csapnivalóhome 4.szám




 
 
Gattaca
hazánkban csak videón
A Truman Show írójától


 

A jövõ mindenkit foglalkoztat; a 2000. év felé pláne felélénkül ez a téma: vajon milyen lesz utána, mi lesz a rendszer, az életséma? Ez a kérdés így vagy úgy, de mindenkiben felmerül, a mûvészekben és a közemberekben egyaránt. A filmben egy szigorú, pusztán genetikai rendszer az alapja mindennek, ami önmagában nagyon komoly környezetet teremt a történetnek. Ez még meg van küldve egy kellemes thriller vonallal is, így minden irányból ba van biztosítva a törékeny és szép történet. A technikailag tökéletes látvány, az érzéki és misztikus zene, a gondosan válogatott színészi gárda és egy elsõfilmes rendezõ segítenek úszni az idõ síkján.

A Gattaca ûrállomásra csak tökéletesen egészséges emberek kerülhetnek be, az evolúció „kitenyésztett" csúcsai. Õk igyekezhetnek feltárni a mindenséget, és ezt a tudást az emberiség javára fordítani. Ethan Hawke- ot genetikailag nem tervezték meg, szerelembõl született, (a szülei nem vették igénybe a gén-beállító programot). Ellentétben az öccsével, aki a rendszer követelményei szerint tökéletesre "sikerült". Ethan okos, értelmes, és például kiváló úszó is, csillagászatot tanul, de az összes álláskeresésnél elutasítják, merthogy a génjei, és ehhez az is elég ebben a hi--tech világban, hogy megfogjon egy kilincset, vagy lenyálazzon egy borítékot. Egyébként a kicsi Eathan pont olyan, mint az ütögetõs gyerek a LEVI's reklámban.  
 




Ilyen génekkel max takarítóként tudna "elhelyezkedni". De õ a legelitebb helyre szeretne bekerülni , a Gattaca ûrállomásra, és oda is, mint pilóta, ami a legeslegkomolyabb. Nincs más választása, meg kell hamisítania a genetikai ID -jét, ahogyan a filmben mondják "degénerálnia" kell magát. Ezzel a lépésével a világ legillegálisabb behatolójává válik - a világ legelitebb helyén. Mellesleg kiskorában azt jósolták (tudományosan) neki, hogy 30 éves korában meg fog halni, de ekkor már el is múlt 30! 
Michael Nieman zenéje és az operatõr finomságai fokozzák a felvázolt utópia és a fordulatok hatásait. A képi világot tovább finomítja az Oscar-ra is jelölt szabályos és álomszerû díszlet, monumentális elemeivel és tompa színeivel. Az egész film egy szürke fellegben úszik a finomságaival kiélezett feszültség közben. Úszik és nem sokkol, pusztán egy benyomást ad a nézõnek amit saját választása alapján felerõsíthet vagy  el  laposíthat.
 

Andrew M. Niccol 34 éves, nemcsak rendezte, hanem írta is a filmet, sõt, be kell vallanunk, hogy a Truman Show remek forgatókönyvét is õ írta. Új-Zélandon született, reklámokat rendezett Londonban, majd egyszercsak Los Angelesbe költözött, hogy kipróbálja magát a „60 másodpercesnél hosszabb filmekben is". Többek szerint már ennek a két filmnek a nyomán is látszanak bizonyos „tendenciák" a filmjeiben, történeteiben:  a fõszereplõ
kiszabadul a tökéletes és rendezett világból, mint a Truman Show-ban is. Az óceán meghódítása a nagy kihívás, lásd szintén Truman Show, aminek eredeti címe „The Malcolm Show", ha a könyvtárban keresnéd. A Gattaca az elsõ filmje, amit rendezett, de ha mint írót nézzük, az elsõ filmje a Truman Show, csak úgy alakult (és nemcsak hazánkban), hogy a Gattaca hamarabb jelent meg. 
(GYR)
 

oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12