Átütõ erõvel robbant be évekkel ezelõtt hazánkba is ez a kis finomság, a haribo. Van aki gyûlöli „ezt a nyúlós vacakot", van aki pedig egyszerûen imádja ... , leginkább csak ez a két véglet létezik. A haribo legismertebb formái a színes gyümölcsízû mackók, e vannak az átlátszó barna színû colás haribok, meg zselések is ugyanúgy. A haribo berobbanása nem is csak abban áll, hogy mindenki gumicukrokat kajál, hanem hogy a „gumicukor" szó helyett mindenki azt mondja: haribo. Általában egy idegenkedõs szopogatással, rágcsálással, ízlelgetéssel kezdõdik az ember haribo-története, de aztán percek alatt ráharap, és többé nem tud lemondani az újabb (és újabb) adagokról ! 
A haribo nagyon univerzális dolog, ha az egyik fajtáját szereted, az összes fajtájának is a rabja vagy egyben. A haribo mániásoknak nincs okuk a panaszra, egyre több és több formájú és színû cucc jelenik meg a boltokban, így izgalmas órákat tölthetnek azzal, hogy egyre többet megismerjenek. 

„Amikor kibontod a zacskót, összefut a nyál a szádban „ -meséli egy tizenhétéves haribomán csaj - megeszel egyet, kettõt, hármat, ... és így tovább, aztán, mintha az ufók közben  kitörölték volna az emlékeidet, csak azon kapod magad, hogy gameover, az egész zacsinak annyi, és a szádban is már csak a kellemes íz maradt .." 
 

Ismerünk olyan srácokat (pl. az egyik barátom uncsitesója), aki ha hosszabb útra készül, elõtte jól felpakolja az autót „néhány zacskó" hariboval, és az út során többet érinti meg a zacskót, mint magát a sebességváltót. Konkrét tudomásunk van egy olyan személyrõl is, (aki mellesleg törzsolvasónak számít, de nem számít, megírjuk a konkrét számokat) szóval, ez a személy egy nyolc-száz darabos zacskóval kapott karácsonyra, a fentnevezett nyalánkságból, mégpedig béka alakúakat(!),  és egyetlen hét alatt, hogy is mondjuk .. „elfogyott", pedig eldugták elõle, mert tudták, hogy egyetlen nap leforgása alatt is képes lett volna ere a tettre. Néhány megkérdezett riportalanyunk között szerepelt egy fiatal anyuka is, aki elõször majdnem szívrohamot kapott, ahogy rápillantott a kicsikéjére, amint az éppen egy ronda gilisztát tömködött le szorgalmasan a kis torkán, majd  rájött, hogy ez haribo, de ekkor meg attól ijedt meg, hogy az a nyúlékony, csúszós valami gyermeke torkán esetleg egészben csúszik le, és megakad, és megfulladhat, mire gyorsan elvette tõle. A kicsi, persze egybõl ordító sírásban fakadt ki (tudta, hogy kell ezt csinálni), hogy megvonták tõle kedvenc „csúszó-mászóját". Ezen nagyon elgondolkodott az anyuka, hogy hogy lehet valami ekkora hatással egy kisgyerekre, elkezdte hát tanulmányozni, milyen dolog is ez a haribo, azóta, mondanunk sem kell, együtt hariboznak. 
Elhordhatjuk mindennek, kígyónak, békának, gumicukornak, akkor is csak egyet fog jelenteni, egy kellemes ízözönt a szánkban. Természetesen a gumicukorkákat is hamisítják, de nem nehéz felismerni az eredetit, rá van írva:  HARIBO. 
 

(T.J.)