Az Orleans-i Szűz
(1999)
The Messenger -
The Story of Jeanne D'Arc

Luc Besson nagyon-nagyon szeretjük, Nikita, Nagy Kékség, Leon, Ötödik Elem, ezek azért nem akármilyen jó filmek. Okkal várhattuk tehát, hogy a Jeanne D'Arc is kitűnő filmcsemege lesz. 
Általában ellenezzük a nők gyilkolását a filmekben, a középkori kínzásokat, máglyán való elégetést pedig egyenesen utáljuk, és nem tudjuk eléggé értékelni a happy-endeket.
Milla a francia lány, - a L'Oreal modelljeEzek után nem sok "jóra" számíthattunk a történelmi heroina életének megfilmesítéséből. Mégis, Milla Jovovich, a szépséges és fantasztikus "felsőbb rendű lény" miatt akár egy ilyen történetet is megnézne az ember, sőt, szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy kihagyjuk. 
A Jeanne D'Arc-ról már jó ideje cikkez a sajtó, hiszen Kathryn Bigelow, a Strange Days rendezőnője 98-ban beperelte Luc Bessont, hogy ellopta tőle a Jeanne D'Arc filmjének az ötletét. Bigelow produkciós stúdiója, a First Light már 90-től dolgozott egy Jeanne D'Arc filmen, "Company of Angels" címen. Besson és Bigelow 92-ben találkoztak, hogy a projektről beszéljenek, melynek munkálataiba Besson később bele is folyt. Aztán, amikor a szereposztásra került a sor, és Besson nem engedett az egy darab jelöltjéből, Milla Jovovich-ból, kenyértörésre került sor. Egyből kiderült, hogy Besson csak azért vállalt munkát, hogy beleszólása lehessen a szereposztásba. 98-ban Besson bejelentette a saját Jeanne D'Arc projektjét, erre fel Bigelow beperelte őt, amire Besson állítólag befenyegette, hogy Bigelownak nem fog könnyen menni a filmjének a producelése. 

Akár befenyegette, akár nem, igaza lett, mert szegény Kathryn Bigelow hiába próbálkozott a Fox-nál, a Morgan Creek-nél, és a Warner Brothers-nél. De a Jeanne D'Arc verseny mezőnye ezzel a két projekttel még nem teljes. Ronald F. Maxwell is létrehozott egy Jeanne D'Arc forgatókönyvet, amit maga szándékozott/zik megrendezni, 50 millióból. Előző filmjét 93-ban készítette, 25 millióból, és –legalább is anyagilag- nem volt nagy siker, kb. 10 milliót hozott. Ron Maxwell filmje Mira Sorvino-t alkalmazná Jeanne-ként, és a címe az lenne, hogy a "Virgin Warrior". A Virgin Warrior eredetileg a Besson féle Jeanne D'Arc-kal fej-fej mellett akart megjelenni, de erről már lecsúszott, és jegyezzük meg, a film még mindig a preprodukció állapotában leledzik, vagyis eddig 0 méter filmet forgattak el. 
Nos, lássuk a befutót: The Messenger – The Story of Joan of Arc, Luc Besson filmje, a Gaumont és a Leeloo Productions együttműködése nyomán. Az, hogy a film végén szegény Jeanne máglyán ég el, sajnos világos, kérdés viszont az, hogy hogyan jut el idáig, rövid életútján, (amikor kivégezték 19 éves volt). 
lóháton az Orleans-i szűz - divatfotónak sem rossz ..
Őszintén szólva valami olyasmit reméltünk, hogy az életéből láthatunk legtöbbet, és az eretnek sztorit csak érintőlegesen. Jeanne története a valóságban sok-sok látomással kezdődik, angyalok látogatják meg, és így lesz ő hírnök, és mint az úr szavának hírnöke viszi harcba a Franciákat az Angolok ellen. Jeanne szűz, ami azért jelentős tényező, mert a korabeli kategóriák szerint a szűz lányok testébe nem férkőzhet be a gonosz, vagyis ha pl. hírnök és szűz, biztos, hogy hiteles hírnök. A film USA megjelenésének idején a CNN mozi-kritikusai egy meglehetősen cinikus cikket közöltek a filmről. Az állt benne, hogy Besson a film Andrew Lloyd Webber-e, (vagyis nagyon olcsó és nagyon műanyag), és hogy akármilyen bájos dolog is, hogy a francia rendező ott rohangál a csatamezőn a kamerával, és nagyon komoly felvételeket készít, az egész szinte egyáltalán nem áll össze filmmé, mert a történet végzetes módon el lett hanyagolva. Ezek után szinte direkt drukkoltunk Bessonnak. 
A kis Jeanne 8 éves korában szemtanúja lesz nővére meggyilkolásának és megerőszakolásának (ebben a sorrendben). A gaztettet (itt Besson kicsit belehamisított a történelembe) természetesen Angolok követték el. Besson az ebből származó bosszúvágyra és Angol-gyűlöletre építette a történetet. A Kis Jeanne nem érti, miért halt meg a nővére, és ő miért maradt életben. Azt a magyarázatot kapja egy gyóntató atyától, hogy az úrnak bizonyára tervei vannak vele. A nagyszerű John MalkovichÉs akkor a kis Jeanne felnő, és már Milla játssza, és továbbra is szőke. Egész életében látomásai voltak, hangok szóltak hozzá, stb. Egyik ilyen látomása az, hogy menjen oda a trónörököshöz, (John Malkovich), akitől kérnie kell egy hadsereget, és annak segítségével hazavágja az Angolokat. Majd ezután Károlyt (John Malkovich) megkoronázzák, és ezután pedig feleségül veszi Jeanne-t. 
Harcosok -ébredeznek
Szép látomás, mint egy pöttyös regény, és a filmnek ez a része egészen jó is. Videólkip-szerű nagyon szuggesztív jelenetek, igazán jó fényképezéssel, és az egész történet teljesen oldott, folyékony formában zajlik, mintha nem is kívülről néznénk, hanem belülről, Jeanne-ból, és ez nagyon jó. Milla pedig egyszerűen elképesztően szép. Nem is vitás, hogy elfogultak vagyunk vele szemben, mégis meg kell jegyezni, hogy van vagy két rövid jelenet, amikor Milla egyszerűen kiesik a szerepéből, harcos üvöltést kell produkálnia, és valami miatt nem hihető, mintha minden áron el akarta volna nevetni magát, szóval feltehetően kommunikációs problémái adódhattak a rendezővel és férjével. Ez a két rövid jelenet annak az előszele, hogy a jól induló film esetleg elkezd lejteni és laposodni, de erre csak később jövünk rá. 
 
