A Majmok Bolygója

Ez a film is Pierre Boulle azonos című regényén alapul, de ezen túl elég nagy mértékben tér el az eredeti verziótól. Persze itt is majmok a főszereplők -némi ember körítéssel-, akik az emberekhez képest felsőbbrendű fajnak számítanak, viszont ez a film a harcra, az agresszív és ijesztgetős megmozdulásokra helyezi a hangsúlyt, és ezzel együtt cserben hagyja azt az eredeti gondolati vonalat, amit az első film képviselt.

Az új Majmok Bolygója Tim Burton rendezésében készült, annak a Tim Burton-nek, akinek olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Batman, A Batman Visszatér, az Ed Wood, vagy Az Álmosvölgy Legendája. Ezekben a filmekben leginkább az a közös, hogy szürke, borongós és sötét a képi világuk, még az Ed Wood-é is, ami pedig alapban fekete-fehér film. Ilyen hangulatú a Majmok Bolygója is: többnyire lehangoló, szürke tónusú hátterek előtt mozognak a majmok, ami a film végére teljesen lenyomasztja a nézőt. A történet sok ponton módosult az első Majmok Bolygójához képest, eltűnt Dr. Zira és Dr. Zaius, és a helyükre egyetlen emberbarát majomnő lépett, Ari, akit Helena Bonham Carter személyesít meg, már ha ez számít, mivel a színésznő teljesen felismerhetetlen a majomálarca alatt. Charlston Heston helyét Mark Wahlberg vette át, aki az ismert színészi képességei helyett most inkább az izmait domborítja, és érzelemmentes arccal koordinálja végig a filmet.

A film a sok újítás ellenére is a már ismert alapsztoriból indul ki: egy űrhajós valamikor a jövőben véletlenül egy olyan bolygón landol, ahol a majmok alkotják a civilizált társadalmat, és az emberek élnek úgy, mint általában a majmok (és más állatok)szoktak a földön, vagyis fogságban és leigázottan. Mark Wahlberg játssza ezt az űrhajóst, Leo Davidson kapitányt, ő lesz végül az egész majomság-emberiség probléma kulcsa, mondhatni, a bolygó messiása. De addig is, míg ez kiderül róla, egy sor kalandos helyzeten kell végigvergődnie, amiket mi, nézők talán még kevésbé élvezünk, mint ő maga. Leo összeismerkedik a bolygóbeli emberekkel, akik a filmben olyan öltözékben mászkálnak, mint amilyenben az un. fantázia- tv-sorozatok (mint pl. Xena, és a többiek) szereplői szoktak. Kiszabadít néhányat közülük, és együtt menekülnek a negatív majomhős, Thade tábornok (Tim Roth) elől. Thade egy csimpánz-kinézetű katonai vezető, aki hajtóvadászatot indít Leo és kis csapata ellen, egy katonai puccsal magához ragadja a bolygóbeli teljhatalmat, és az egész filmben ő játssza a főgonoszt. Tim Roth arcát a felismerhetetlenségig átalakították Thade szerepéhez, úgyhogy csak a film végén derült ki számunkra, hogy ő volt az, aki a film során dühösen csattogtatta a fogsorát, gonoszul forgatta a szemeit, és vadul ugrált, valahányszor Leo kitalált valamit az emberek érdekében. A többi majom személyisége is meglehetősen egyoldalú és sematikus lett: az alapján, hogy segítenek-e az embereknek, vagy éppenséggel támadják-e őket, megkülönböztetünk jó- és rosszfej majmokat, bár legtöbbször nagyon kell figyelnünk, hogy azonosítani tudjuk őket, mert például a jó Krull (Ari öreg barátja) ugyanolyan fekete gorillaarccal rendelkezik, mint Attar (Michael Clarke Duncan), aki pedig Thade mellett áll.

Ami a 2001-es feldolgozás újdonsága, az többek közt a majmok látványos ugrálása, ami a Mátrix és a Tigris és Sárkány-féle repülés-technikákon alapul. Főként Thade az, aki helyből bármikor hatalmasat tud ugrani, és repülés közben kaszálja le az ellenségeit, vagy csak így vezeti le dühét. A másik elem, ami a '68-as filmet még nem jellemezte, az a nézők folytonos ijesztgetése. Mivel a cselekmény magában nem szolgál változatos, fordulatos történésekkel, ezért a nézők figyelmét a hirtelen majom-vicsorgásokkal, gyors támadásokkal, és egyéb félelmetkeltő jelenetekkel próbálják szinten tartani. Az első húsz perc után úgy érezzük, mintha bármikor ránk (vagy a filmbeli emberekre) ugorhatna egy majom, csak azért, hogy megijesszen minket. Ez kétségtelenül ébren tartja a figyelmünket, de ennél azért többet várnánk egy Majmok Bolygójától, ami egy jelentős könyv és egy klasszikusnak számító film másod-feldolgozása. Ez a film az egyszerű megoldások híve: adott egy megnyerő külsejű hős (Mark Wahlberg), egy ember-és egy majomnő, akik a szerelmi vonalat képviselik (mindketten Leoba szerelmesek), egy gonosz ellenhős, néhány áldozat-karakter; a látványról a harci jelenetek gondoskodnak, az izgalomról a már említett ijesztgetések, és mindez azon az alap-érdekességen alapul, amiről a könyv szól, vagyis egy elképzelt bolygóról, ahol a főemlősök az urak.

A film 100 millió dollárból készült(amiből csak 10 millió Mark Wahlberg gázsiját teszi ki), és másfél hónap alatt ennek csaknem a dupláját hozták be a jegybevételek, csak az USA-ban (175 millió dollárt). A forgatás tavaly novemberben zajlott, leginkább Los Angeles-i stúdiókban, ahol hatalmas díszletkomplexumot építettek fel a majmok városának.

A filmbeli színészek a forgatás előtt egy "majom-képzésen" vettek részt, Charlie Croughwell kaszkadőrvezető irányításával, ahol megpróbálták elsajátítani a majomszerű mozgást és testbeszédet. Helena Bonham Carter, az Ari-t játszó 35 éves angol színésznő a film forgatásáról azt nyilatkozta, hogy annyira fájdalmas volt számára, mint egy szülés. Mivel nagyon hosszú időt vett igénybe a majom-maszkjának az elkészítése, ezért minden nap hajnali 3-kor ébredt, és a nap folyamán mindössze 4 órát tudott pihenéssel és evéssel tölteni. "Olyan volt, mint egy szülés, mint amikor utána már elfelejted, hogy milyen volt. Most már jól vagyok, de ezek a (forgatási) napok abszolút gyötrelmesek voltak".

A Majmok Bolygója tulajdonképpen egy sci-fi-akciófilm, amiben gyakoriak az erőszakos jelenetek, és amiben a hangsúly nem a könyv filozófiai gondolatán (a civilizáció kívülről, emberek a majmok helyében), hanem a harci jeleneteken és akciókon van.

-Junior-