Arnold Schwarzenegger a tavalyi év végén botrányosan rossz filmben lépett a színre, az Ítélet Napjában. Eléggé nagy luxus volt ez a részéről, mert tavaly ez volt az összes egy darab filmje, amiben játszott. Régebben, például 93-ban több filmet is lejátszott egy év alatt, de manapság az évi egy lett a rendes adagja. Persze, nem azért, mert nem eléggé keresett színész, inkább a gázsijának az árszínvonala zárja ki, hogy nagyon sokan érdeklődjenek. Gyakorlatilag egy-egy Schwarzenegger film nem igazán jöhet létre anélkül, hogy már a legelején, az előkészítés legelső fázisában, amikor a forgatókönyv zöld utat kap, úgy kezeljék, hogy ez egy Schwarzenegger produkció. Egy olyan filmet, mint a tavalyi Ítéletnap valószínűleg nem is érdemes gyártásba venni, ha nem Schwarzenegger a főszereplő és nem 1999 decemberében jelenik meg. Alkalmi film, így hívják az ilyet.
A Schwarzenegger név csak a pont az i betűn, ha tényleg nagyon kaszálás-gyanús a dolog, akkor bevethetik a Schwarzenegger nevet. Schwarzenegger pedig igent mond, és akkor kezdődik el a pénzköltés, mert addig csak valami lufiról beszélnek, nem filmről, Schwarzi csak egy van, producer pedig ezer (ha nem millió), akik arról álmodnak, hogy "A főszerepben Arnold Schwarzenegger", és a nagyvad csak egy projekthez szegődik el. Ez az egy kiválasztott projekt azonban komolyan kell, hogy vegye magát, ami abban is megnyilvánul, hogy kifizetik a hatalmas gázsit, másrészt meggyőzik a művészt és csapatát, hogy az illető szerep előnyére válik majd, (a tetszésindexét a közönség körében javítani fogja és nem rontani, és ezzel együtt a következő filmekben igényelhető gázsit is). Komolyan mondjuk, egy ilyen producernek valószínűleg legalább hetente egyszer átfut a fején, hogy nem lett volna-e jobb Bruce Willis-szel, vagy méginkább valaki kevésbé ismert sztárral forgatni, valami "rendes filmet". Egy Schwarzenegger film annyira feltupírozott dolog tud lenni, hogy gyakorlatilag extrém körülményekkel lehet számolni. Semmi nem ugyanaz, mint egy "normál film esetén". Minden sokkal nagyobb, több, drágább és gyorsabb, mint New York New Jersey-hez képest.
Az alkalmi Schwarzenegger filmek sorában a kezdő a Hull a Pelyhes volt, 96-ban, amely a 60 milliós költségvetését be is hozta USA-n belül, nem úgy, mint az Ítéletnap, amely szintén 60 milla körül kasszált, de a költségvetése 83 volt. A Ítéletnap egyébként már konkrétan számolhatott volna ezekkel a számokkal: Schwarzenegger novembertől januárig olyan 60 millát tud. Nem 90-et.

A 6. Napon ehhez képest megintcsak 82 milliós költségvetéssel rugaszkodott el a Novemberi rajtnál, és még rosszabbul teljesít, mint az Ítéletnap, nyitó hétvégén 13 millió a 20-hoz képest. Így jó, ha 45-50 millió összejön majd neki. (Persze, itt most csak a jegybevételről, és csak az USA-n belüli jegybevételről beszélünk, ami egy film összbevételének nem a 100%-a.)
A költségvetésen kívül a címe is hasonlít a tavalyira, emiatt a "Day" dolog miatt, (End of Days, - On The 6th Day).
De lássuk, konkrétan mit tartalmaz ez a film, hiszen ez a mi jussunk ebből a bizniszből. A 6. nap egészen jól kezdődik, a Végképp Eltörölni-t és az Emlékmás-t juttatja eszünkbe. Tök jól kidolgozott atmoszférájú jelenetek, Schwarzi és társa (Michael Rapaport, akit mi a Tiszta Románc óta csak Dick Ritchie-nek hívunk) sétarepülnek, valahol és valamikor a jövőben. Ez a melójuk. Az ügyfeleket reptetik, és közben nagyon profik és nagyon jó barátok. Dumálnak arról, hogy Schwarzi kislányának elromlott a kutyája, illetve megdöglött, illetve el kellett altatni, és hogy esetleg Schwarzi beugrik egy boltba és lehúzat róla egy klónt, hogy ne sírjon a gyerek. Aztán ebből az apró kis ötletből egész komoly bonyodalmak származnak majd. Körülbelül úgy, ahogy a Közellenség c. filmben az elején Will Smith felesége panaszkodik a személyi jogok sérelmére, lehallgatás, meg ilyenek révén. Ekkor Will Smith nevet, de a film végére jól megtanulja a leckét, hogy résen kell lenni ám ezekkel a jogokkal, mert egy percre nem figyelsz oda, és a kormány rántottát csinál belőled, vagy turmixot. Itt a bájos "kedvenc-klónozás" tűnik ártatlan jelenségnek, csak ekkor még nem vettük figyelembe, hogy vannak, akiknek például Schwarzi a kedvence.
Lényeg, hogy perceken belül azon kapjuk magunkat, hogy felcsillan a szemünk, és még annak a gyanúja is felmerül, hogy a Hálózat Csapdáját konfliktusban megközelítő valami fog kidomborodni itt nekünk a továbbiakban. Erről persze hamarosan kiderül, hogy hiú ábránd, mert ez a történet úgy halad a bonyolulttól az egyszerű felé, hogy a végén az lesz az érzésünk, hogy "ez egy nagyon egyszerű történet volt".
Az ellenséget lényegében egy háromszemélyes kivégzőosztag alkotja, köztük egy szokvány szájber stílusú nővel. Akárhányszor megölik őket, jön a következő klónjuk. Így adódik Schwarzi egyik jó kis mondata, hogy "most próbálj meg holtan maradni". Mindez, ez az ellenség folyamatos újraélesztése azt is jelenti, hogy lényegében ugyanazzal a pár emberrel harcol végig, vagyis kamara küzdés, és a végén a főgonoszhoz eljutni egy egyszerű ugrás lesz, és nem egy út vége.
Érdekessége a filmnek, hogy nagyon belemelegedik a klón-eredeti problematikába, olyannyira, hogy egyszer minimum elveszítjük a fonalat, hogy melyik Schwarzi melyik. De annyira nem kell aggóni, mert egyrészt jól kijönnek egymással, másrészt számunkra lényegében édesmindegy, darab-darab.
Nem egy igénytelen Schwarzi film, bár kétségtelenül lehetne jobb, ha nem ülne le a végére, és nem egyszerűsödne ennyire rohamléptekkel, lehetne akár olyan jó is, mint a Végkép Eltörölni, és ha így lenne, akkor nem is panaszkodnánk.

-freez-