cspv logo
cspv szám: 72 / 05 tartalom
keresés

Oscar 2005 cikk cím cikk cím cikk cím Closer cikk cím A Por A Por Vejedre ütök Éjfél Után Bújócska cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 16 00701
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2005-02-07

A Halál Kilovagolt Perzsiából

Death Rode Out of Persia 2005.

Az író és világa
Nos, ez az a film, amelyre hónapok óta úgy gondoltunk, mint egy minden valószínűség szerint kétes kimenetelű vállalkozásra. Egész egyszerűen nem tűnt jó ötletnek egy Hajnóczy-adaptáció, és szinte biztosra vettük, hogy egy igazán fárasztó, erőltetett, és nem utolsósorban a legendás író hatalmas alakja mögött védettséget élvező filmalkotás lesz a végeredmény, de szerencsére, tévedtünk, mégpedig hú de mekkorát!

Az előfelvetés, hogy de miért pont Hajnóczy, miért pont a talán leglegendásabb író leglegendásabb művének kell egy film alapjául szolgálni, nem is akkora butaság. Gondoljunk bele, egy ilyen film élből rengeteg előnyt élvez, ráadásul végtelen nagy szabadságot is kap az adaptáció terén, a végén pedig alig lehet számonkérni rajta, hogy miért pont olyan, amilyen. Ez már majdnem az a szituáció, mint egy becsületkassza. Ráadásul noha az író-rendezőt, Dr. Horváth Putyi-t emberként nagyon is kedveljük, előző filmjét, a Privát Horváth-ot nem tartjuk különösebben nagy becsben, és amikor az ember beül valakinek a filmjére, ez is nagyon számít.

Körülbelül a Bajnokok Reggelije című film, valamint a Félelem és Reszketés Las Vegas-ban lebegtek lelki szemeink előtt, és tegyük hozzá, mint nem igazán jó példák, különösen ami a Vonnegut-adaptációt illeti, nézhető volt, meg minden, de minek, amikor ott a könyv, aminek a film a nyomába sem érhet?

Szinte biztosra vettük, hogy a Halál Kilovagolt Perzsiából adaptációja dettó ugyanebbe a csapdába, hibába fog elsőként beleesni, és ha az ember ilyen pontosan tudja, mit keres, könnyen észreveszi, ha tévedett. Már a film első 10 másodpercében napnál világosabb volt, hogy a film nagyon profin elkerülte ezt a csapdát.

A film fényképezése egészen egyszerűen lenyűgöző, nemcsak a lehető legjobb stílust választották, amelynek élvonalbeli mintapéldája Soderbergh operatőri munkája pl. a Traffic című filmjében, de ezt a stílust igazán bravúros módon, gyakorlatilag sziporkázóan ki is aknázták. Valami miatt nem tudtuk, ki operálta a filmet, ezért egész idő alatt az volt az izgalom tárgya, hogy vajon ki az az "opcsi", aki ezt a remekművet magáénak tudhatja. Hasonló stílust korábban Fred Kelemen berlini, magyar származású rendező-operatőrtől láthattunk egyik filmjében, illetve Jeles András Szélvihar című szédületes drámájának videó-adaptációjában. Ha annak idején kedveltük Garas Dániel kézi kamerázását a Moszkva Tér végén a párizsi látképnél, akkor azt a fényképezési stílust most annál inkább üdvözülnünk kell, mert egy igazi élvonal.

A film egyrészt az idült alkoholista Hajnóczy Péter lakásában játszódik, hallatlan érzékenységgel ábrázolva az író nyomorát, szenvedését, vajúdásait. Ez a tény, illetve a remek fényképezési stílus az egész filmet másodpercek alatt nagyon magasra felröpítette. Innentől nem egy egyszerű adaptációról van szó, hanem egy Hajnóczy Péter-filmről, ami - ugyanúgy, mint a film alapjául szolgáló regény - az íróról szól. Ha csak egy novella-adaptációt látnánk, akkor pont az írót választották volna le a történetről, és ezzel pont a lényeget suvasztották volna el.

Ez a "kerettörténet" tökéletes húzás, a legtökéletesebb, amit el lehet képzelni. Az a legjobb benne, hogy az írónak nem csupán egy napját látjuk, hanem "a napját". Nem csupán az látjuk, hogy éppen leugrik borért, hanem azt látjuk, ahogyan mindig leugrott borért. Egy öröklétszerű állapotában látjuk, ami nagyon jó, hiszen így eredményként egy Hajnóczy portét kapunk.

