Egy szemle akkor sikeres, ha ez a benyomás pozitív, és így egész évben, valahányszor felmerül, hogy jók-e a magyar filmek, vagy, hogy jó tud-e lenni egy magyar film, a válasz pozitív lesz, ami oxigént juttathat a magyar film vérkeringésébe. Ami ezt a szemlét illeti, a benyomásunk pozitív, még Gothár Péter borzasztó paródia-filmje ellenére is. Láttunk ugyanis jó filmeket, pl. a Rózsa Énekei, vagy a Boldog Születésnapot egész jók voltak, sőt, kivételesen még az idei Jancsó-film is megnyerte a tetszésünket. Így egész 2003-ban mint potens, jó dolgokra képes filmiparra tekintünk a Magyar Filmre.
--------------------------------------------------------------------------------------------------

Először is, igen, nagyon tetszik ez a koncepció, hogy "legyen nyitott a szemle", ezt, mint emlékezetes, a Titanic-os (azóta már Moképes is) Horváth Görgy vezette be a Sztracsatella évében, amikor az Uránia, a Puskin és a néhai Broadway mozik belvárosi trianguluma képezték a szemle terepét, és a Kongresszusi Központ - szemben a korábbi évek hagyományával- már csak kiegészítő, reprezentatív helyszínként szerepelt. A szemleszervezésben folyton megfigyelhető egyfajta rugózás, ha az egyik évben "ilyen", akkor a másik évben inkább "olyan" lesz. Ennek megfelelően a Horváth Görgy féle nyitott szemlét - a változatosság kedvéért- egy igazi Kongresszusi Központos szemle követte. Hasonlóan, a tavalyelőtti, FIDESZ által "becsomagolt" szemle leginkább a Mammutban zajlott, a tavalyi viszont a Crovinban, csak azért hogy idén ismét a Mammut adjon neki otthont. A Horváth féle első nyitott szemle utáni egyetlen visszatáncolás óta a szemlék koncepciója a nyitottságon alapul, csak mindig másként megközelítve. Van a pesti, belvárosi "nyitottság", és van a budai, bevásárlóközpontos "nyitottság", mellesleg mindegyik ugyanúgy a szervező Budapest Film mozija.

A Corvinos-Puskinos szemléket jobban kedveljük a Mammutosnál, de mindkettő ugyanazzal a fő hibával rendelkezik. Ami miatt a Corvinos szemle jobb, az egyértelműen a szemle-hangulat. A szemle egy fesztivál, egy külön bolygó a városban, és így és szüksége van egy külön fesztivál-atmoszférára. Ez az atmoszféra a Corvinban jobban megvalósul, hiszen a Corvin eleve nem egy bevásárlóközpont, amely, ha moziba megy az ember, megfelelő helyszín, de nem, ha egy fesztiválra. A bevásárlóközpont ötletében egyedül annyi rációt látni (a szervező részéről), hogy a szemle segítségével reklámozza Mammut nevű multiplexét a magyar film barátai számára (akik ugye a legnehezebben nyelik le a békát, hogy a filmekért gyakran multikba kell menni). A fesztivál-atmoszférával teljesen ellentétes egy bevásárlóközpont, hacsak nem ruházati, sportszer, és vendéglátó ipari fesztiválról van szó, de a helyszín jó megválasztásán kívül még számos dolgot lehet és érdemes tenni a jó szemlék érdekében.

Infrastruktúra. Először is biztosítani kell az infrastruktúrát. Igen, kávézók, presszók, éttermek, büfék, ahol az emberek felfrissíthetik magukat a filmek közt, és anélkül, hogy vagyonokat költenének a közel s távol egyetlen kávézóban. Ugyanezek a helyek alkalmasak kell legyenek komoly társasági életre, spontán partikra, bulizásokra, hogy egy-egy összeverődött társaság akár órákon keresztül is ott dekkolhasson. Nagyon fontos az is, hogy az emberek le tudjanak ülni anélkül is, hogy pénzt költenének, és hogy a környék infrastruktúrája, közértek, posta, telefonfülkék, éttermek alkalomra nyomott térképek segítségével

jól kezelhető legyen.

Ami a programokat illeti, fontos lenne "mindenféle" non-stop vetítéseket működtetni, pl. a filmek werk-filmjeit folyamatosan lehetne "nyomni", és ez sem volna hátrány, ha a szemle nyitott tereiben, csarnokaiban szemlével kapcsolatos anyagok mennének, például trailerek, előző napi interjúk, stb., hogy a minimumot jelentő "Köszöntjük a 200X-es Magyar Filmszemlén" feliratokat ne is említsük.

A szervezés, ahelyett, hogy csöndben kivárna, megértethetné a filmgyártókkal, hogy ez itt a reklám helye, nyugodtan szervezzék ide a színészeiket, osztogassanak reklámpólókat, teremtsenek kontaktust, ja és mindezt ne a szakmával, hanem a közönséggel tegyék.

Fesztivál. A lényeg ugyanis az volna, hogy a lelkes mozinéző ne csupán egy premier előtti vetítést kapjon a pénzéért, hanem egy fesztivált. Ezzel szemben az a "nyitott szemle"- koncepció tűnik meghonosulni, mely szerint fesztivál-hangulatot a szakma kapja, egyes kitüntetett helyszíneken, exkluzív belépőkkel, a közönség, a fizető vendégek pedig mezei mozinézést valósíthatnak meg, ami világosan árulkodik arról, hogy a Horváth előtti korszakon még nem sikerült igazán túllépni. A nyitottságot azzal reklámozzák, hogy "mennyi sok mozijegyet sikerült eladni", de ez egy mondvacsinált szempont, hiszen premier előtt annyi jegyet adsz el, amennyit nem szégyellsz.

