Zlatko és a "reality tv" angolul
TIZENÖT PERC NÉPSZERŰSÉG MÁR SENKINEK SEM ELÉG

A 25 éves macedóniai születésű sváb fiatalember - Zlatko Trpkovski életvidámsággal megpakolva, okosság, tehetség, jóképűség vagy ambíció terheitől mentesen az elmúlt néhány hónap folyamán Európa legújabb történelmének legfelkapottabb németajkúja lett. Vajon hogyan történhetett ilyesmi?

A Válasz a "Big Brother" című tévéshow, egy sztenderd verziója a "reality TV" legújabb generációjának*, amely a világ leghaladóbb fogyasztói társadalmain viharként söpör végig. A "Big Brother" eredetileg egy holland ötlet, ami arról szól, hogy végy egy adag embert, egy kisebb csoportot, rakd őket egy helyre, ahol a következő száz nap során csak úgy élni fognak. Lévén, hogy televízióról van szó, ezek az emberek elsősorban fiatalok, szépek vagy/és viccesek. (Zlatko például arról híres, hogy rendszeres időközönként mond valami látványosan buta dolgot.) Ezek az emberek el vannak vágva a külvilágtól, és a nap 24 órájában kamerák tucatjai figyelik őket, melyek elől a toilette sem szolgál menedékül. És hogy legyen valami feszültség a dologban, a lakók a "Big Brother" börtönében (jobb kifejezés híján) minden második héten szavaznak, és egy-egy lakótársukat kiűzik, (ez az ötlet a projekt megvalósítás előtti stádiumában még borzasztóan laposan hangozhatott). A bentlakók gyakorlatilag két emberre szavaznak, és a nézők döntenek szavazással, (ami, mondanunk sem kell, pénzükbe kerül), hogy e kettő közül ki az, akinek mennie kell. A játék pedig arra megy ki, hogy ki az utolsó "túlélő" a 150 négyzetméteres ablaktalan, a külvilágtól háromszoros szögesdróttal elvágott konténerben, amely túlélés díja 250 000 német márkát tesz ki.

Elég izgalmasan hangzik? Nem igazán. Ugyanakkor Hollandiában hatalmas siker volt, amire mondhatjuk, hogy a hollandok egyszerű sajtzabáló népek, de a show ottani sikere begerjesztette a szomszédos német tévé-producerek étvágyát is. Végülis egy "reality tv" show költségei, a műfajból eredően alacsonyak. A "Big Brother" költségei pedig direkt szemérmetlenül alacsonyak. Nem kell fizetni népszerű házigazdákat, a műsort megíró kreatívokat, a videókamerák be vannak építve a televíziós fogolytáborba, és folyamatosan be vannak kapcsolva, és a díj összege sem valami komoly tétel. Interneten keresztül folyamatosan nézhető az élő adás, hogy a "Truman Show-s" feeling és a voyeurisztikus élmény jobban bekaphasson minket. A "legjobb részeket" pedig esténként főműsoridőben adják le az RTL II-n, egy órán keresztül, vasárnaponként pedig egy-két órás heti összefoglalót lehet látni.

Más szóval, az RTL II egy különleges lehetőséget kínál, nonsztop lehet nézni egyszerű németeket, ahogy esznek, alszanak, mosnak, olvasnak, társasoznak, stb, stb. Az eredmény: a producerek legmerészebb álmait meghaladó siker. Átlagban több mint 4 millió német néző kapcsolt rá az adásra esténként, esetenként pedig közel 8 millió (ami kábé a német lakosság egytizede). És nehogy azt higgyük, hogy ez csak egy helyi furcsaság, a "Big Brother" franchise-t a Spanyolok is megvették, ahol hasonlóan markáns nézettségeket mértek.

