Mammut Budai Moziközpont - "since 2000 júni 22."

Kezdetben a plázák kívülről szívták magukba a várost, lásd Duna Pláza, Pólus Center, nem az aktuális kerület lakóinak szóltak, hanem egész komoly "vonzáskörzetük" volt.
A másik dolog, ami volt nekik, az a mozi, és a Mammut szinte kakukktojásnak számított a maga mozitlanságával. De ez nem volt különösebben feltűnő, hiszen a multiplex-es plázák mind a külső kerületekbe vették be magukat. De aztán jött a Westend a Ster Century Megaplex-ével, és a Mammut immár második lett a kategóriájában, mivel volt egy belvárosi versenytársa, amelyiknél egy fejjel, illetve egy egész multiplex-szel alacsonyabbnak számított.

De aztán fordult a kocka, hiszen a Mammut tetején egy új szint került beépítésre, (a parkoló területéből csípek le) ami a Budapest Film új multiplex-ének a megépítéséhez szolgáltatott alapot. Az új komplexum neve: Mammut Budai Moziközpont. A tulajdonosok hangsúlyozzák, hogy ez nem egy multiplex, hanem több mozi együttese egy helyen, és különbségként a multi-multiplexekhez képest azt jelölik meg, hogy itt nemcsak "sikerfilmeket", "kommersz filmeket" játszanak, hanem kisebb, művészfilmeket is, (gyakorlatilag a Budapest Film saját forgalmazású filmjeit). Ez tehát a másság a Mammut Budai Moziközpontban. Számunkra, végfelhasználók számára ez semmilyen különbséget nem jelent, a multiplex az már csak multiplex, és maga a különbségtétel is erőltetettnek tűnik, de mindenkinek szíve joga, hogy hogyan nevezi el a saját termékét, (a Sony pl. kitalálta, hogy nem "videó kamera", nem "camcorder", hanem "handycam", amely kifejezésből egyből nemzetközi védjegyet gyártott, és lám, bejött neki). Részünkről a Moziközpont és a Multiplex gyakorlatilag egyre megy, ráadásul egyszerre úgyis csak egy terembe ül be egyszerre az ember, vagyis a régi jó kifejezés, hogy "nem megyünk el moziba?" még mindig verhetetlen.

A multiplex-ek versus sima mozik konfliktusa gyakorlatilag egy jó mélyen gyökerező látásmód problémát jelent. Amikor "bejöttek" az új típusú mozik, az emberek automatikus idegenkedésbe kezdtek, ami persze nem látszott meg az új multiplex-ek terem-kihasználtsági adatain. Elsősorban az "értelmiség" ágállt a multik ellen, mégpedig úgy, hogy "patás" cipőjű, (értsd: ostoba) lányok, és ékszerekkel megrakott, kigyúrt, (értsd: ostoba) fiúk szórakozó helye, a kultúrálatlanság határai alatt. A helyzet egyik érdekessége az volt, hogy az "értelmiség" mint olyan, a nyolcvanas években lezajlott modern-postmodern fordulat, illetve váltás nyomán megsemmisült, az utolsó kifejezés, amit megalkotott az maga a postmodern volt, idáig terjedt a szerepe. Mindentől függetlenül nem csoda, hogy mindenki idegenkedett (kicsit vagy sokat) az új mozi-szisztémától, hiszen a változások a kultúrában mindig zavarba ejtik azokat, akik már korábban is jól illeszkedtek. Akik viszont korábban alig jártak moziba, (feltehetően rájuk gondolt úgy az ex értelmiség, mint a "patás" és "kigyúrt" lányokra, fiúkra), az új multik plusz vonzereje révén felvették a szórakozási formákat tartalmazó listájukra a mozinézést, aminek persze egy igazi ex értelmiségi csak örülhetett volna.

De mégsem örültek a régi mozinézők az újaknak, mert az új mozikban "amerikai sikerfilmeket" játszottak, és azt nem volt szokás szeretni. Vicc nélkül, az ex értelmiség, akiken például 20 éves fiatalokat is értünk, határozottan hadilábon állt az amerikai filmekkel, amiket konzekvensen csak az "akció" kategóriába soroltak. (E sorok írója például direkt nem akarta megnézni a Veszett a Világot, mert hogy amerikai film.) Persze idővel mindenki ráeszmél, hogy a legtöbb film amerikai, és hogy túl sok, sőt az összes műfaj beleesik egy un. "amerikai filmek" kategóriába. Gondolhatunk Hal Hartley-ra, vagy Spielberg-re, Vagy Ben Stillerre, vagy Tarantino-ra, vagy Bruce Willis-re, vagy Robert Altman-ra, vagy bárkire és bármilyen filmre.

