A Kilencedik Kapu The Ninth Gate 2000

Nagyon hatásos képsorral indul Roman Polanski legújabb filmje, ahogy megjelennek egymás után a feliratok, úgy haladunk előre egy kapusoron keresztül, ami nagyon misztikus hangulatú, azzal együtt, hogy leginkább egy számítógépes játék képvilágára emlékeztet, mindenestre egy kis idő után már számoljuk a kapukat, és a kilencediknél elkezdődik a film.

Johnny Depp Dean Corso szerepében egy New York-i könyvkereskedő, aki könyvritkaságokra specializálódott, és remekül érti a szakmáját, sőt, ezentúl nem is nagyon érdekli semmi más. Gátlástalanul dolgozik, jól tud becsapni hagyaték-tulajdonosokat, s a cinikus-profi modora már jól előre lendítette a pályáján. Most egy különös megbízás fut be hozzá: egy különc milliomos könyvmániás, Boris Balkan (Frank Langella) megvett egy 17. századi okkult könyvet, aminek van még két példánya valahol Európában, és mivel csak az egyik könyv eredeti, Corsot felkéri, hogy kutassa fel neki a másik kettőt, illetve vegye meg azokat. Balkan nemcsak könyvőrült, hanem azon belül is a sátánnal kapcsolatos művekért rajong, és láthatóan minden pénzt megér neki az, hogy az "Árnyak királyságának kilenc kapuja" eredetiben az övé legyen. Corsot csak meg kell fizetni, és már indul is, zsákjában Balkan könyvével. Ettől a perctől fogva sűrűsödnek a krimi-elemek a filmben, mindenki veszélybe kerül, akinek köze lehet a három könyv bármelyikéhez, ez még Corsot is meglepi, aki persze egyáltalán nem hisz egy ördögidéző könyv bűverejében.

Johnny Depp ebben a filmben egy szürkébb arcát öltötte magára, ami nagyon jól illeszkedik a film stílusához. Corso végigcsinál egy hosszú kutatást és menekülést szerte Európában, folyamatosan hullákat talál, valaki folyton követi, szóval zajlanak körülötte az események, mindezek mellett az arcán és gesztusain kevés hatás tükröződik. Depp játéka alapján Corsot egy kizökkenthetetlen figurának érezzük, aki kevéssé akad ki, amikor a legjobb barátját megölik az átkozott könyv miatt, és ez a hűvössége valamilyen általános nemtörődömségből fakad, furcsa is lesz, amikor a film utolsó perceiben már ő is küzdeni lesz kész a könyvért. De addig még rengeteg dolog történik a filmben, Corso megkeresi a két másik könyv tulajdonosát (a Corsoval való találkozás általában mindenki életére rossz hatással lesz), megismerkedik egy angyalszerű lánnyal (Emmanuele Seigner), aki követi és vigyázz rá, összetűzésbe kerül a Balkan-féle példány előző tulajdonosának özvegyével, Lianával (Lena Olin), és közben egyre jobban megérti a könyv(ek) metszeteit, amik minden baj forrásai.

A Kilencedik Kapu egy spanyol író regényéből készült, és a filmnek a legmeglepőbb hatása az, hogy felkelti az érdeklődésünket - úgy általában - a könyvek iránt. Corso annyi szép magánkönyvtárban mászkál, minden szereplő olyan áhítattal forgatja a könyveket, hogy a végén úgy érezzük, közelebb kerültek hozzánk ezek a fogható, szagolható, olvasható termékek, úgyhogy nem csodálkoznánk, ha valamelyik könyvtár jelenne meg a film főszponzoraként. Persze a krimi-szál sem rossz, Polanski mestere a hangsúlyos thrillernek (ilyen például a Chinatown, vagy a Frantic), jól tud bánni a misztikával is (Rosemary's Baby, Vámpírok Bálja), és most a Kilencedik Kapu-val megint egy izgalmas és sokoldalú krimit hozott létre, misztikus terepen. Corso nyomozása során kiderül, hogy a hírhedt "Kilencedik Kapu"-könyv három példányában együtt vannak meg azok az "eredeti" (a sátán saját műveként értékelt) metszetek, amik lehetővé tennék Balkannak az ördögidézést, de persze nem könnyű Corsonak összehozni az egész metszet-gyűjteményt, főképp, hogy a saját példányát is ellopják tőle időközben.

A film egyébként amellett, hogy amerikai produkció, nagyon európai hangulatú, ebben szerepet játszanak az európai helyszínek (Portugália, Spanyolország, Párizs), a francia, brit szinészek (Emmanuelle Seigner, illetve Barbara Jefford, Kessler bárónő szerepében), és ettől még kap egy külön kellemes árnyalatot a film, aminek a jegyében nem olyan nagy baj, ha időnként zökken a cselekmény, vagy túl sokat időz a kamera (és Corso) egy-egy metszet felett, mert így lesz igazi Polanski-film: érdekes, nem túl gyors és könnyen követhető krimi. Szívesen megfeledkeznénk az utolsó képsorokról, amelyek mulatságosba hajlanak a sűrített misztikus hangulatukkal, de valljuk be, nehéz lett volna ennek a történetnek más befejezést adni. Ezeknél a képkockáknál az az érzése a nézőnek, hogy Az Ördög Ügyvédje c. amerikai film európai verzióját látja, de ez már nem ront a film színvonalán.

Polanski előszerettel szerepelteti a feleségét (Emmanuelle Seigner) a filmjeiben, a Frantic (Őrület) forgatásán ismerkedtek meg, azóta Emmanuelle játszott a Keserű Méz c. Polanski-filmben is, most a Kilencedik Kapuban is, ebben az esetben nem volt annyira rossz a színésznő-feleség, mint szokott, mondjuk, hálás dolog egy titokzatos lányt játszani, aki például még repülni is tud. A lány természetfeletti küldött, ehhez képest tornacipőben és anorákban mászkál, ez a stílusválasztás Polanskinál tudatos volt, mivel úgy gondolta, a Lány mindig ahhoz igazítja a külsejét, akit éppen üldöz, és persze Corso egy laza fiatalember, ami tükröződik az életvitelén is.

Polanski szerint a Kilencedik Kapu nem a misztikáról, hanem elsősorban a szórakoztatásról szól: " Ebben a filmben egy történetet szerettem volna elmesélni, hangulatot, feszültséget akartam teremteni, nem filozofálni." A Kilencedik Kapu 38 millió dollárból készült, és a nyitó héten mindössze 6 milliót termelt az USA-ban, lehet, hogy az amerikai nézőközönség nem harapott rá egyből erre a filmre, de Európában valószínűleg nagyobb sikerrel fogják játszani.

-lee-loo-

BUDAPEST FILM