 
 INTERCOM 


Jeanne látomásai általában pontosabban bejönnek, mint a meteorológia jelentései, Károlyt meg is koronázzák, de itt más fordulatot választ a történelem, illetve Károly. Jeanne-t egyszerűen kijátsszák az Angoloknak, és itt kezdődik az eretnekes rész. Ekkor Milla haja már sötét barna. A filmnek ebbe a "sötét barna szobájába" érve is adódnak jó megoldások. Továbbra is Jeanne szemén keresztül látjuk az eseményeket. Amikor éppen tárgyalást folytatnak, vagy megállapítják, hogy tényleg szűz-e, Jeanne egyszerűen egy más világban van, és belül Dustin Hoffman-nal, a titokzatos kísértő arccal és hanggal beszélget. 

Tényleg profi megoldás, ha így belegondolunk. Viszont maga a tárgyalás egyszerűen komikus. Mindannyian tudjuk, hogy az eretnek sztorik milyen brutálisak és kíméletlenek voltak, itt pedig mint jóságos tanítóbácsik szerepeltek az eretnek tárgyalást bonyolító személyek. Mi több, Jeanne egyetlen darab aláírással meg is szabadulhat a máglyahalától meg minden, csak végül a belső hang azt mondja neki, hogy rossz döntés, és ezért égetik el szegényt. Az egyik főangol például azt mondja, miért nem kínozzuk meg, hogy kibökje, amit hallani akarunk, (ami ahhoz kell, hogy kivégezhessék), mire a tárgyalást vezető főpap jelzi, hogy kételyei vannak, mert mi van, ha Jeanne tényleg valami istenit képvisel. 
A harcos frankok, középen Tchéky Karyo
Ez a dolog azért rázós, mert egyrészt a történelem eme periódusában nem így mentek ezek a dolgok, másrészt szegény Jeanne vallatásáról készült talán az akkori idők legrészletesebb jegyzőkönyve. De erre Besson fittyet hányt, és úgy állította be, hogy a bosszúéhes, látomásos Jeanne egyszerűen a halált választja és kész, ilyen hibbantak ezek a szent csajok, körülöttük viszont mindenki jó fej. Kínzásban szerencsére össz-vissz két jelenet szerepel a filmben, szegény Jeanne-t össze-vissza rugdossák, és ez a két jelenet is túl soknak tűnik, de nem lehet mit tenni, mert ne feledjük, az élet akkoriban nagyon brutális volt, eretnek ügyekben pedig méginkább. 
A tárgyalás során különféle kérdéseket tesznek fel neki, a látomásait teljesen elhanyagolják, és leginkább arra hegyezik ki a történetet, hogy fiú-ruhában mozog. A tárgyalással párhuzamosan a látomás Dustin Hoffman-nal dialogizál, szinte nonstop, amely során Hoffman (belülről) próbálja leleplezni Jeanne-t, hogy önző, bosszúszomjas, képzelődő csaj, és nem is igazi hírnök. Tényleg van valami ebben, mármint ebben a megoldásban, de valami miatt mégis ez a film leggyengébb része, és arra lehet gyanakodni, hogy azért, mert valahogy nem áll össze a kép. 

