Sikoly 3. Scream 3. - 2000

A Sikoly 3.-ról nem is olyan könnyű írni, hiszen a filmben szereplő fordulatokat hatalmas titoktartás övezi és kell is, hogy övezze, például azzal kapcsolatban, hogy kik a túlélők, meg hogy vannak-e ilyenek egyáltalán, de nem baj, azért megpróbáljuk ...-))

Tényleg nagyon komoly erőfeszítéseket igényelt a gyártó filmstúdió részéről, hogy a forgatás alatt ne szivárogjanak ki hírek, hiszen egy filmben sok száz ember dolgozik, és a forgatókönyvekkel kapcsolatban pont az a lényeg, hogy mindenkinél mindig ott legyen egy aktuális példány, ( lásd a forgatókönyv-írásról szóló korábbi cikkünket). Így egy forgatás során gyakorlatilag tonnányi papírral lehet számolni, amelyeknek minden egyes oldala konkrét információt jelent, és ha ezek kikerültek volna pl. az internetre, (ahogyan a Sikoly 2 esetében történt), sok-sok néző sokat veszíthetett volna az eredeti élményből.

Felmerül persze a kérdés, hogy vajon hogy jutott odáig a Scream trilógia, hogy ekkora érdeklődés övezi a kérdést, hogy "ki hal meg?", meg hogy "mi történik?". A Scream 3-al gyakorlatilag semmi nem történt, csak az, hogy a Scream 1. (amiben szegény Drew Barrymore az elején csúnyán meghal) egészen jól sikerült, és "kicsit" mélyebben ült meg az emberek fejében, mint egy sima horror-film. Régebben, a Sikoly előtt a horrorfilm még egy egészen más műfajként volt tekinthető. A horrorfilmek egy fura kalandot jelentettek, valahol a katasztrófafilmekkel egy magasságban, szinte valami olyat, amit jobb híján, rendes filmek helyett nézett meg az ember. Persze, a katasztrófafilmek sohasem jelentettek egy rosszul működő műfajt, lásd Pokoli Torony, (hazánkban ez volt az egyik első képviselője a műfajnak), Posszeidon Katasztrófa, Titanic, Armageddon, Függetlenség Napja. Horornak pedig itt voltak a Hitchcock filmek, vagy legutóbb az X-akták, és már ez előtt itt volt a Twin Peaks, ami valóságos mánia volt a maga idejében azelőtt pedig a 8. Utas a Halál.

A Tudom Mit Tettél Tavaly Nyáron, A Sikoly és a Blair Witch Project már egy külön műfajt jelentenek, és egyébként a Sikoly volt az első (1996), amit először tini-horrornak neveztek. A Tudom, Mit Tettél Tavaly Nyáron és a szintén direkt tini-agyvelőre koncentráló Faculty a Sikoly által megteremtett műfajnak az egyik leágazásaként tekinthetőek. Miközben a hazai mozinézőknek horrorról elsősorban még mindig a nagyon régi "Köd" jut az eszébe, addig nemcsak, hogy maga a műfaj fejlődött jókorát, hanem az összes műfajba be-becsúsznak horror-elemek, például vígjátékokba, lásd Jól Áll Neki a Hálál, (Goldie Hawn, Bruce Willis), és elég sok film készül úgy, hogy nem tisztán thriller és nem is akció, és a horror műfaji besorolását is megkapja. Csak idén például a Stigmata (amely vallásos témájú csodafilmnek álcázva horror), tavaly, év végén pedig ott volt az Ítéletnap.
De maga a horror is kezd már rendesen élvezhető műfajként működni, lásd A Szörny, noha szép számmal jönnek létre régi, klasszikus horrorok, mint Háborgó Mélység, vagy tavaly a Júdás Faj, amik továbbra is a régi agyatlan, fantázia nélküli horrort képviselik.

Napjainkban, az X-treme világában az emberek nem idegenkednek az adrenalin-képződéstől, sőt, szinte bármelyik sima film is fel kell, hogy tudjon mutatni egy kötelező színvonalat ezen a téren is. Ma már a horror-filmek is rendes szórakozásnak számítanak, és a jó horrorokat a rossz horrortól kábé ugyanaz választja el, mint a jó filmeket a rossz filmektől általában: hogy van-e bennük történet, és hogy lehet-e rajtuk nevetni. -"Mivé lett a világ!" -

Mindenesetre, a jó horrorfilmek védelmében két egyszerű érvet bármikor fel lehet hozni: sokkal rosszabb dolog, ha egy terhes nőt lefejeznek egy thrillerben, (pl. A Hetedik), mintha egy "bevallottan" horrorfilmben nincs egy darab túlélő sem, (lásd The Blair Witch Project). Másrészt a jó horrorfilmek is csak olyanok, mint a szex a Kegyetlen Játékokban, amikor Kathryn elmagyarázza Cecilnek, hogy "mindenki csinálja, csak senki nem beszél róla", amit a jó horrorfilmek esetén remekül alátámasztanak a jegybevételi adatok. Ha a horror műfaja például egy fabatkát sem érne, akkor az mára már végképp kiderült volna, vagy ha másodosztályú műfaj lenne, akkor is már rég tudnánk róla, és a vezető stúdiók, akik gyakran jobban ismernek minket, mint mi magunkat, nem vágnának bele komolyabb (tehát jó) horror-projektekbe, és soha nem kapnánk jobbat, mint a Mimic, Júdás Faj.