Azt gondoljuk tehát, hogy nem a mennyiséget kellene figyelembe venni, hanem a fesztivál-hangulatot. Nem közömbös ugyanis, hogy a nézők, miután jegyet váltottak, milyen élménnyel távoznak, mit adnak tovább, mi lesz a magyar fejekben egy teljes éven keresztül a magyar filmekkel kapcsolatban. Értsd nem érdemes "olcsón adni" a premier előtti vetítéseket, mert ez történik, ha csupán a mennyiségre hajtanak a szervezők. Ebben az esetben a nézőknek fizikailag lehetőségük nyílik megtekinteni a jelen és a jövő magyar filmjeit, de ez minden, és ez csak egy fokkal kényelmetlenebb annál, mintha kapnának egy-egy videókazit, hogy otthon megnézhessék a kiválasztott filmet. A szemle szerepe pont az kell legyen, hogy a filmek és a közönség ne mezei módon, hanem egy fesztivál keretében találkozzanak.

Országos fesztivál. Második lépcső, a filmeket nyugodtan lehetne országszerte vetíteni. Ugyan miért ne lehetne egy-egy helyszín pár másik nagyvárosunkban is? A Francia Filmnapok már több éve sikerrel alkalmazza ezt a módszert. Gondoljuk, a filmgyártóknak és forgalmazó(k)nak nem túl nagy teher saját filmjeiket még több emberhez eljuttatni. Egyedül a hagyományosan slendrián kópia-leadási határidőkkel lehet a gond, meg azzal, hogy esetleg a film a szemle idejére gyakorlatilag még nincs is kész, és a kópia-sorozatgyártás még el sem kezdődött. A Francia Filmnapok erre a kópia-kérdésre is produkált már választ, zsonglőr ügyességgel szokták cirkulálni a kópia-problémás filmeket. Nagyon is sok film van viszont, ami videóról megy, azaz költségmentesen sokszorosítható. És vannak olyan filmek is, melyek a szemlére (nem úgy, ahogyan a Gothár filmek szokták) már rendesen elkészülnek, így elvileg több városban is vetíthetőek lennének. Egyébként a verseny idővel megteszi a magáét, és a filmgyártók és forgalmazó(k) bizonyára hozzászoknak majd, hogy ha jelen akarnak lenni több helyszínen is, néhány órával hamarabb készítsék el a kópiáikat. Mert tény, hogy amíg a Horváth előtti "nem nyitott szemlék" voltak divatban, babérok leginkább a rendezőknek teremtek, és később, a jegypénztárakban maximum a nyertes film kamatoztatott. Napjainkban azonban, amikor a szemle-filmek már rendesen eljutnak a közönséghez, a forgalmazók (amely magyar filmek esetében leginkább a Budapest film, azaz a szemle szervezője), illetve gyártók nagyon is sokat kamatoztathatnak e fesztivál keretén belül nyert nyilvánosságból.

Nemzetközi esemény. Az "országos filmszemle" magától értetődő gondolata nem képezi a lehetőségek felső határát, sőt, immár szükséges minimális igényként merül fel. Valódi előrelépés szemle nemzetközivé tétele lenne, ami az EU csatlakozás idején már szintén nem egy utópisztikus gondolat. Gyorsan ki kellene alakítani egy rendes kis szemle-negyedet, támogatott olcsó, hostel-jellegű szálláshelyekkel, és ugyancsak szemle-jogosítványt elnyert kevésbé olcsó szállodák "linkjeivel". Fel kell majd vetetni a filmfesztiválok sorába, rendes internetes megjelenésre is szükség lesz, hogy a belföldi sajtót ne is említsük. Persze, ez újabb költségeket jelentene, de hajrá, mert piacot is. Ugyanígy plusz költségek jelentkeznének a forgalmazó(k) és gyártók oldalán, szinkrontolmácsok alkalmazása, angol, illetve német feliratos kópiák elkészítése alakjában. A vicces csak az, hogy ez megint nem "plusz-költség", hiszen melyik az a film, amelyiket nem akarnak fesztiválokra küldözgetni? Akad persze ilyen is, (Na Végre, Itt A Nyár), de az olyan is, és az olyanra eleve nem kellene pénzt adni.

Mindezeket figyelembe véve azt gondoljuk, hogy a szemle alaposan elmarad attól ami ma már lehetne, aminek ma már lennie kellene. Úgy tűnik, a várhatónál lényegesen hosszabbra nyúlik az út, mely során a "szakma vetít a szakmának" típusú szemléket a "szakma vetít a közönségnek fesztiválon" szemlékig eljutunk.

Egy biztos, a 2004-es szemle már tényleg az a szemle lesz, melyet mintaképpen még jó néhány éven keresztül ismétel majd a történelem, szóval nagy a tét. A tét nagy, de a lemaradás is, a premier előtti vetítésektől el kell jutni a fesztiválig, sőt, az országos fesztiválig ahhoz, hogy elérjük a 2003-as szintet. Ekkor jön a nemzetközi fesztivállá fejlesztés, amely 2004-től szintén minimális igény, szóval nincs sok vesztegetni való idő, de ha már ma elkezdenék szervezni, valószínűleg sikerülne.