csapnivalóhome 4.szám




  Tudod, mi az a hangolás? Ne tudd meg!
 
Emlékszel? 
A film, ami nagyon meg tud találni ...

Moziba menni olyan, mint befizetni egy kört valami hullámvasútra, vagy egy expedícióra, ahol olyan dolgok történnek meg veled, amik rendesen soha. A Dark City ilyen alapon (is) valóságos csemege, mert nagyon különleges utat kínál, olyat, amilyet tényleg nem kívánnál magadnak, de kockázat nélkül semmiképp nem utasítanád vissza mégsem, hogy kipróbáld. 
Rufus SewellA Dark City mindent tud, amit a scifi-rajongók elvárnak egy scifi-tõl, de ezen túl még univerzális filmként is simán megállja a helyét. 
A tibetiek azért nem utálják a kínaiakat, mert hisznek a lélekvándorlásban, és arra gondolnak, mi van, ha én is legközelebb kínai leszek, vagy ezelõtt voltam az? Az, hogy ez a legközelebb mikor van, egy külön kérdés, a Dark Cityben azonban bármelyik este cserélhetsz, anélkül, hogy akarnád. Éppen dumálsz valakivel, aztán egyik pillanatról a másikra kikapcsolsz, és a következõben már lehet, hogy egész máshol, és egész más ember vagy. Ráadásul nem csak az emberek ilyen változékonyak, hanem maga a város is, ami minden pillanatban olyannak néz ki, amilyennek az irányítók akarják, itt kinõ egy épület, legyen a falon most egy ajtó, satöbbi. A folyamatos változás nem tesz jót az ember emlékeinek, gyakorlatilag senki sem emlékszik semmire, még arra sem, hogy hol van a tengerpart, mindenkinek a nyelve hegyén van, de mégsem tudja senki. Murdoch barátunk, a fõhõs az egyetlen, aki tudja, hogy valamit valakik mûvelnek velük, mert õ nem szokott a szokásos szó szerinti csipkerózsika-álomba belezuhanni, mi több, amikor a (talán homloklebenyébõl) egy fecskendõ segítségével ki akarták (Kiefer Sutherland) szippantani az emlékeket, fel is ébredt, így nem is sikerült az emléktelenítés, csak nagyrészben. 
A filmnek az atmoszférája az, amitõl annyira, jó, ez az atmoszféra azonban egy-az-egyben a történetbõl árad. Valami miatt nagyon könnyû beleképzelni magunkat Murdoch helyébe, és nagyon izgalmas is. Teljesen úgy néz ki, mint Ray Liotta, de mégsem õ az, hanem 
Rufus Sewell. Mindegyik szereplõ hibátlan, William Hurt, akit pl. a Segítség felnõttem címû nagyon remek Tom Hanks -es filmbõl (is) ismerünk, itt határozottan Clint Eastwood -os, vagy Ed Harris -es, lényeg, hogy igazán jól csinálja. Kiefer Sutherland -del kapcsolatban leginkább arra kíváncsi a nézõ, mielõtt jegyet vált, hogy vajon megint valami súlyosan ellenszenves figurát fog-e nyomni, vagy mi lesz. Szóval Kiefer, a kanadai, most igazán finomat alakíthatott, és a beszédritmusával, ami azért mégsem színtiszta dadogás volt, határozottan  újszerû karaktert keltett életre, és nem is negatívat! 
Jennifer Connelly
 

 

Jennifer Connelly

A csapat legeslegizgibb tagja azonban Jennifer Connelly, a tökéletes, Murdoch barátunk tudata legeslegmélyén gyökeret vert szépség, akiben semmi álomszerû nincs, mármint a karakterben, teljesen gyakorlatias, teljesen hétköznapi, mégis olyan finom, hogy csoda, hogy nem egész Dark city belé szerelmes, mellesleg éppen olyan ez a karakter, mint ahogyan a férfiak a legkomolyabb csajaikat konzerválják emlékeikben, talán éppen ezért tud olyan hatásos lenni. Ki van ez (is) találva, mégpedig elég jól. 
Nem tisztára Ray Liotta? (Pedig ez Rufus )
A Dark city látszólag ugyanolyan fecskendõzéses emlék-technológián alapul, mint egykor a Felejthetetlen címû film, éppen Ray Liotta -val, akire Rufus Sewell hasonlít, plusz kedvencünkkel, Linda Fiorentino -val, emlékszik valaki erre a filmre? 
A film hatása igaziból meghatározhatatlan, nehéz leírni, mindenesetre, mint a legjobbak esetében, amikor kijössz, akkor sem szûnik meg a hipnózis, jó sok ideig még másképp fogod látni a világot. Érdekes, hogy ez a „semmi nem az, aminek látszik, még te sem az vagy, akinek hiszed magad" -szituáció mennyire izgatja a fejeket, mint a Truman show az új zélandi születésû Andrew Niccols-t. Alex Proyas , aki írta és rendezte a filmet, (mindkettõt nagyon jól tette) ausztrál, vagyis három éves korától Sydney -i, lehet, hogy van arrafelé valami a levegõben? Mindenesetre érdekes. A Dark City nyilván sokat köszönhet a vágónak is, akinek a kezei között olyan filmek futottak át korábban, mint pl. a Szökevény. 
A Dark City olyan film, amit eléggé nehéz elfelejteni, és talán mégnehezebb megmondani, mitõl ilyen, mindenesetre, amikor kijössz, akkora nosztalgiával ülsz be a barátoddal vagy barátnõddel az autóba, és váltasz végre egy jóöreg földi sebességet, mintha tényleg valahol máshol jártál volna. Mindenképp szerettünk volna még egy fotót, ami a filmben is szerepel, mint egy móló és világító torony a tengerparton, képeslap és emlék formájában, csak nem sikerült beszereznünk, de ez mind semmi ahhoz képest, amin Murdoch megy keresztül, például naphosszat ülhet a metrón, amire ki van írva, hogy éppen oda megy, de mégsem jön össze a dolog, mintha a városnak ez a része nem is létezne. Ja, és közben üldözi a rendõrség, sorozat-gyilkosságért ... (XX)

oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12