De lássuk a filmet .. Egy dolog biztos, ha a Scream 3 alulmúlta volna a Scream 1.-et, az elsők között nyávognánk, hogy "visszaesés", így azonban, hogy tartja a színvonalat, azt lehet mondani, hogy le a kalappal. A Sikolyok specialitása lényegében két komponensből tevődik össze, a filmes vonalból és a remekül megalkotott karakterekből. A filmes vonal legszembetűnőbb képveselője Gale, (Courtney Cox, a Jóbarátok Monica-ja), aki helyi kábeltévésként kezdte az első Sikolyban, és aki mára már eléggé sokra vitte. Gale, vagyis Monica, vagyis Cox nagyon sokat ad hozzá a filmhez, hiszen mi a horrorfilmek speckója, ha nem az, hogy annyira félünk, hogy annyira elzár minket a külvilágtól, hogy el sem tudjuk képzelni, milyen lenne valami tévéadást bámulni, otthon, békében. Ehhez képest a Sikolyok a házi kandalló, a tévé megnyugtató varázsát is elveszik tőlünk azzal, hogy Gale helyi tudósítóként szeli át az egész Sikoly 1-et, és hiába van ott a helyi híradó, akkor is csak reszketünk a félelemtől. Itt, a harmadik részben Gale már nem kezdő, ezzel elbuktuk az élő közvetítés hátborzongató varázsát, de a film zseniális írója, a 72-es születésű Ehren Kruger, aki a Hulla, Hó, Telizsákot is írta, gondoskodik számunkra megfelelő kárpótlásról, tévé helyett film!
A Scream 3-ban egy filmforgatást látunk, a "Stab 3"-at forgatják, ami a Sikoly 1 megfilmesítése akar lenni. Ez határozza meg az alapszitut és az alaphelyszínt, ami jó ötlet, jól is működik, plusz sok-sok humor forrása, de nem utolsó sorban azt is eredményezi, hogy összesen 2 darab Gale-ünk van! Van az Eredeti, akit Courtney Cox játszik, és van Stab 3-ban Gale-t alakító színésznő, akit Parker Posey játszik. Vicces, ahogy együtt menekülnek.

A filmes vonalhoz tartozik kedvenc karakterünk szerepeltetése, aki a második részben veszítette életét, Randy, a videotékás fiú, aki folyton jótanácsokkal látja el a szereplőket film közben, hogy hogyan éljünk túl egy horrorfilmet. A filmes vonal annyira erős a Scream-ekben, hogy amikor Neve Campbell megöli az egyik negát az első részben, előtte azt mondja, "de nem az én filmemben" és tüzel. Sőt, a legelső hulla, Drew Barrymore, (akit ma már veterán hősként tisztelhetünk) is úgy halt meg, hogy a titokzatos telefonáló filmes kérdéseket tett fel neki, kár, hogy nem tudott mindre válaszolni. Randy ennek a filmes vonalnak a háttér-sztárja, nagyon hiányzott volna, ha a mostani fő író Ehren Kruger, akit továbbra is 72-es születésű nem csempészi őt vissza. Randy úgy kerül elő ismét, hogy egy videókazettát hagyott hátra, halála esetére, amin úgy kezdi a beszédét, ahogy kell, hogy "ha ezt a kazit látjátok, az azt jelenti, hogy nem éltem túl ..", ennek ellenére nem szűnik meg jó tanácsokat osztogatni a harmadik rész túlélésével kapcsolatban sem. Elmondja például, hogy a trilógiák egy speciális műfajt képeznek, és a harmadik részben mindig kiderül valakiről, hogy amit két részben keresztül elhittünk, hogy nem volt igaz, és más igaz vele kapcsolatban, lásd Keresztapa és Star Wars. Randy beavat még minket abba is, hogy a harmadik rész rendhagyó, sőt, annyira rendhagyó, hogy nem is igazi "rész" hanem befejező rész, vagyis leszámolás, és hogy akár az is lehet, hogy nem lesz túlélő!