Hol jön be Zlatko a képbe? A munkanélküli szerelő, akinek az ütőkártyája a "kedves nagy buta medve" természete, és a feljebb említett buta beszólásainak masszív folyama, keresztüljutott a válogatásokon, és bejutott az első német "Big Brother" futamba, egyikeként a 12 szerencsés fickónak, akiket több ezerből választottak ki bebörtönzésre. Odabent aztán az áratlanul nagyon egyszerű stílusa, (melyek közül a leggyakrabban emlegetettek közé tartozik, hogy azt mondta nem tudja, ki az a Shakespeare, a másik pedig, hogy nem tudja, mi az hogy "heteroszexuális") az otthon ülő közönség kedvencévé tette, akik számára dupla élvezetet jelentett, hogy miközben egy ilyen gagyi show-t néznek, az egyik szereplő (még a közönség együgyűbb tagjai számára is) intellektuális felsőbbrendűség érzetet nyújt. Zlatko védelmében elmondhatjuk, hogy nyilván meg tud nevezni számos macedón írót (sőt, heteroszexuálisakat is), és az egyik német kollégám állítja, hogy látott olyan epizódot, amiben Zlatko az egyetlen volt a konténerben, aki vágta a világ legtöbb országának fővárosának a nevét, ami szerint emberünk nem buta. Néhányan úgy vélik, Zlatko masszív műveletlensége a személyes varázsának a kulcsa: szinte üdítő, ahogy hajlandó bevallani, hogy valamit nem tud, amikor hasonló helyzetben a nézők 99%-a észrevétlenül témát váltana, vagy egyszerűen csöndben maradna, mivel hallgatni gyakran arany. Ezzel együtt a nézők elegendően széles köre Zlatko benyögéseit kicsit túl soknak érezte, és amikor a műsor ötödik heténél a "Big Brother" bentlakói Zlatko-t és egy másik résztvevőt jelöltek kiűzésre, a közönség egyhangúlag Zlatko-ra szavazott.

Mondanunk sem kell, ez még nem a Zlatko történet vége. A németeknél kitört a nagy vita "hogy tehették?". A konténer egyik női bentlakójának (Manuela) nyilvánvalóan benne volt a keze Zlatko kitaszításában. A Szövetségi Köztársaság legkülönbözőbb területein Manuela-gyűlölet tört ki, az utcán interjúvolt emberek arról fantáziáltak, hogy mit tennének, ha a kezükbe kaphatnák. Hetekig elvágva a külvilágtól, Zlatkonak halvány fogalma sem volt, hogy a "Big Brother" micsoda jelenséggé vált időközben, így nagyon meglepődött, amikor kilépett a konténerből, Köln egyik szürke negyedében, és hét ezer rajongó fogadta, helikopterek repkedtek a levegőben, szabadtéri koncertek, szóval rendes kis rendezvény kerekedett, amelynek tetőpontját a mit sem sejtő idol előbukkanása jelentette. Zlatko ott állt, kivételesen szótlanul, és a vállalkozási menedzsere, Achmed, (egy gyerekkori barát, akinek épp nem volt jobb dolga) elvitte őt egy hangstúdióba. Zlatko, amíg odabent tartózkodott, rendes kis hírnévre tett szert azzal, hogy a zuhany alatt (hamisan) énekel, és meg is született a döntés, hogy Zlatkonak le kell nyomnia egy albumot.

A következő napokban heveny Zlatkománia söpört végig Németországon, sőt Ausztriát és Svájcot sem kímélte. Zlatko-t minden egyes jegyzett talk-show-ban meginterjúvolták, beleértve a német televíziózás ebben a cikkben nem tárgyalt királyait, Herald Smidth-et, Jauch-ot és Raab-ot, (amely utóbbi heti három alkalommal szerepel adásban!), akik normális körülmények között ezerrel próbálják elkerülni, hogy ugyanazokat a vendégeket hívják meg, mint a versenytársaik. Mindannyian drasztikus nézettségrobbanást jelentettek azokon az estéken, amikor Zlatko megtisztelte az adásukat. És ott volt Zlatko az összes élő és mozgó magazin címlapján, Stern, Spiegel, Focus, Bravo, (és persze Zlatkosan alul volt öltözve).

És beindult az értékesítési részleg is, Zlatko-wear (Zlatko-szignós jogging-szerkók az embernek, akinek mindene megvan),és a fogyasztók tollakat, kávés bögréket, egéralátéteket és Zlatko söröket kapkodtak le a polcokról. És egy hétre rá, hogy Zlatko-t kiűzték a "Big Brother" konténer paradicsomából, a show producerei (akiknek a szerződés jogokat tartott fenn erre, és akik arról híresek, hogy megismerik az arany tojást tojó tyúkot, ha már látják) bemutatták a "Zlatkos Welt" (Zlatko Világa) című műsort, a nagy ember saját műsorát az RTL II-n, Ahol a kiéhezett nézők olyan nyalánkságokra vethették rá a szemüket, mint "Zlatko boltba megy", ("Sladdi" - így becézik), zenét hallgat és emberekkel találkozik az utcán, akik mind teljesen be vannak zsongva, hogy élőben láthatják a sztárt, és mind mániákusan ismételgetik a Zlatko féle rosszul ragozott mondatokat, mint "Keine Ahnung" - "Gőzöm nincs". A nézettség átlagban 10.9%-ra rúgott, így magával a csúcsot jelentő "Big Brother" -rel együtt képviselték a csúcsot, amely utóbbi 9%-os átlagot ért el.

