-en írták a könyvet), ahol sokat töprengtek azon, hogy következzenek egymás után a "kalandok", és hogy az érzelmi viszonyok hogyan bomoljanak ki.

A szépséges mezítlábas lányról lassan adagolva tudunk meg információkat, ami szintén egy átgondolt forgatókönyvírásra vall. Leila 25 éves, és 19 éves korától él az intézetben, az anyja halála óta. A lány 19 évig szinte ki sem mozdult otthonról, később pedig az intézetből, úgyhogy egyáltalán semmit sem tud a "kinti" világról. Ez a kedves és szupernaív lány áll össze a zárkózottan kemény Nick-kel, és együtt indulnak el Nick bátyjának az esküvőjére, ahol nem mellékesen Nick volt szerelme a menyasszony. Jó a felállás, és izgalmas lesz a történés is, arról nem is beszélve, hogy közben szépen lekövethető a személyiség-fejlődés, illetve a kapcsolatok árnyalódása.

A két főszereplőnk remekül játszik, Johanna Wokalek fantasztikusan tudja kikerekíteni a szemét az ártatlan csodálkozásában, tökéletesen tud rápillantani ismeretlenekre, miközben mi, nézők halálra izguljuk magunkat, hogy ne támadja meg senki ezt a védtelen lányt. Nick személyiségére viszont nagyon ráfér a fejlődés, és bár mi élesebb változásokat is el tudtunk volna képzelni ezügyben, azért tisztán tapintható, honnan hova jutott el ez a srác Leila hatására.

Szerelmes film, és abból is a kedves fajta, amiben a hőseinknek életreszóló élményt jelent, ahogy egymást átkarolva fekszenek egy ágyon, és nézik a holdat.

Nagyon jó nézni ezt a filmet, mert tiszta érzelmek jönnek át folyamatosan a filmvásznon, a két főszereplő hibátlanul játszik, a történet pedig rendesen átgondolt. Nincs szó drámáról, bár a vígjátéki vonal visszafogott, azért néhányszor mosolyoghatunk egy-két jeleneten. Az biztos, hogy élményt jelent ez a film, mert kedves és jó - pont olyan, mint amilyen Leila.