Ha valaki az eddigiek alapján azt hinné, hogy Hajnóczyt mint szimpla alkoholistát ábrázolják, ahogyan otthoni lepattantságában nyomorog, és vedel, gyakorlatilag téved. Ez csak a felszín, amin keresztül a filmnek sikerül meglehetős mélységben leásnia. Egyrészt megtudjuk, hogy Hajnóczy alkoholizmusa akármilyen komoly is volt, elsősorban bort ivott szódával, nagyfröccs formájában, ez valami miatt máris egy szimpatikus és humánus vonás, pedig ez még csak a kezdet.

A kerettörténet hihetetlenül intenzív viszonyban áll magával a történettel, látjuk, ahogyan az író írja a Halál Kilovagolt Perzsiából-t. Az egész úgy jelenik meg, mint egy párhuzamos világ, amelybe az író folyamatosan átkiabál, amelynek a történéseit folyamatosan a saját bőrén érzi, és azt lereagálja. Az egészben a két világ közötti kapocs a legszebb, egy véradásra felszólító reklám-plakát, melyen egy bombázó nő látványa ad nyomatékot a vért, illetve életet adni kifejezésnek. Ez a kép a kapu a párhuzamos világhoz, melyben a főhős összejön ezzel a szupernővel, a világhoz, melyben vannak színek, van napfény, vízpart és nevetés, melyben léteznek derűs és boldog hétköznapok. A két világ annyira intenzíven ellenpontozza egymást, hogy egyszercsak azon kapjuk magunkat, kezdjük megismerni és megérteni az írót.

Az elbeszélésbeli főhős az író szó szoros értelemben vett alteregója, ugyanúgy fizikai munkásként él, ugyanúgy el van szigetelődve, és majdnem pont ugyanúgy alkoholista (csak nem ugyanolyan mértékben). Ilyenformán annak lehetünk a tanúi, ahogyan az író ad sajátmagának egy másik esélyt a boldogulásra, illetve a boldogsághoz. Így utunk el szép lassan, de annál módszeresebben a film központi elemét képező konfrontációkhoz. Az író folyton átkiabál a másik világba, ki van akadva azon, hogy mit csinál a főhős, és így idővel egy nagyon pontos képet kapunk arról, ahogyan és amiben az író él, az őt körülvevő valóságról, illetve arról (és ez a film középpontja), hogy miért nem tud résztvenni benne.

Akit a film elején a legkeményebb alkoholistának láttunk, mostanra hihetetlenül tiszta emberként jelenik meg, aki érzékenysége révén nem képes illeszkedni az őt körülvevő világba, és aki abszolút Hamvas Bélát juttatja eszünkbe. A szellemi függetlenséget, és annak árát, következményeit látjuk, és ezért nem győzzük dícsérni ezt a filmet.

Gyakorlatilag majdnem végig 10 pontos filmként nézzük, és bár nem pontosan ugyanaz a műfaj, de Jelenczki István fantasztikus József Attila - filmjéhez (Eszmélet Után) hasonló élményben van részünk. A film közel hoz minket egy nagy szellemhez, lehetőséget kapunk, hogy közel kerüljünk hozzá.

A vége felé aztán kicsit visszaesik a film, úgy tűnik, túl mélyre hatol a történetben, és túl messzire távolodik az írótól. A helyes arány persze megítélés kérdése, de azt gondoljuk hogy az írónak, tehát a kerettörténetnek kellett volna dominálnia, és nem magának az elbeszélésnek. Számunkra az lett volna a legpozitívabb, ha egy baromi tág kerettel dolgozó Hajnóczy-portét látunk, és nem egy filmet, + egy portrét. Egyébként nagyon úgy tűnik, hogy a rendező is tudatában lehetett ennek, mert a filmet egy nagyon hangsúlyos író-jelenet zárja le, amiben az író szavakkal is kimondja azt, amit addigra a film már nyilvánvalóvá tett, arról, hogy vannak dolgok, amiket az ember nem tehet meg.

Igazán ihletett és különleges filmalkotás ez, amelyhez csak gratulálhatunk mindenkinek, aki részt vett benne, beleértve Tarr Bélát, a producert, akinek az a zseniális ötlete támadt, hogy az írót Melis László zeneszerző játssza el. Melis Lászlót korábban Jeles András A Mosoly Birodalma című darabjához írt remek zenéi miatt kedveltünk meg nagyon, azóta számos (úgy értjük tényleg számos) kitűnő filmzenét köszönhetünk neki, Másik János mellett ő a kedvencünk, de azt, hogy színészként fogjuk látni, sosem hittük volna. A dolog szépsége természetesen az, hogy láthatóan nem is színészkedésként fogta fel ezt a szerepet, hanem valamifajta szeánszként, amire őt választották ki médiumnak.

-jepe-
2005-02-07
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19