Az elejét nem szeretjük: a Csinibaba stílusában gyorsított, "viccesített" fekete-fehér képeket látunk, miközben egy kutya beszél hozzánk, és egy egér sorsán kellene aggódnunk. Aztán mielőtt már biztosra vennénk, hogy most bizony egy ilyen filmet kaptunk ki (egy elszállt elsőfilm, bármi lehetséges - gondoltuk), hirtelen kitisztul a kép, megjelennek a színek és a főcím, mi pedig örülünk.

Egy ismeretlen srácot látunk az ágyon fekve, Osváth András ő, aki az előzmények alapján sokra hivatott, és aki a mamája, Almási Éva szerint aznap ünnepli a 30-ik szülinapját. Ezzel elindulnak az események, hősünk kiszabadul a városba (szép képek kísérik az útján, Sas Tamás operatőrtől), aztán hirtelen megvilágosodik, és elhatározza, hogy hamar összeszedi azokat a dolgokat, amik még hiányoznak az életéből, úgymint lakás, feleség, gyerek, autó, ilyesmik... A film rendes tempóban zajlik, és az uncsi indítás után már nincs idejük leülni az eseményeknek, ráadásul a történet is érdekes, úgyhogy le sem vesszük a szemünket Andrásról, és kíváncsian várjuk, honnan fog pár óra alatt összerakni egy egész életet. A film élvezetében nagy segítséget jelent főhősünk vicces arca és egyedi viselkedése, amit gyanúnk szerint egyetlen rendező sem tud instrukcióba adni a színészének, vagyis szerintünk Kocsis Gergely (András) alapjáratban ilyen.
Még akkor is a humor vibrál az arca körül, ha meg sem mozdulnak a vonásai, emiatt pedig nemcsak rögtön vígjáték lesz egy "sima" filmből, hanem hősünk is élből szimpatikussá válik. Aztán feltűnik a Lány is, Ónodi Eszter képében, ami ideális szereposztást jelent mindig. Ő az a színésznő, aki nemcsak szakmailag képes bármilyen szerepet eljátszani, hanem csupán a jelenlétével is tökéletesen ki tud tölteni egy teret, legyen az színpad, filmvászon, kávézó, akármi. Szeretjük, és ismét nem csalódtunk benne, Fazekas Csaba filmjében is nagyon jól játszott. Illetve, ezúttal volt egy kiborulós jelenete, amiben csöppet mesterkéltnek tűnt. Bár ez később némi magyarázatot kapott, mégis furcsállottuk azt az erőltetett ordítozást, amit a jelenet szereplői műveltek, ennyit viszont bátran elnézhetünk egy elsőfilmes rendezőnek. Mert akadnak kárpótlások: egy többé-kevésbé kiegyensúlyozott történetvezetés, nagyon jó színészi munkák, humor és fordulatok.

András és Vera, alias Gyöngyi (Ónodi Eszter) hamar egymásra hangolódik, és egy sikeres akció után "közös vállalkozásba" kezdenek, amiből még több kaland következik. Tulajdonképpen végig remekül szórakozunk, kivéve azt a jelenetsort, ami a tiszta reklámozás jegyében telik: hőseink az egyik bevásárlóközpont egyik boltjából a másikba mennek át (vásárolni?), a cselekmény leáll, mi pedig jobb híján az üzletek neveit böngészhetjük a filmvásznon. Ennek a résznek a történet szempontjából semmi jelentősége sincs, ellenben bizonyára segített előteremteni a filmre anyagi támogatást. Aztán valahogy kikecmergünk a reklám-blokkból, de a film ezután már nem nagyon tud visszarázódni az eredeti ritmusába, úgyhogy a végével már kevésbé vagyunk elégedettek.

Összességében egy friss és vidám filmet láttunk, egy újfajta stílusú fiú színésszel a főszerepben, ami önmagában is egy előremutató jelenség. Fazekas Csaba jól tud forgatókönyvet írni, és bár még kissé tétova a rendezésben, azért ügyesen teszi a dolgát, és szimpatikus a világról alkotott képe. Kíváncsian várjuk a következő egész estét betöltő filmjét.