A Mátrix c. film nagyon egyszerű kis világot festett le nekünk, naivnak, és gyerekesnek nevezhetjük, ha akarjuk, de valami miatt mégis hatott az ember agyműködésére.
Talán nem is az volt benne a poén, hogy "platóni barlangeffektus", hogy csak azt hiszed, hogy azt látod, amit látsz, vagy azt csinálod, amit csinálsz, és közben csak egy barlangban dekkolsz. Hanem esetleg az fogott meg mindenkit, hogy közben ténylegesen mi történik veled, kinek és milyen hasznot hajt, hogy te ebben a barlangban "dekkolsz". Arra gondolunk, hogy -a filmben- sima kis energia forrás az ember, mint egy elem egyik cellája. 
Nagyon érdekes cikket olvashatunk az index hírei között, arról, hogy a RealPlayer hogyan gyűjtögette az adatokat, miközben te zenét hallgatsz. Azt is megtudjuk belőle, hogy pl. az USA-ban milliárdos nagyságrendű piac a "fogyasztói szokások"-ról történő adatszerzés, illetve adatszolgáltatás. 
Felmerül a kérdés, hogy vajon kicsoda ez a fogyasztó, és milyen törvények védik őt, ha védelemre van szüksége?
A megdöbbentő dolog az, hogy a fogyasztó sohasem egy ember, hanem egy-egy típus, mint amikor azt mondod, hogy zebra, de alig ismernél fel egy-egy zebrát specifikusan, szóval gyűjtőfogalom. Egyik oldalon ott vannak a termékek és szolgáltatások, másikon pedig a fogyasztók, illetve a fogyasztók egy alkalmazott halmaza, egy megcélzott réteg. 
A szolgáltatók, mint a halászok, ki kell, hogy ismerjék pl. a pisztráng szokásait, viselkedését, hogy ezáltal ki tudják fogni. Az újdonság ebben a szituban csak az, hogy pont úgy, mint a halászok, nem egyes pisztrángokról beszélnek, hanem a pisztrángról, vagyis a hasonló, esetleg ugyanolyan viselkedésű, előfordulású egyedeket egyként célozzák meg, aztán majd amelyiket sikerül kifogni, az lesz az a pisztráng. 
Egy ember ismerheti magát, akár egészen jól is, mégsem biztos, hogy akár a leghalványabb fogalma is van arról, hogy ő mondjuk egy "pisztráng". Nem tudja magáról, hogy mire hajlamos, mire indul be, mi az aminek nem tud ellenállni, mi van rá elidegenítő, vagy vonzó hatással, stb. Ez önmagában még mindig nem volna probléma, csak az a baj, hogy közben egy harmadik "személy" esetleg mindezeket pontosan tudja róla. 
Mondunk egy példát, Sandra Bullock, a Hálózat Csapdájában-ban összetalálkozik a rokonszenves Jack-kel, (Jeremy Northam).  Jack pont azt a cigit szívta, amit ő, ugyanazok a filmek a kedvencei, pl. az Álom Luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany's), és egészében olyan nézeteket vall, amik őt Sandra számára ellenállhatatlanul szimpatikussá teszik. Mindez úgy jöhetett létre, hogy Jack adatokat gyűjtött Sandráról, és tudta, mik a meleg pontjai. 
Ebben az esetben Sandráról gyűjtött adatokat Jack, és Jack alkalmazta ezeket az adatokat Sandrával szemben. Ez az adatalkalmazás egyébként nem más, mint Sandra akaratának a kikerülése, olyan, mint egy "kód-feltörés", ami lehetővé teszi, hogy "behatolj a rendszerbe".

Elképzelhető egy b-verzó is, hogy nem Jack gyűjt adatokat Sandráról, hanem valaki más, és ezt simán forgalombahozza, persze Sandra tudta nélkül, Jack megveszi, és "feltöri" vele Sandrát. 
