"Freedom of choice" -2.

 
Dobás előtt erőt gyűjtTovábbi (holtversenyben) nagyon jó történet, ami kicsit könnyebben követhető, vagyis szélesebb rétegeket tud megtalálni (ami nem is gáz, hiszen csokit idősebbek is vesznek, pl. a gyerekeknek), a Sport szelet filmje.
Ez igaziból egy mutáns film, Németországban, vagy Svájcban más Suchard csokit látni a Sport -szelet helyett. Nyilván emlékeztek még a rasztás csávóra és a porschés emberre. Amikor a raszta-fejű azt hiszi, hogy emberünk le akarja gurítani az autóját a szakadékba, és segít neki.
A háttérben az ember is dob, mögötte a kutyus még látszikMost egy vidámparkban találkoznak, raszta-fejű egy ilyen "ráütök a kalapáccsal, és felrepül a golyó" c. játékba száll be, és hatalmasat üt, (köszönhetően a termék varázsos hatásának), úgyhogy a golyó jó magasra felrepül. Középkorú "ember"-barátunk pár méterrel arrébb egy másik golyós játékban vesz részt. Közben egy néni undok kicsi kutyája elkapja a nadrágja szárát, de persze ő nagyon udvarias ember,
ilyen lyuk keletkezettés a légynek sem ártana. És akkor dob egyet, előre felé, de ezzel együtt a magasból megérkezik raszta-fejű golyója is, és a kutyust (szegény) a földbe-döngöli, és a víz se mossa le az emberről, hogy ő volt a tettes. A Sport-szelettel a kezében robogóján eltűző rasztafejűben egyből felismeri porschéja gyilkosát is, de nincs mit tenni. Sport szelet, ha kell egy kis energia. 
Hopp, ez a kő nem kell ide - gondolta a lányA Coca-Cola Light újabb filmmel jelentkezett, amely szintén egy sorozat része, ami tavaly kezdődött, és 
"a legjobbat hozza ki belőled". Volt, ugye, amikor az irodában a csajok bámulták az ablaktisztító pasit, pontban délben, ezt követte az ugyancsak kellemes vetkőztetős film, amiben úgy juttatja be a (harminc körüli, elegáns) csaj a jóképű csávót egy partira, hogy az erkélyről ledobálja egy másik pasi cuccait neki, hogy legyen alkalomhoz illő öltözéke. Abszolút feminista reklám, és nagyon szórakoztató is. A lány kezében ott a termékA csajok viszonya a férfinemhez elég egyszerű, megkapják, amit akarnak, és pontosan azt. Az új film, noha nem használja szlogent, hogy a legjobbat hozza ki belőled", ennek a sorozatnak a része. Sivatagos hegyvidék, egy csávó bemegy a "boltba" shoppingolni, de az autója elkezd gurulni a szakadék felé, és nemcsak, hogy barátnőnk orra előtt gurul el, hanem egy kő mellett is, amit ha a csak nem pöckölt volna arrébb olyan elegánsan, megállíthatta volna a guruló kocsit. Mindenesetre ártatlan tekintettel követi a szakadékig.  A fiú is megérkezik, és alig hisz a szemének, barátnőnk lazán megkérdi, hogy "elvigyelek?". (Szintén holtversenyben.)
Az Adidas is remek reklám-filmekkel rukkolt elő, általában jellemző rájuk a nagyköltségvetésű, nagyon komoly filmek készítése, de most még ezen is túltettek, és magukhoz képest is különlegeset alkottak a "take"-es filmjükben.  Nagyon intenzív és dinamikus zsánerképeket látunk, és elég sokfélét, úgy, hogy valamelyikben biztos magadra ismerj, vagy a szobájában az ágyon pipát rúgó kissrácban, vagy a röpködő biciklisben, vagy a futóban, szóval van választék, mintha egy nagy család összes létező képét kiszedték volna egy albumból a sportok szerelmesei, ez a család neve.
Mindegyik képet, illetve jelenetet egy egységes oldalirányú kamera-mozgás olvasztja be a filmbe. Közben, minden beállításnál egy felirat jelenik meg, ami "take" -kel kezdődik. A nyolcadik környékén már lázasan dolgozik az agyad, hogy ki tudsz-e találni még egy ilyen mondatot, mint valami nyelvi versenyen, vagyis még az agyad is megpörgeti, és ez nagyon jó, nagyon jó, ha ezt egy reklámfilm elmondhatja magáról.
 A legszebb azonban az, hogy Fat Boy Slim. Vagyis a zene, amit alkalmaznak, kiszúrták a legnépszerűbb és legcoolabb zenét, és ezzel, (ha amúgy nem tett volna rád lenyűgöző hatást a film) végképp el vagy találva. Három verzió fut, két rövid, és egy hosszú. A hosszú a legjobb, ez alatt van a legjobb Fat Boy-szám is, az egyik rövid szintén Fat Boy Slim, amivel azt üzeni neked az Adidas, hogy ő is tudja, hogy ez a zene Fat Boy Slim, nem csak úgy használja (persze a jogokat gondosan megvásárolva). A másik rövid pedig Annie Lenox, szintén nagyon finom. Általában a jelenetek bevilágítását egy filmben csak akkor vesszük észre, ha az rosszul sikerült, nos, a "take"-es filmek esetében más a helyzet, ha egyszer láttad,  egy életre magával ragad az élmény, hogy mennyire szépen meg lehet világítani egy helyszínt. 
  
A Sopianae-t képviselő ügynökség dinamikus erőfeszítéseit nem lehet eléggé értékelni, korcsolyás-harisnyás (pamut) poszterük (ami sokkal szerencsésebb volt, mint a korábbi, parazsas verzió ugyanebből a sorozatból), évszak-függő, tavasszal nem annyira működik, ehhez képest, ahogy beköszöntött még egy kis havazás, egyből megjelentek ezzel a fotóval ismét. Mégpedig a március 15-21 között aktuális színes RTV-ben, ami több mint részlet a kópiábólegy héttel jelenik meg maga előtt, vagyis legjobb esetben márc 1.-én kellet döntést hozni, hogy akkor mehet-e a korcsolyás vagy már inkább tavaszit rakatnak be. Ki hinné, hogy egy média-tervezőnek mennyire pontosan kell tudnia még azt is, hogy mikor milyen idő lesz. Merész húzás volt, gratulálunk, hogy sikerült. 

És ha már így szóba került a színes RTV, egy nagyon vad reklámozási eljárásról számolhatunk be, a filmek rövid ismertetése a forgalmazó, illetve az azt sugárzó csatorna  feladata, vagyis azt ír a saját filmjéről, amit akar, ami szerinte a legelőnyösebb. Vannak azonban, akik ezt a reklámozási módszert is fel tudják pörgetni, így tett a Duna TV, amikor egy 22.30-as filmjüket, amely akkor éppen olyanokkal versenyzett, mint 8. Utas a halál (TV3), Melrose Place (HBO), a következőképpen reklámozták: "Két önjelölt filmes: egy önbizalomhiányban szenvedő rendező és egy kamerát még sosem látott operatőr, meg egy virslikutya szerencsétlenkedik a nyári hőségben, a Vajdaságban." 
Hm, mi az, hogy "virslikutya" ?
-ZÉ-


oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16