Bruce Willis egy különleges képességgel megáldott hőst játszik egy különös hangulatú filmben: mi más lehetne ez a film, mint a nagysikerű Hatodik Érzék c. film ikertestvére?
A Sebezhetetlen c. film M. Night Shyamalan legújabb pszichothrillere, a 30 éves, indiai születésű rendező tavaly tört be a filmvilágba a Hatodik Érzék-kel, amit ő írt és rendezett, és amit végül Oscarra is jelöltek. A Hatodik Érzék teljesen újszerű volt a maga nemében, hátborzongató és érzelmes, ijesztő és felkavaró képei még hónapok után is eszébe jutottak az embernek, Bruce Willis és Haley Joel Osment játéka pedig valóban emlékezetessé tették a filmet. Mindezek mögött egy megjegyezhetetlen nevű fiatal filmes munkáját tudhattuk, aki már a Hatodik Érzék forgatása alatt kiötlötte a legújabb filmtervét, a Sebezhetetlent, elő is hozakodott vele hamar a Hatodik Érzék-beli producereinek, és mivel később nézői és szakmai fronton is átütő siker lett a közös filmjük, ezért nem sok akadály gördült a Sebezhetetlen megvalósítása elé.
David Dunn (Bruce Willis) egy átlagos férfi, akit épp kicsit kizökkent állapotában találja a film kezdete: úgy érzi, nem stimmel valami az életével, elhidegült a feleségétől, unja a munkáját, és egyáltalán nem lát sok értelmet az életében. Remek kezdet, már a Hatodik Érzékben is fura dolgok tudtak kisülni a Bruce Willis-féle hős hasonló lelkiállapotából. Dunn felszáll egy vonatra, ami tragikus balesetet szenved, a szerencsétlenségben mindenki meghal, kivéve egy valakit: Dunnt. A balesetet az ő szemével látjuk, mintha mi is átélnénk nézőként az ütközés borzalmát: Shyamalan a film során később is használni fogja ezt az érzelmi effektust, amikor hirtelen nagyon közel hozza hozzánk a történéseket, és így még erősebben hatnak ránk a hősünkkel esett dolgok. David a baleset után ismét hallani kezdi azt a belső hangot, amit eddig nem vett figyelembe. Nem érti, mi történhetett, hiszen 132 ember meghalt körülötte, ő pedig még csak meg sem sérült, aztán egyszer csak előbukkan egy ismeretlen képregény specialista, Elijah Price (Samuel L. Jackson), aki egy meglepő magyarázattal áll elő erre a kérdésre.
Elijah-t "Üvegcsontú"-nak gúnyolják, mivel egy meglehetősen ritka betegségben szenved (osteogenesis imperfecta a neve), ami miatt a csontjai az átlagosnál sokkal törékenyebbek, szóval ő pont az ellentéte Davidnek: bármilyen kis sérülés végzetes lehet számára. Elijah meglehetősen ezoterikus kinézettel rendelkezik, van valami félelmetes az öltözködésében, a mozgásában, Samuel L. Jackson arcjátékától pedig gyakran hajlamos meghűlni bennünk a vér.
Elijah azt találta ki, hogy ő és David egy képregény-szerű univerzum két alakja, két szélső pont egy rendszerben, Davidnek nem mindennapi képességei vannak és sérthetetlen teste, neki pedig mindezek hiánya, legalábbis az első megközelítés szerint. David nem akar hinni neki, de aztán minél jobban haladunk előre a történésben, annál jobban elbizonytalanodik a saját átlagosságát illetően.
Ennél a filmnél ugyanaz a szabály él, mint ami a Hatodik Érzéknél hallgatólagos érvényt szerzett magának: nem jó, ha elmondjuk az egész sztorit valakinek, aki még nem látta a filmet; mellesleg ebben a filmben nem is annyira a történet az eredeti és izgalmas, hanem minden más, ami ezt övezi. A Hatodik Érzékből emlékezhetünk azokra a jelenetekre, amik igazából nem mutatnak semmi különöset, mégis úgy érezzük, hogy egyrészt félelmetes a kép maga, másrészt a korábbi vagy a későbbi események miatt kap még egy plusz jelentést, és ettől picit feszültebb nézők leszünk. Mindkét főszereplő érdekes ritmusban játszik, néha van némi eltérés a film rendes történeti ideje, illetve Willis és Jackson mozdulatai között, hol lelassul az egyik a másikhoz képest, hol előreszalad: nehezen megfogható filmeszközről van szó, de olyan hatása van, mint a Mátrix "elnyújtott" képeinek, csak ez nem jelenik meg direkt vizuálisan. Ha belegondolunk, a film története nem is annyira fordulatos, mint a Hatodik Érzéké volt, de az író-rendező Shyamalan elérte azt, hogy ezen ne legyen időnk töprengeni, mivel annyi kis figyelemreméltó apróság köti le a figyelmünket a film nézése közben.