A C-verzó ennél egy kerek nagyságrenddel súlyosabb, itt már nem is Sandráról gyűjtenek adatokat, hanem a "pisztráng"-ról, és Sandra történetesen a pisztráng fogyasztói kategóriába esik. Jack-nek már csak azt kell megtudnia, hogy Sandrának mi az óvodai jele, mi a fogyasztói azonosítója, (pisztráng), melyik csoportba esik, és máris szabadon felhasználhatja a Sandrát feltörő kódot. 
Időzzünk el egy percet ennél a c-verziónál. Teszel-veszel, görgeted az életed, közben a szomszédod, vagy a barátnőd is ugyanígy. De ez a szomszédod, vagy barátnőd találkozik az utcán egy szimpi sráccal, aki közli, hogy közvélemény-kutató, és szeretne pár kérdést feltenni neki. Barátnőd belemegy, mivel nem kell érte fizetnie, és válaszol vagy 40 darab kérdésre. Melyik a kedvenc tévésorozata? Dohányzik? Van barátja? Mióta? Mennyit keres? Szokott cédéket venni? Stb. Ezeket a kérdéseket, a válaszokkal együtt aztán szépen feldolgozzák, és egy olyan adathalmaz jön létre, ami a szolgáltatók számára egy varázspálca, vagy egy tolvajkulcs, sok mindenen keresztül tudnak menni a segítségével. 
Valaki el akar adni egy terméket, és szüksége van még egy kis piacra, mondjuk plusz 3 millió potenciális vevőre, akkor fizet mondjuk 3 milliót egy ilyen adathalmaz tulajdonosának, aki tálcán kínálja neki a kulcsot mondjuk a pisztrángokhoz, (mint egy spéci pisztráng-csali készítő), és pisztrángokból épen összejön a szükséges plusz 3 millió potenciális vevő, és helyben is vagyunk. És akkor lemész a boltba, és megveszel valamit, és fogalmad sincs arról, hogy ez nem véletlen, ugyanúgy nem az, hogy Sandra lefeküdt Jack-kel, mégpedig az első estén. Az egész úgy jöhetett létre, hogy a szomszédod, a barátnőd egyben pisztráng-társad is, anélkül, hogy bármelyiketek tudná magáról, hogy ő, vagy a másik pisztráng. És az adatok, amiket pisztráng-társad kiadott, egyben a te adataid is voltak. 
Ez ellen a jelenség ellen volna szükség egyfajta "kollektív fogyasztóvédelemre". Napjainkban azonban a fogyasztó mást és mást jelent. Miközben a fentemlített c-verzió simán működik, vagy legalább is könnyedén elképzelhető, a fogyasztóvédelem egyes fogyasztók elszenvedett sérelmeit orvosolja, mégpedig az elszenvedett sérelem pénz-összegszerű értékének megfelelően. A fogyasztó választási szabadságát pedig elsősorban a szolgáltatók egymás közti versengését szabályozó törvények "óvják", ami megintcsak azt jelenti, hogy nem a fogyasztó érdekeit védik a szolgáltatókkal szemben, hanem a szolgáltatókét, szolgáltató-társaikéval szemben. 
Az fogyasztói szokásokkal kapcsolatos mindennemű adatgyűjtést súlyosan meg kellene adóztatni, és a befolyt pénzből a fogyasztók -kollektív- érdekeinek védelmét biztosítani. Az adatgyűjtések során mindig kötelező lenne az adatgyűjtőnek pénzt adni a minta-személynek. A létrejött adatbázis minden egyes felhasználását megintcsak meg kellene adóztatni. És minden adatgyűjtés esetén meg kellene, hogy jelenjen egy figyelmeztető felirat, minimum 10%-át kitöltve az adott felületnek, ami azt tartalmazná, hogy "a fogyasztói szokásokra vonatkozó mindennemű adatgyűjtés súlyosan sérti az ön és fogyasztótársai érdekeit". Az adatgyűjtések eredményét minden fogyasztónak joga lenne a feldolgozást követő egy év múlva megtekinteni, betekintést kínálva arra is, hogy például kik alkalmazták az adott gyűjtés feldolgozott eredményeit, és hányszor. Az adatgyűjtések eredményeit más adatgyűjtésekkel kombinálni új adatgyűjtésnek felelne meg. Szép is lenne, ha így lenne.