És mi a helyzet az albummal? Az "Ich vermiss Dich... wie die Hölle" ("I miss you... like hell") ("Hiányzol, mint állat") klasszik német sláger stílusú szám, amely nemcsak bármilyen minőségre akár csak utaló motívumot is nélkülöz, de ha valaki számára véletlenül ismeretlen ez a Zlatko kultusz, még azt sem hinné, hogy ilyen számot valaha beengedtek egy stúdióba (nemhogy a slágerlistákra). Ez a kis szám helyből a német és osztrák könnyűzenei top-ok No. 1-ja lett, első héten fél millió darabot vettek meg belőle, és máris úton van a platina lemez státusza felé, a második helyre szorult Brittney Spears-t fejhosszakkal maga mögött hagyva. Barátom, Szilády Szilvia média szakértő egyik reggel látta a szám klipjét az osztrák tévén, telezsúfolva dokumentum felvételekkel, melyekben Zlatko látható a "Big Brother"-ben, (amint az orr- és a mellszőrzetét nyirbálja), vagy a hangstúdióban, ahogy azon erőlködik, hogy eltaláljon egy-egy magas hangot. Az élménytől percekig szóhoz sem tudott jutni, a fejét fogta és szemein a sokk és a döbbenet ült ki, hogy a nyugati kultúrának ez a mélypontja már ötödik eltöltött hetét ünnepli a slágerlisták csúcsán. Pár perc elteltével a következő szavak hagyták el ajkait: "Ez kész, ez itt a vég .. ki gondolta volna, hogy a proletár diktatúra végül így arat győzelmet.." - mármint egy ágyban a kapitalista fogyasztói kultúrával.

Vannak, akik azt mondják, hogy "rendben, ez a műsor minden színvonalat nélkülöz, de ne vegyük már annyira komolyan magunkat, és egyébként is lehet rajta nevetni". De ki nevet a végén? A "Big Brother" látványos sikere nem kerülte el a kereskedelmi média és a reklámipar figyelmét. A Sat 1, az RTL fő versenytársa a német kereskedelmi csatornák közül, az "Insell-Duell" című show-val vág vissza, amely külföldön, különösen Skandináviában már bizonyított. A koncepció az, hogy "egyszerű" embereket kivisznek egy trópusi szigetre, ahol "saját magukról kell gondoskodniuk", és különféle erőpróbákon és megméretetéseken kell keresztül menniük. Az "Insell-Duell" hasonlóan működik, mint a "Big Brother" (melynek holland produkciós vállalata, az Endemol nemrégiben kivédett egy pert az "Insell-Duell" angol produkciós vállalatától, amelynek résztulajdonosa a "Live Aid"-es jótékony Bob Geldof**). A résztvevők időről időre szavaznak, hogy kinek kell mennie, és az viheti haza a "jókora" pénzjutalmat, aki legtovább "talpon marad". És ugyanúgy, mint a "Big Brother", Az "Insell-Duell" (angolul "Survivor") is elképesztően sikeres.

További mutációk is felütötték a fejüket Némethonban, és máshol is, legtöbbjük folyamatos, élő adást is nyújt az összes elhelyezett kamera által közvetített képpel, hogy a nézők méginkább úgy érezhessék, hogy "kísérleti patkányokat" figyelnek, akik a "sajtért" versenyeznek, amely mint tudjuk, nálunk, embereknél nem más, mint a kőkemény készpénz. Két Endemol produkció is, amelyet német producerek is megvettek, a Big Brother" és a "Survivor" elemeinek enyhe variálásából jött létre. A "Touristenklass" zöldfülű (és lehetőség szerint egymáshoz nem passzoló) turistákat küld közös vakációra. Itt azt lehet nonsztop figyelni, ahogy a különböző (esetleg direkt megtervezett) szituációkat kezelik, melyek lényege, hogy rendesen egymás torkának essenek. A "Dschungel-Fieber" (Dzsungel-Láz) kiválasztott emberkéinek a dzsungelen kell keresztül küzdeniük magukat, különböző akadályokkal tarkítva, és ha valaki nem jól teljesít, büntetés vár rá, például ételmegvonás. Ehhez hasonlóan egy kanadai show, a "Pioneer Quest" párokat telepít ki a prérire, tanyákra elektromosság, vízvezeték és minden modern találmány nélkül, és azt lehet megfigyelni, ahogyan a 19. századi pioneer-ok módján próbálnak megélni, növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, és hogy hogyan küzdenek meg a metsző nyugat-kanadai téllel. A világot jelentő készpénz pedig azé lesz, aki egy kerek éven (!) keresztül megállja a sarat összeroppanás nélkül. Több mint ezer pár jelentkezett erre a show-ra. Már Magyarországon is megszületett az előharcos, "négyen 2 hétig egy autóban", és mivel a másolás és a késés egyformán jellemző a kultúránkra, (echo), mondanunk sem kell, ennél sokkal komolyabb "bezárásos" produkciókra számíthatunk akár már szeptembertől.

