cspv logo
cspv szám: 54 / 03 tartalom
keresés

cikk cím T3 -  produkciós infók cikk cím Sziget-Elvonás cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 04 00348
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2003-09-05

Margó Királyné

Reine Margot , Le 1994.

Sötét történelem
Vannak a történelemnek határozottan sötét időszakai, ezek közül az egyik minden bizonnyal a Szent Bertalan éji mészárlás. Az ember talán joggal gondolhatja, hogy megnézni ezt a filmet olyan, mintha a történelem bármelyik epizódját kivenné videón, de vigyázat, mert ez a film áttöri a kirakatüveget, és a sötét középkor érintését, leheletét a bőrünkön fogjuk érezni.

A történelmi feldolgozásokkal az a baj, hogy amíg egy regényből készült film esetén a történet végét, vagy közepét nyugodtan meg lehet változtatni, addig itt a sötét történelmi szigor érvényesül, mindent a szemnek, semmit a képzeletnek. A történelmi tárlatvezetés során a sírból előidézett történelmi alakok kemény és szigorú láncra vannak verve, alakjuk elválaszthatatlan a tényektől, a sorsuktól, ami a valóságban már megesett velük. Ez a történelmi szigor az, ami miatt nem nagyon szokott sikerülni olyan eszméletlenül jó történelmi filmeket létrehozni, mint például e film nagy "elődje", az Elizabeth.

A Margó Királyné c. filmmel kapcsolatban optikai csalódás, illetve időeltolódás, "jet-lag" lép fel, azt hisszük, ez a film olyan, mint az igazán kitűnő Elizabeth, miközben persze a helyzet az, hogy ez a film már 1994-ban elkészült. Ezt csak azért érdemes így külön is megjegyezni, mert az ember a moziban minden filmről azt hiszi, hogy idei darab. Egyébként, ha már itt tartunk, ez a majd 10 év késés egy külön fantasztikus élményt ad hozzá a filmhez. Plusz történelmi távlatot jelent ugyanis, hogy a gyönyörű Isabelle Adjani (a forgatást is beleszámolva) 10 kerek esztendővel fiatalabb, mint ma. Emiatt, noha látjuk, felismerjük, hogy ez ő, mégsem ismerünk rá teljesen, s így jobban adhatja ki magát Margó királyné karakterének. Másrészt érezzük, hogy amit látunk, az a múlt, az nem most van, ez már megtörtént, nem lehet rajta változtatni, elmúlt és örökre visszahozhatatlan. Ettől lesz a film duplán történelmi, és itt még mindig csak a palackról beszélünk, amiből a sötét szellem ki fog szabadulni.

A film döbbenetes hatást tesz a nézőire, eltekintve természetesen azoktól a nézőktől, akiknek semmi kedvük egy kosztümös darabhoz, mert őket természetszerűen hamar álomba fogja szenderíteni ez a film, ami persze furcsa, mert hogy lehet viharban, tengeren aludni? Lényeg, hogy a belépő annyi, hogy a nézőnek ne legyen komoly kosztüm-fóbiája, és innentől minden sínen van. A döbbenetes hatást a nézők úgy érzékelik, hogy a film, illetve a filmben szereplő alakok megérintik őket, ott vannak előttük a vásznon, hús-vér alakban, giccses fények, belógó mikrofonok, műanyag ruhák, szétcsépelt klisék nélkül, teljes komor történelmi valóságukban. Az ember valahogy mindig is tudta, érezte, hogy a történelem nem az, aminek látszik. Vagyis, amit mi történelem gyanánt ismerünk, az nem más, mint egy kivilágított akvárium, melyet alulról bámulunk, és látjuk, ahogyan a cápák ott úszkálnak benne. A történelmi valóság ehhez képest egészen más, nincs kivilágítva, a cápák a sötét, komor homokos vízben élet és halál urai, és minket semmi sem véd meg tőlük, nincs semmiféle üvegfal.

A film elején Margó és udvarhölgye kiszöknek a városba, mert Margó férfit akar. A jelenet elképesztő. Szürkület, kékes fények, nyomor, sikátorok, szűk utcák, a két nő fátylakban vonul, csöndben a falak mellett. A feszültséget harapni lehet, a jelenetben minden benne van, ami veszélyes, sőt halálos. Margó talál is magának szeretőt, aki frissen érkezett a városba, nincstelen, de azt hiszi, előtte az élet, van egy könyv nála a vadászatról, és azt olvasgatja nyomorúságos szálláshelyén. Ez a könyv lesz később, ami alapján kivégzik, és ezen a szálláshelyen találkozik először ellen-karakterével, aki ugyanolyan, mint ő, csak katolikusban, és ezért az egész történet során gyűlölniük kellene egymást. A lényeg, hogy már a film legeleje teljesen elcsavarja a fejünket, ettől kezdve pedig az történik, hogy egy félelmetes érzés kíséretében bámuljuk végig, ami a vásznon lepereg, remélve, hogy tényleg nem velünk történik, amit látunk.

A nyers történelmi valóság legfőbb velejárója a nyers erőszak, amiből ebben a filmben igazán bőven akad, hiszen a Szent Bertalan Éji mészárlás a film kellős közepét képezi. De a nyers erőszak és a nyers valóság között ott van még valami, ami ebben a filmben ugyancsak kijön, a nyers és brutális emberi gondolkodás, a sötét szándék, a gyilkos tervek. A film egy örvénylő, tekergő mocskos szándék útját kíséri végig, ahogyan ez a féreg utat tör magának, és végül a felszínre buggyan. A primitív gonoszság körutazása látható, ahogy mint egy szerpentinen, egyre magasabbra és magasabbra tör, miközben az élet emberi minősége egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed.

Ebben a sötét, sáros kavalkádban olyan emberek lesznek a világító pontok, mint a szegény szerető, és ellen-karaktere, vagy IX. Károly és Navarrai Henrik, illetve Navarrai Henrik és Margó. Ezeknek a párosoknak a legkevésbé sem kellene egymással jól kijönniük, kezdve Margóval és férjével, Henrikkel, akivel a nép előtt is nevetséges kényszerházasságban élt hősnőnk.

Pont ez a szép, ahogyan például ők ketten átnyúlnak a történelem mocskának a feje felett, és kezet adnak egymásnak. Ez a szép ebben a hátborzongató filmben, melynek az Elizabeth c. zseniális film nem az előzménye, hanem a méltó utódja.

-jepe-
2003-09-05
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15