|
|
|
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|
|
Taxidermia
Nem könnyű megmondani, mire számít az ember, amikor beül egy új magyar filmre, de egy biztos, legvadabb rémálmaiban is maximum valami olyan film szerepel, amely halálosan unalmas, vagy fárasztó. A Taxidermia azonban új dimenziókat nyit, amelynek kielemzése, és az ezzel kapcsolatos kulturális kárbecslés minden bizonnyal a közeli jövő fontos feladatai közé fog tartozni. (februári cikkünk) Ha az ember elmúlt már 18, és látott már jó sok silány, és majdnem ugyanannyi remek filmet, nehezen hiszi el,  hogy még mindig meg tudják lepni. A
Taxidermia már az első jelenetében premier plánban mutat egy féri péniszt, és nem csak úgy,
hétköznapi körülmények közt, például úgy, hogy valaki felébred, és nincs rajta ruha. Nem, itt egy
meglehetősen perverz önkielégítés közben láthatunk olyat, amit a nyugati világ mozijaiban nem
szokás látni. Ezt nevezzük rossz stílusnak, rendezői ostobaságnak, illetve egy film hanyag
kezelésének, hiszen egy erektált állapotú pénisz közelije kizárja a filmről a nagyközönség jelentős
százalékát -ami a jegyeladásokon természetszerűen megmutatkozik.
Ha azt hittük, hogy az első jelenet némiképp poénos módon tárt elébünk egy merevedett férfi nemiszervet, nagyon naivak voltunk. A második jelenet központi szereplője ugyancsak egy pénisz, és a sorozatnak nincs vége. Hamarosan tanúi lehetünk annak, hogy hogyan maszturbál egy  meglehetősen furcsa figura (ezt a szerepet nem színművészek játsszák), ismét
jól megfigyelhetjük a péniszét, láthatjuk, amit szatír módján leskelődik a század eleji módon
fürdő, vagy toilettet használó nők után. Ezen túlmenően megcsodálhatunk egy olyan jelenetet is,
ahol meglehetősen undorító körülmények között egy színművésznő (Molnár Piroska) részvételével egy
férfi mocskos szavakat ordibálva közösül egy nővel, úgy, hogy a pornográfia fogalmát kimerítő
részletességű képet kapunk. Itt valami félreértés lesz - gondoljuk magunkban. De tényleg.
Nem poénkodásból mondjuk, de tényleg van is némi félreértés, mert kiderül, hogy a fickó csak odaálmodta a gusztustalan nőt, és közben "csak" egy halom sertésszalonnával közösült. Az orgazmusát sem hagyhattuk ki, a tetőpont pillanatában egy kést beledöftek egy disznóba, a vére elkezdett ömleni (állatkínzás: 2-től 10 évig), a zene felerősödik, az állatot darabokra szedik. Egy állat leölését, a kiömlő vérét egy szexuális aktussal, egy orgazmussal egybeolvasztani - nem kis tett. A fickó fejét egyébként rendes kivégzésszerűen, vágás nélkül szétlövik egy pisztollyal, de előtte még újra egy  szexuális "menet"
kellős közepén látjuk, amikor egy tűzre, egy gyertya lángjának hatására kerül izgalomba, illetve,
amikor a gyertyát újra megpróbálja meggyújtani egy gyufa segítségével, a filmvásznon megjelenik egy
"gyufagyári lány" - fantázia. Vannak dolgok, amiket nehéz elhinni, az ember lánya, így a húszas
éveinek közepén már látott jó pár durva dolgot, és azt hiszi, tudja, hogy maximum meddig mennek el
például a magyar filmek. Mármint tudni véli. A fickó, mint katona, odaül a kislány mellé, és
lihegve fizikai kontaktust létesít vele, megfogja a kezét, és ráveszi a gyereket, hogy fogdossa őt
a kabátja alatt. Totál hányinger - gondolja magában a szolid nézőlány, és nem is hinné, hogy ezzel
a hátralévő egy óra stílusára, minőségére is sikerült megtalálnia a megfelelő szót.
Miután kivégezték ezt a fickót a szalonnák közt, a történet továbbgördül, és a gusztustalan nő megszülető gyermekének életét követjük figyelemmel.  Hogy
egyetlen percre se maradjunk gusztustalanság, morbid sokkolás nélkül, a kisbabának sertés farka
nőtt, amit egy harapófogóval vág le az apja. A következő jelenetben undorító zabáló versenyt
látunk, egy fantázia ez, ami az egykori kommunizmusban játszódik, aminek nem igazán örülünk, mert
miért poénkodik valaki a történelemmel? Ha csak videóklipet akar rendezni, hát rendicsek,
legfeljebb béna lesz, de szatíra formájában feldolgozni egy kommunista diktatúrát, 2006-ban nagyon
gyenge dolog. Mindegy, nagyban megy a zabáló verseny és a sugárban hányás. A film hátralévő
részében folytatódik az ocsmány, gusztustalan dolgok sorozata, amely csak említésképpen magában
foglal egy ember feldarabolását, beleinek kifordulását, saját kezének, fejének levágását, saját
testének összevarrását, saját fejének levágását. Csúcs. Döbbenet. Ez lett Pálfi Györgyből, a Hukkle
rendezőjéből? Örömmel és izgatottan siettem e fim vetítésére. Rossz belegondolni. Ráadásul az ember
saját magát égeti, valahányszor beszédbe elegyedik valakivel erről a "filmről", mert jelzed, hogy
nagyon súlyos, ocsmány, gusztustalan film, illetve nem is film, hanem csak másfél óra, ami tele van
ocsmányságokkal. És utána megkérdik, hogy "például ...", és itt jön az égés része a dolognak. Jobb
kikerülni az egészet, vagy csak azokkal szót váltani róla, akik ugyancsak látták, és mint a
post-traumatikus veterántársainkkal, akikkel szavak nélkül értjük egymást, jól el lehet velük
kommunikálgatni.
