Terry Gilliam új filmjérõl + "Gilliam mondja" / by Balázs Bence

Fogjunk egy regényt, ami már évtizedek óta bestseller, de egy olyat, amit tuti lehetetlen megfilmesíteni. Hunter S. Thompson regénye sokmillió ember kezében megfordult már, s ezáltal még több lehetséges trip alakult ki képzeletünkben. Ez a regény azon kevesek közé tartozik, amelyek nagyszerû lemezekhez hasonlíthatóak. Mindenkinek megvan a kedvenc része belõle, s ha az idézgetés elkezdõdik, biztosan fuldokló nevetésbe torkollik. 

S hogy mégis, 17 forgatókönyv és három rendezõ kudarca után Terry Gilliam (mindannyiunk kedvence) fel merte venni a fonalat, és fel is göngyölte, ez méginkább lehetetlennek tûnik. Pedig egyáltalán nem az. Mint ügyvéded, azt tanácsolom, ülj be a moziba, és tátott szájjal bámuld, hogyan farag Gilliam generációk röhelyébõl kollektív tudatot, és fakaszt mosolyt új és régi ismerõsök arcán. 

Mielõtt betalált volna a moziba, a mû már ikonná tette íróját, Hunter S. Thompsont, alias Raul Duke -ot, aki Gonzo néven sárba döngölte a hagyományos újságírást, és mágikus csodálatot ébresztett azok iránt, akik közterületen szénné vannak tépve. A dolog ma sem kevésbé aktuális. 

A történet veleje az, hogy Hunter és ügyvédje, Oscar Acosta elindultak Los Angeles- bõl Las Vegas -ba, egy narkóval teli autóban, fontos újságírói feladatokkal ellátva, - egy vad utazás az amerikai álom szívébe. Hunter rapszodikus drog-rémálmai, és beszólásai a XX. század egyik legfontosabb regényévé tették a mûvet. 

Terry Gilliam rendezõ is azért hagyta ott az egyesült Államokat a 60-as évek végén, és költözött Londonba, amiért Hunter regénye is íródott, a csalódottság, amiért a 60-as évek ideáljai kidöglenek, és minden elromlik.
 

Terry Gilliam: "Noha abszolút hozzám is szólt Thompson könyve akkor, mégsem rohantam, hogy személyesen megismerjem. Ez valamivel késõbb történt. Hisz ekkor én még Londonban akartam leélni az életem. A legtöbben azt is hiszik, hogy angol vagyok, tudja, a Monthy miatt. Amerikai vagyok! És igazából rendezni is csak Terry (Jones) mellett kezdtem, addig csak a díszlettel és az animációval törõdtem.
Thompsonnal való találkozásom a tengerparton esett meg. Van egy tengerparti házam, és egyik hajnalban kellemetlen kiabálásra ébredtem. A házam elõtt egy idõsebb úr feküdt ájultan, de közben folyamatos nyüszítés és kiabálás hallatszott alóla. Pár perccel késõbb már magához tért az úr, aki alól már nem hallatszott semmi, csak öklendezés. 

Kiderült, hogy õ Hunter S. Thompson, és a zsebében felejtõdött kedvenc majma, aki szintén nagyon részeg, és most hány. Nos, ez akkor reggel olyan soknak tûnt, hogy elhatároztam, celluloidra kell venni ezt az õrült figurát és a munkásságát. Egy biztos, Hunter kezelhetetlen ember, de igazi mulatság volt vele és Johnny Depp -pel a forgatás. Noha drogot a forgatáson sem, és azóta sem fogyasztok. Elég, amit mesélnek róla, mármint az LSD-rõl. Azt hiszem, átéltem már elégszer ezt szer nélkül is. Amúgy pedig most fejeztem be egy olyan filmet, amire a sznobok úgyis azt mondják majd, hogy rosszabb, mint a könyv, a drog csak fokozná az izgatottságomat! Ha-ha! Így is nagy a káosz ebben a filmben! Ezt azonban nem hasonlítom össze eddigi filmjeimmel. 
Ez az elsõ olyan filmem, amiben nem a rendszer tuszkolja a szereplõket helyzetekbe, hanem õk viselkednek úgy, olyan kaotikusan, hogy egyfajta új realitásba kerüljenek. Johnny Depp nagyon sok idõt töltött Thompsonnal, folyton Thompson piros cabriójával járkáltak föl-alá. Végül Johnny olyan jól levette Hunter beszédét, mozdulatait, gesztusait, hogy az öreg egészen beparázott a film elõvetítésén. Folyton kiabált., annyira újraélte az egészet. 
A fiatalok azért akartak benne szerepelni, mert sokat jelentett nekik a regény. Így került be Cameron Diaz, Christina Ricci, és Flea a Red hot chilli peppers-bõl. Harry Dean Stantonnak is fontos volt a könyv, bár õ nem fiatal.
Kíváncsi voltam, mennyire lesz "aktuális" a film, és nagyon is az! Ez egy harminc éves regény  és nagyon sok szinten mûködik, és sokkol, függetlenül attól, hogy a film nézõi ismerik-e a 60-as 70-es évek politikai és kulturális helyzetét. Egyszerûen mûködik. Remélem." 
 

A riportot Balázs Bence képzeletben készítette Terry Gilliam rendezõvel.