De a probléma tovább burjánzik, mert miután elfelejtjük az "amerikai", ne adj isten "Hollywood-i" esetleg "akció" kategóriáinkat, máris újabb megkülönböztetést lehet tenni, "sikerfilm", illetve "kommersz", valamint "művészfilm" halmazok mentén. Pedig a valóságban a filmeket azért hozzák létre, hogy behozzák a rájuk fordított pénzeket, sőt, azért, hogy profitot termeljenek. Hiába készült 50 ezer, 5 millió vagy éppen ötven millió dollárból az adott film, a cél mindig ugyanaz, hogy minél többen lássák a filmet, vagyis, hogy minél több pénzt termeljen. Ez így persze még kicsit vadul hangzik, hiszen lehetetlen definiálni olyasmit, hogy "persze a minőség is számít", de az egyszerűség kedvéért vegyük a dolog fordítottját, és mondjuk úgy, senkinek a világon nem tesz jót, ha a filmje nem hozza be minimum az árát. Igen, ez egy akkora közhely, mint az, hogy a horgászok halakat fognak, (akár visszadobják őket, akár nem). Egyszerűen vannak filmek, amelyeknél a sikeresség egy nagyon pici bevételt jelent, másoknál jóval nagyobbat, de azok többe is kerültek.

Ekkor, ha már elvetettük a "kommersz sikerfilmek" kategóriáját is, amely filmekből egyébként a televízió, és különösen a magyar tévécsatornák jóvoltából a legtöbbet látja az ember, (csak ilyenkor viszonylag ingyen van), már csak egy kötekedési pont marad, a magyar film versus külföldi film két kategóriája. Azzal, hogy az un. "vasfüggöny" lehullt a határainkról, éppen úgy, mint más ágazatokban, a mozifilmek terén is globálissá vált a piac. Ez az élet rendje, és mindannyian csak örülhetünk ennek a szitunak. Mellesleg a magyar film fénykora sokkal hamarabb véget ért, (gyakorlatilag 85-ben, Bódy Gábor pályafutásának a végén), mint mielőtt ránk nyithatott volna a nagyvilág, és a nagyvilág filmes piacvezetője, az Egyesült Államok. És ha a külföldi kultúrák határtalan beáramlását tartjuk esetleg kínosnak, akkor vegyük figyelembe, hogy a tévécsatornák mennyire kevés eredeti magyar műsort produkálnak, illetve hogy a magyar műsorok eredetije milyen ritkán magyar.

A gondolatmenet végén így is úgy is az fog szerepelni, akár tovább futtatjuk, akár nem, hogy mindenkinek megvan a maga filmes ízlése, és olyan filmeket szeretne megnézni, amik nagy valószínűséggel elnyerik majd a tetszését. A többi, hogy "Hollywood-i", "kommersz", "művész" vagy "jó film" vagy "akció" már csak olyan spekulációk, amikre Ross a Jó Barátok-ból csak azt mondaná, hogy "butaság", különösen egy szórakozni vágyó ember szájából, és azért valljuk be, a mozi és a szórakozásról szól.

A multiplexek ennek a szórakozási igénynek a tömeges kielégítéséről gondoskodnak. Akinek valaha volt szerencséje egy Tabán moziban, vagy egy Urániában élvezni ezt a szórakozást, könnyen gondolhat nosztalgiával azokra az időkre, és azokra a mozikra. És ahogyan a bevásárló központok döntő csapást mértek (mint elefánt a porcelán boltban) a pár szezonnal korábbi belvárosi bolthálózatra, a multiplexek és moziközpontok is ugyanezt teszik a kicsi, olcsó vagy régi mozikkal. Ott volt az Uránia, amit a belvárosi közönség határozottan kedvencként tartott számon, de aztán megnyílt a Corvin, és lépésről lépésre szépen elhódította a közönséget tőle. És ez az elhódítás azokra is vonatkozott, akik direkt és elvből is az Urániát preferálták a Corvinnal szemben, egyszercsak kipróbálták, egy film kedvéért, és rájöttek, hogy ez nem is volt olyan vészes, sőt, és amikor az Uránia bezárt még csak nem is panaszkodhattak, (panaszkodhattunk), mert addigra az Uránia már csak a kedvenc mozink volt, de nem ott váltottunk rendszeresen jegyeket. És amikor a Puskin-t felújították, (hogy következetesen a Budapest Film mozijainál maradjunk), tanulva az Uránia esetéből egyáltalán nem bántuk, hogy profi és kényelmes székek, digitális hang és hűtött nézőtér fogad majd minket. Persze a Puskin újranyitása után a szomszédos Broadway fel kellett hogy adja, és bezárt. De tényleg volt okunk, hogy szomorúak legyünk emiatt? Ha a Cirko Gejzír, vagy Tabán, vagy az Örökmozgó bezárna, azt nagyon sajnálnánk, de most, hogy a Mammut Budai Moziközpont megnyitásával szinkronban a Margit Körúti Átrium nyugdíjba vonul (ami szintén a Budapest Film-é), nem ejtünk majd könnyeket, mert ezt csak annak arányában tehetjük, amennyiszer jegyet váltottunk oda az elmúlt 10 mozinézésünk alkalmával, és az nullával egyenlő. A Bem mozit, szintén a Margit körúton, amely szintén Budapest Film mozi, egy fokkal jobban sajnáljuk majd, amikor bezár, hiszen ott évente egy-két alkalommal volt szerencsénk megfordulni, de azért ez is kevés, legalább is nulla jogot ad a sopánkodásra.