Mit lehetett volna jobban csinálni? Valószínűleg el kellett volna dönteni, hogy Jeanne-t hogyan közelítsük meg. Mint a középkorban elégetett sok-sok szegény nő egyikét, vagy mint látomásos harcosnőt, aki mint a szabadság, barrikádra viszi a népet. Besson -kicsit érezhetően- a feminista vonalat választotta, hogy Jeanne-ban az a problémás, hogy nő, de nem eléggé. Nagyon jól kijött, milyen szép egy csaj, aki annyira akar valamit, de ez azért nem minden. A látomásait, a hangokat, és Jeanne gondolatmenetét, hogy ő egy hírnök sokkal jobban ki lehetett volna hozni. A film végét, a "barna" résztől pedig kicsit folyékonyabbá lehetett volna tenni, mondjuk egy zenés klip formájában, úgyis mindenki tudja, hogy megkínozták és megölték, tehát ezeket a részeket egy "blokkban" is le lehetett volna nyomni. A film utolsó snittjének semmiképp sem a máglyát választottuk volna, ilyet már láttunk a Ken Russell féle Ördögök c. filmben. Ha nem is máglyát, de tüzet esetleg igen. Szép lehetett volna egy történelmi időutazás is, például ugyanazt a teret, ahol szegény Jeanne meghalt lassan átúsztatni ugyanannak a térnek egy 90-es évek beli képébe pl. a feliratok alatt. Mindenképp reális konfliktust kellett volna bemutatni, ami miatt szegény Jeanne a máglyán végzi, itt nagyobb történelmi hűséget kellett volna alkalmazni. Besson találmánya, hogy Jeanne életét belülről látjuk, nagyon eszes dolog, tehát megérdemli az elismerést, de sajnos, mégiscsak úgy tűnik, hogy a korábbi nagyon átgondolt filmjeihez képest most kicsit kisujjból akarta lebonyolítani ezt a dolgot. Kisujjból mint rendező, aki azt hiszi, ő a legtehetségesebb a világon (és van is rá oka), de nem kisujjból mint producer, mert valószínűleg életében nem harcolt még annyit egy filmért, nem erőltetett annyira egy produkciót, mint ezt. Valószínűleg ennek a nagy erőltetésnek látjuk a kárát, ezért laposodik el, esik szét kissé a film a "barna" résztől. Vagyis elmondhatjuk, hogy kicsit megszívtuk anyuci és apuci (Kathryn és Luc, a két nagyon kedvenc rendező) háborúját, és ettől vált olyan elátkozott projektté ez a film. Lehet az is, hogy Milla és Luc háborúját, (elidegenedését) szívtuk meg, és ennek köszönhető Millának az a két szerepből kiesése. Az egészben a végeredmény  a legrosszabb, Kathryn Bigelow filmjét nem is láthatjuk, Luc Besson filmje pedig anélkül készült el, hogy a történetet rendesen átgondolta volna, vagyis sajnos kicsit igazat kell adnunk a CNN-es cikk írójának. De ne felejtsük el, az egészben nem mi, a nézők,  nem is Kathryn Bigelow, nem Besson, és nem Milla, hanem szegény Jeanne D'Arc járt a legrosszabbul, 500 évvel ezelőtt. Ahhoz képest, amin Jeanne keresztülment mindaz, amiről eddig beszéltünk egy enyhe kis szúnyogcsípés. 
-in-
 
oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22