Eközben a "Big Brother"-t nemrégiben megvette az amerikai CBS is, 20 millió dollárért. Ez az amerikai verzió júliusban kezdi pályafutását. A Spiegel-ben idézték, amit az Endemol egyik menedzsere mondott: "Ha ez a show az USA-ban is produkálja a (jellemző) nézettségi mutatókat, a televíziózás új korszakába érkeztünk el". Igaziból ez az új korszak már minden bizonnyal el is kezdődött: "közönséges" embereken végzett kísérletek nonsztop megfigyelés alatt - mint főműsoridős szórakozás.

A CBS, aki azon fáradozik, hogy megtalálja az utat a fiatalabb közönség-rétegekhez, máris nyilvánvalóvá tette, hogy ennek érdekében a "bezárásos megfigyeléses" formulát fogja alkalmazni. A "Survivor" megmutatta, hogy képes az európai nézettségét az USA-ban is produkálni, különösen az aranyat érő 18-34 és 18-49 éves kategóriákban. A Reuters azt jelentette a "Survivor" nézettségéről a nyitó héten, hogy "a legnagyobb, amit egy televíziós network bármilyen kategóriában elért az utóbbi 7 év folyamán." Nem igazán meglepő tehát, hogy a televíziós producerek és a hirdetők a szájuk szélét nyalogatják, ahogy a rekord léptékű profitra és az eddig nehezen elérhető közönség-rétegere gondolnak, amely trend a "ki akar milliomos lenni" átütő sikerével vette kezdetét. A "Who Wants to Be a Millionaire" a "reality műsorok" eggyel ezellőti generációjából (és a "Survivor", az angol export verzió) mára már tucatnyi ország közönségnyelője, nézettségnyertese, beleértve Magyarországot is, és egyben sok producer szerint annak az oka, hogy az amerikai televíziós network-ök gyakorlatilag megszűntek fikciós műsorokat vásárolni, és hogy a következő év során az amerikai tévék már alig fognak új fikciós műsort bemutatni.

A nagy és gyors biznisz a "reality tv"-ben van. Ha egy Zlatko az USA-ban is fel tudná ütni a fejét, még több ember beszélne róla, eladna egy jócsomó csatolt terméket, létrehozna néhány leágaztatott műsort menetközben, és azt mondhatnánk, hogy a forradalom teljes győzelmet aratott.

-Dylan Gray-

* "legújabb generációjának" - Az MTV-n 1991 óta megy a "The Real World" című műsor, amely elég népszerű volt, és sokat beszéltek róla mint a több kamerával való megfigyeléses műsorok úttörőjéről, amely természetesen sokkal humánusabb volt a mostaniaknál. A "Real World" résztvevői akkor hagyhatták el a lakást, amikor csak akarták, akár egész este odakint bulizhattak, a toilette kívűlesett a kamerák hatósugarán, és ami a legfontosabb, nem kellett egymás ellen versenyezniük pénzjutalomért, sem egymás ellen szavazniuk, sem egyiküket sem kiűzniük. Egyszerűen csak ott laktak, ingyen, és cserébe az MTV nyert egy tanulságos műsort. ( vissza)

** "Live Aid"-es jótékony Bob Geldof"-es "Live Aid" egy híres jótékonysági koncert volt 1985-ben, a legnagyobb pop és rock sztárokkal, amiből album is készült az afrikai aszály áldozatainak a megsegítésére. Geldof volt, aki az egészet megszervezte, (korábban a Boomtown Rats énekese volt, leghíresebb számuk az "I don't like Mondays" - 1978-körül). ( vissza)