Hajrá Csajok! Bring It On 2000

Ha az lenne a feladat, hogy találjunk ki egy nagyon-nagyon rossz filmet, nehéz helyzetben lennénk, ha ez a film is versenyezne. Így, élből valahol a Cool Túra mentén kezdenénk el tapogatózni, hogy valami olyasmit kellene csinálni, hogy nagyon-nagyon rémes filmet kapjunk. Ugyanígy jó ötletnek kínálkozna a művészfilmes vonal, és ha ezt a verziót választanánk, akkor mindenképpen lenne a filmben valami idegesítő zongora-zene, a tavalyi Tágra Zárt Szemek példáját követve. De akármit csinálnánk, nem kapnánk ennyire meggyőző eredményt, mint ez a Hajrá Csajok.

Az ember első kérése, hogy "uram isten, hova tévedtem?". Mindez úgy vetődik fel, hogy általában egy-egy film története lehet barátságos, vagy kevésbé barátságos, de ez itt most egy harmadik kategória, az ember egész egyszerűen úgy érzi magát, mintha a Dredd Bíró c. filmben szerepelne, és a törvény ökle tövestől kicsavarta volna eredeti helyről, és egy idegen, büntető világba pakolta volna át. Ami eddig szórakozás volt, most átmegy büntetésbe, ember, aki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

Először még olyan, mintha csak álmodnál, még mondod is magadnak, hogy "nézd, vannak rendes főszereplőink!", meg hogy "de jó, nincs semmi vész, ez csak egy tini vígjáték!", de a végzet utolér. Mert mivel foglalkozik a nem igazán bombázó főszereplő csaj? Ő egy pom-pom, egy "cheerleader", egy mazsorett, aki az isi focicsapatának drukkol a pálya mentén ritmusra szambázva, betanult koreográfia alapján a többi pom-pommal együtt. Oké, semmi gáz, ezt még simán túl lehet élni, végül is a Cool Túra is valami ilyesmi volt, és nagyon sok ember megnézte, és (a Csapnivalót leszámítva) nagyon kevesen panaszkodtak. Jó, rendben, pom-pom csaj a főszereplő. Jó elgondolás, csinos lányokat kell néznünk kilencven percig, Joey Tribiani-t ilyennel nem lehet büntetni.

De a film, Dredd Bíró kaján és kegyetlen és pusztító vasökle tovább szorongatja szemgolyóinkat, és rögtön kiderül, hogy amire azt hittük, hogy vég, az még csak a kezdet volt. A mazsorettek vezére, a kapitány elmegy, és így lesz a főszereplő csaj a mazsorett kapitány. Első alkalommal, amikor egymás hegyén-hátán, piramisba állnak a fiatalok, egyrészt már sejtjük, hogy a film tényleg erről akar szólni, másrészt az új kapitány hoz egy rossz döntést, és az egyik lány leesik és eltöri a kezét-lábát. Vagyis mire van szükség? Édes istenem, kedves Dredd Bíróbácsi, ugye nem?! De igen! Egy új mazsorettre van szükség, marhajó.

Amikor a tizedik magánszámot nézzük végig a mazsorett-meghallgatás során, az isi tornatermében, kezdjük tényleg és igazából büntetve érezni magunkat. És mi lesz a vége? Wow! Jön egy új csaj, valójában éppen most érkezett, és ő mindent meg tud csinálni, hátra-szaltót, cigánykereket, amit csak kell. Egyébként, nem is néz ki rosszul, illetve mondhatnánk úgy, hogy még úgy is néz ki, mintha lenne egy rendes szereplőnk. Na jó, és a csaj, ez az új bige mit csinál? Kibukik. Min bukik ki? Nem tudjuk, legalább is nehezen kapcsolunk, hogy arról van szó, hogy a maszorettek mutatványa, ez a szabad stílusú tornamutatvány egy koppintás, tolvajlás, nyúlás. És mindez miért probléma? Mert a mazsorettek nemcsak a focistákat buzdítják, sőt, a focisták valójában nem is nagyon játszanak szerepet, mivel annyira kutyaütők, hogy 40-nullra szoktak kikapni. Szóval a mutatvány-lopás azért gáz, amiről a film szól (!), a mazsorett-bajnokságról, amit minden évben meg kel nyerniük ezeknek a lányoknak, attól függetlenül, hogy a focista fiúk ugyanabban az isiben a világ legrosszabbjai. És akkor az új lány azt mondja a kapitánynak, hogy "szállj be!", és egy lendülettel átugranak L.A.-be, és a film van olyan jó hozzánk, hogy ki van írva: L.A. - 102 mérföld. És akkor látják, amikor megérkeztek, hogy az itteni feka csajok dettó azt a gyakorlatot mutatják be, mint ők, mert az előző kapitány úgy szerzett gyakorlatot, hogy tudta, hova kell autóznia, átjött ide, elővette a videó kameráját, és felvette őket, majd hazavitte, s az icipici mazsorettek mind megették. Ez aztán a konfliktus, kell egy új gyakorlat! Nemcsak új tornászcsaj, de még egy új gyakorlat is!

Ezzel azonban még nincs vége semminek, ezen belül pedig leginkább nézőkínzásnak nincs vége. Az új csajnak van egy fiútesója. Őt össze kel hozni a kapitánycsajjal. Iszonyat. Egyik este az új testvérpáros házában fogat mosnak, együtt, közösen, mármint egymás mellett. Valójában versenyeznek a fogmosásban. Az egyik sikál egy kört, és köp, erre a másik utána, ugyanúgy! Így megy, percekig! Hihetetlen.

Körülbelül olyan csalódás ez a film, mint amikor valaki bele akar harapni egy almába, vagy belekortyolni egy gőzölgő capuccino-ba, és kiderül, hogy nem igazi, hanem műanyag, csak kellék, amit a filmesek használnak. Vagy olyan, mint amikor a Síró Játékban kiderül, hogy ...

Minden teljesen színvonaltalan, minden csak valami másnak az utánzata, de abból is csak nagyon halvány, körülbelül mintha kómában emlékeznénk vissza arra, hogy hogy működtek (annak idején) a tinifilmek. Egyébként ez a film a 10 milliós költségvetéséhez képest vagy 70 milliót hozott a konyhára, szóval, végül is azt kell mondanunk, tudták, mit csinálnak: pénzt. Amúgy pedig ez a kóma-hasonlat talán a legszemléletesebb leírása ennek a filmnek, mert ha valaki kómában nézne végig egy akármilyen jó filmet, akkor látná körülbelül ugyanezt, amit most mi. És tegyük hozzá, ha eddig nem tudtuk volna, hát most ebből is kiderül, hogy roppantul idegesítő dolog kómában feküdni, nem is csoda, hogy magyar fordítása: agyhalál.

-joey tribiani-