Shyamalan eleve Bruce Willisre és Samuel L. Jackson-ra tervezte a két főszereplő figuráját, saját bevallása szerint fel sem merült benne, hogy mi van akkor, ha nem sikerül a színészeivel egyeztetni a forgatási időpontot. Willis kicsit meglepődött az új forgatókönyvön, mivel még jócskán forgatták a Hatodik érzéket, de tetszett neki, hogy rögtön ismét rá gondolt Shyamalan az új filmjével kapcsolatban, úgyhogy egyből igent mondott Dunn szerepére. Jackson pedig sokat ad Willis véleményére, úgyhogy ő is örömmel vágott bele a filmprojectbe. Nagyon megkönnyítette a munkát, hogy a film stábja szinte ugyanaz, mint a Hatodik Érzéké volt, ugyanazok a producerek, az író-rendező, a látvány-és jelmeztervező, sőt, az executive producerek is. Új csapattag volt a vágó és az operatőr. Az operatőrt, Eduardo Serra-t a véletlen sodorta Shyamalan elé: a rendező egyik este kivett egy videotékás filmet, aminek a fényképezési technikája nagyon megtetszett neki, úgyhogy hamar felkereste a film operatőrét, Serra-t, és felkérte a Sebezhetetlenre. A véletlen még többször besegített a film előkészületeibe: a David feleségének kiszemelt Robin Wright Penn-nek először nem felelt meg a forgatási időpont, helyette más színésznőt kerestek, aki viszont az utolsó pillanatban visszalépett, eközben viszont Penn másik filmje be sem indult, úgyhogy végül ő lehetett a filmbeli Audrey Dunn. Bruce Willis - Shyamalan-tól függetlenül - kiszemelte Samuel L. Jacksont Elijah szerepére, és akkor lepődött meg igazán, amikor kitalálta a rendező, hogy Willis kit akar ajánlani, mivel Shyamalan részéről ez már eldöntött kérdés volt.
David fiát, Joseph-et az a Spencer Treat Clark nevű kisfiú játssza, akit már láthattunk a Gladiátorban, vagy a Kettős Kockázatban is. Clark kiválasztását hosszas keresgélés és szereplőválogatás előzte meg, viszont ő annyira természetes volt már az első meghallgatásán, hogy a rendező egyből őt akarta a szerepre. Tényleg jónak bizonyult Clark Joseph-ként, látszik, hogy zsenge kora ellenére szerzett némi tapasztalatot a filmben való természetes mozgáshoz, ráadásul az is számít, hogy nincs közte és Haley Joel Osment között hasonlóság, tehát nem kellett emlékeztetnie a sikeres elődjére a filmben.
A Sebezhetetlen jegyeladási adataiból kitűnik, hogy a tengerentúlon is rengetegen kíváncsiak a Shyamalan-filmekre, már a bemutatót követő harmadik hét végén behozta a film az árát: 75 millió dollárból készült, és három hét múlva már 77.4 millió dollárt termelt csak az USA-beli jegyeladásokból, amihez még (hosszabb távon) körülbelül ugyanennyit adhatunk hozzá, a nemzetközi forgalmazásnak köszönhetően. Shyamalan most 5 millió dollárra emelte a rendezői díját, a Hatodik érzék 3 milliója után. Egyébként a rendező feltűnik egy pár hangsúlyos másodpercre a filmben, egy drogárust játszik, akit Bruce Willis -mint biztonsági őr- megállít a futballstadionban.
A Sebezhetetlennel kapcsolatban felvetődhet a kérdés, vajon olyan jól sikerült darab-e, mint a Hatodik Érzék volt, bár most nem egy sorozatról van szó, mint, mondjuk a Die Hard (Drágán add az életed) esetében, mégis, ugyanattól a rendezőtől hasonlóan jó újabb filmet várnak a nézők, mint a korábbi volt. Számításunk szerint többen lesznek azok, akik azt fogják mondani a hazai mozinézők soraiból, hogy a Sebezhetetlen "már" nem olyan jó film, mint a Hatodik Érzék volt, talán a történet kevésbé csavaros menete miatt, de körülbelül ugyanennyien fogják azt mondani, hogy ettől függetlenül tetszett nekik ez a film, vesszenek az összehasonlítások!
Shyamalan úgy nyilatkozott, hogy a Sebezhetetlen már nagyon közel áll ahhoz, amit mindig is szeretett volna csinálni, és úgy érzi, filmről filmre egyre jobban fejlődik a filmkészítést illetően. Arra törekedett, hogy a Sebezhetetlenben legyen "szív, akció, humor és izgalom", és hogy a nézőket kicsit közelebb vigye ahhoz, amit a filmvásznon látnak, ne csak passzív befogadók legyenek, hanem visszahasson rájuk a film, elgondolkodtassa őket.
Az biztos, hogy Shyamalan filmjei megkülönböztetően elütnek mások filmjeitől, és van egy olyan filmkészítési stílus, ami az ő névjegyét viseli magán. A Sebezhetetlen tűnhet képregény-sztorinak, vagy egy befejezetlen történetnek, ettől függetlenül olyan hangulata van, amitől sokáig jó szívvel fogunk emlékezni rá.

-lido-