És ezzel még mindig nem merült ki a filmes vonal, mert például azt is megemlíthetjük, hogy a filmben szerepel a Sikoly 1.ben látható ház életnagyságú makettje is egy filmes műteremben, ahova turisták látogatnak el, köztük Kevin Smith és társa, a Shop Stop csöndes bob-ja és barátja is ott kullognak a sor végén Shop Stop-os öltözetükben. Vagy láthatjuk Jenny McCarthy-t, az ex szexcsillagot illetve az MTV egykori műsorvezetőnőjét, amint beugrik a stúdió irodájába egy kis szereppróbára, az első rész Tatum-ját, Nev Campbell szerencsétlenül járt barátnőjét alakítja. Jenny a szemünk láttára olvassa be a szerepét a telefonba, ez nagyon filmes dolog, már csak az a baj, hogy Jenny nem tudhatja pontosan, ki van a vonal végén, és a stúdió is meglepően kihalt, és Jenny nem biztos, hogy két perc múlva még megkérdezheti, hogy most ki halt meg?

A film másik speciális vonása az, hogy iszonyatosan jó karakterek vannak benne, és hogy ezeket a karaktereket sikerült mesterien szereposztani remek színészekre. Az első két rész írója, Kevin Williamson ebben a harmadik részben például már "csak" mint a karakterek létrehozója van említve a stáblistában, illetve mondhatjuk úgy is, hogy hiába Ehren Kruger írta ezt a részt, Kevin Williamson ennek is a társírója, hiszen a karaktereket ő hozta létre.
A karakterek között az élen szerepel Dewey seriffhelyettes és Gale Weathers, akiket a remek házaspár, David Arquette és Courtney Cox játszanak. Courtney-ék házassága abszolút a Scream trilógia gyümölcse, és még kedvenc sorozatunkban, a Jóbarátokban is külön gratuláltak nekik egy felirattal az egyik epizód végén, hogy "Gratulálunk Courtney-nek és Davidnek, akik éppen most házasodtak össze". Mivel ez a harmadik rész, a finálé, a leszámolás, mindenki csak reménykedhet, hogy a kedvenc házaspár túléli a dolgot. Egyébként már az is elég szép lenne, ha újra összejönnének, hiszen a film elején Dewey és Gale külön vannak, és Dewey vajon éppen kivel jár? A filmbeli filmben, a Stab 3-ban, (Döfés 3.) Gale-t alakító színésznővel, (Parker Posey).
Az első két rész írója, Kevin Williamson, most mint író már csak viszonylag passzívan vett részt, viszont producerként jelen volt, ugyanúgy, mint a második részben. Kevin Williamson szintén elég fiatal, 65-ben született, és olyan filmeket írt, mint a Faculty, vagy a Bosszúból Jeles, és mellesleg az egész Scream-özönt ő indította el, szóval ügyes fickó.

Neve Campbell, aki a főszereplő Sidney Prescott-ot játssza sem utolsó. Egyrészt jól csinálja, amit csinál, másrészt nagyon jó a karakter. Egy lány, aki elveszítette az anyját, és éppen elég baja van neki, szegénynek, és mégis mindig őt találják meg. A Tudom Mit Tettél Tavaly Nyáron-ban például a srácok effektíve megölnek valakit, és utána jön a bosszú, ami rajtuk csapódik le. Itt Sidney anyját ölték meg, és ezek után megint őt találják meg, és ez olyan, mintha valakit azért üldöznének, mert a gyilkos késének fájt az illető háta, és most haragszik. Sidney már egy teljes roncs a film elején, illetve jól tartja magát, csak tele van riasztóberendezésekkel, pisztollyal, meg minden, és a munkáját is egy titkosított telefonszámról végzi, hogy embereket se lásson, és őt se lássa senki. Szintén komoly kérdés, hogy vajon sikerül-e túlélnie.

A horror, a Scream trilógia által teremtett új műfaji értelemben egy egészen más dolog, mint korábban volt, egy buta fordulattal azt is mondhatnánk, hogy a horror nagykorú lett, pedig pont az ellenkezője az igaz, végre átment gyerekesbe. Itt a horror már nem azt jelenti, hogy nem tudjuk, mi van, hogy működik a gyilkos, tehát sötétben tapogatózunk, és reszketünk, és tudatlanságban és információ hiányban szenvedünk. Itt a horror már "csak" azt jelenti, hogy a rendező nem tud minket megvédeni, csak magunkra számíthatunk, és effektíve bármi megtörténhet velünk, lásd szegény Drew Barrymore-t, és Tatum-ot az első részben. Olyasmi ez, mint amikor Schwarzenegger az Utolsó Akcióhősben a filmből kikerül a valóságba, és ott már nem tudja csak úgy betörni egy mozdulattal az autók ablakait, vagy ha lövést kap, az már fáj neki, tehát hiába ugyanaz minden, már élesben megy. Itt, a Scream-es horror műfajban már nem úgy megy, hogy vannak az ijesztgetős jelenetek, sötétség, meg minden, köztük meg a nagy semmi, itt egy rendes film növi ki magát horrorrá, egy rendesen működő történetben szabadul el a pokol, és kerülnek a karakterek olyan helyzetbe, hogy csak magukra számíthatnak, mert a forgatókönyvíró és a rendező már nem tudja őket megvédeni .. Szóval izgi.

-floyd-