De lássuk, milyen a Budapest film időben második bevásárló központban nyílt moziközpontja, a Mammut Budai Moziközpont. Az alapkoncepció konkrét, a pestihez képest tehetősebbnek számító budai közönség odacsábítása. Ennek megfelelően a többi multiplex legjellemzőbb kellékeit, például a süppedős szőnyegeket, (amelyek önmagukban sem lehetnek olcsók, nem is említve a tisztítás horribilis erőfeszítéseit) elhagyták, és valahogy az egész kicsit puritán. A falakon a díszítések gránitra emlékeztetnek, szóval itt nem kárpitok, hanem inkább a kövek övezik a nézőt. Ránézésre ez ügyesen illeszkedik majd a budai közönség igényeihez, csak úgy, mint a tilos a dohányzás táblák a mozi egész területén. A termeket népszerű budai helyszínekről nevezték el, mint a Krisztina térről, Gellért térről, de Kiscell és a Bécsikapu is delegálást nyertek (mint Óbuda) a nyolc terem között. A komplexum maximálisan 1300 nézőt tud befogadni, ezen belül pedig 32 tolószékes nézőt is, a megfelelő feljárókkal. Maga a beruházás egy kettős manőver volt, egyrészt a Mammut parkolójának legfelső szintjét ki kellett alakítani, hogy azon belül a Budapest Film elkezdhesse a moziközpont kiépítését. A Mammut Rt beruházásában a Magyar Külkereskedelmi Bank volt a partner. Az egész ötlet 99 augusztusa során pattant ki, a szerződéseket 6 hónapja, 99 decemberében írták alá, a munkálatok pedig idén január ötödikén kezdődtek el, vagyis az üzemkész átadásig kereken öt hónap telt el, pont a tervezettnek megfelelően. A projekt költségvetése 1.2 milliárd forint volt. A termekben a székeket ugyanattól a bevált cseh cégtől rendelték, akik a Puskin mozi székeit is gyártották annak idején.
A komplexum tört szintekkel tagolja a teret, amely a tágasság érzetét jelentős mértékben növeli. A tágasság persze nemcsak érzet, konkrétan 3500 négyzetméterről van szó, még a Star FM rádió is ide helyezheti a székhelyét, a moziközpont területére. A büfében, mint minden rendes moziközpontban, popcorn-t és coca-cola-t lehet vásárolni, de ha többre vágyunk, hasonlóan a Puskin Mozi-hoz, egy egész külön kávézót is találhatunk a mozi területén, ahol viszont a coca-cola már kicsit drágább, (90 / dl). A Budapest Film, a rá jellemző módon, ennek a létesítménynek az élére is fiatal, közönség-közeli igazgatót nevezett ki, érdekességképpen megjegyezzük, hogy fülbevalót visel, és hogy karján egy szép nagy tetkó is látható.
A Mammut Budai Moziközpont jelentékeny hiányt pótol majd, amint az az előzetes marketing kutatásokból kiderült. Mi a magunk részéről azt várjuk tőle, hogy azok a harminc körüli, vagy idősebb fiatalok (is), akik az elmúlt években keményen dolgoztak, most, hogy a gyerekeik nagyobbak lettek, végre visszakapcsolódnak majd a szórakozás világába, és egyben megbarátkoznak az új stílusú mozikomplexumokkal, akár multiplexként, akár moziközpontként is gondolnak ezekre a létesítményekre. És ez még csak az elő lépcső, hiszen a majdani Mammut 2-ben ugyanígy helyet kap majd egy Budapest Film létesítmény, ami a jólmenő budai régióban a harmadik lesz.

Hosszú utat tett meg a Budapest Film azóta, hogy az Art Mozi hálózatot kiépítette, illetve, hogy az első többtermes, büfés, (amerikai típusú) moziját, a Művész Mozit létrehozta, odáig, hogy idén a Kinowelt Hungary-t megalapította, valamint két bevásárló centerben is "moziközpontot" hozott létre, és hogy hamarosan egy univerzális Budapest Film kártyával látogathatjuk az összes mozija bármelyikét, és ehhez a hosszú úthoz csak gratulálni lehet neki, hiszen nemcsak hogy ügyesen élte túl a nagy multiplex beruházások aranykorát, hanem nevéhez híven Buda és Pest belvárosának vezető moziüzemeltetőjeként került ki végül a versenyből, amely immár új fordulóhoz érkezett. A lokalizálódás fázisa ez már, (kezdődött talán a Csepel Plázával), ahol a plexek többé nem a külvárosi centerekbe szívják a közönséget, és persze nem is a belvárosba próbálják (mint a régi időkben) visszaszippantani őket, hanem várhatóan mindenkit a lakóhelyéhez közel eső létesítmény tesz majd magáévá.

-zé-