A filmmel kapcsolatban, sajnos érdemes három különböző téren is elgondolkodnunk. Először is az az ominózus állatlegyilkolás: hogyha nem bizonyíthatóan komputertrükk, ha nem hívták meg az állatvédők egy képviselőjét, hogy felügyelje, hogy az állatoknak, az illető  állatnak tényleg nem esett semmiféle
bántódása, akkor ez egy súlyos, és súlyosan büntetendő cselekedet.
Másodikként bizonyára komoly felelősséget lehetne megállapítani azon a téren, hogy erre mi, magyarok államilag pénzt adtunk. Nyilvánvaló, hogy a nemzeti filmfinanszírozást törvények, rendeletek szabályozzák, melyek nyilvánvalóan nem teszik lehetővé például horrorfilmek támogatását. Ugyanígy pornográf filmek elkészülését sem szokták százmilliókkal támogatni, így feltesszük, hogy egy, a nagyközönség széles rétege számára vagy tiltott (szerintünk 21 éven aluliak számára nem ajánlott, de ez nem jelenti az ellenkezőjét), vagy pedig megrázó, káros hatású film támogatása sem lehet különösebben legális. Művészi értékekre, a cenzúra intézményének elfogadhatatlanságára persze simán lehet hivatkozni, ám ez a film minden olyat tartalmaz, ami miatt egy-egy filmet "csak felnőttek számára" szoktak ajánlani, miközben az egész egy vígjáték akar lenni. Látszik tehát, hogy nem egy olyan művészfilmről van szó, amely e támogatás nélkül nem is készülhetne el. Szirtes András Dear Daughter c. filmjét 21 ember nézte meg egy év alatt, de nem sajnáljuk a filmre költött pénzt, mert egyrészt nem túl sok, másrészt művészi értéket képvisel. Ehhez  képest egy Taxidermia című, gusztustalanságok, ocsmányságok tömkelegét tartalmazó
filmszerűség (van eleje, közepe, vége - de nem film), akármennyi pénz is kap, azt független
forrásokból kellene szereznie, és nem az államtól. Hiszen miért is kellene, egy pénzszerzés
céljával, jegybevétel, haszon elérése céljából létrehozott, lélektanilag káros, és majdnem minden
korosztály számára tiltott, vagy nem ajánlatos filmet a közösségnek szponzorálni? Ott van a
Rózsaszín Flamingók c. film, amely kétségtelenül tartalmaz gusztustalan elemeket - mégis egy
alapjaiban jó film. Egy független film, amelyet nem az amerikai adófizetők pénzéből hoztak létre,
John Waters büszke is lehet rá, és a demokrácia törvényeivel összhangban, ha valaki akarja, meg is
nézheti, és pénzt adhat neki érte, amely pénzt meg is illeti őt. De az, hogy egy direkt ocsmány,
direkt botrány filmet egy állami, egy közpénzforrás támogasson, egy meglehetősen bizarr
helyzet.
A harmadik, és kicsit sem kevésbé súlyos vonzata ennek a filmnek a fesztiválokon való megjelenés.  Tény, hogy körülbelül annyi fesztivál
van a földön, min ahány ember - osztva 100-val. Egy biztos, minden film simán talál magának olyan
fesztivált, ahol az embereknek tetszeni fog, mindenütt akad néhány nagyon tapasztalatlan, vagy
nagyon elmeszesedett újságíró, aki ír valami elvont (tényeket nem említő) cikket arról, hogy ez egy
figyelemreméltó film. Mármost valahányszor valakik valahol megnézik ezt a filmet, azt fogják hinni,
hogy ilyen a magyar film, és hogy ilyen gusztustalanok a magyarok. Biztosan nagyon vicces lehet egy
amszterdami kocsmában, ahogyan levetítik angol feliratokkal DVD-ről ezt a filmet, vagy
Dél-Afrikában, és akkor sok-sok szórakozó vendég nagyokat nevethet a gusztustalanságokon, meg azon,
hogy milyen szánalmasok a magyarok, és ez szerintünk eléggé nagy kár.
Visszatérve, ha tegnap valaki azt mondja, hogy nem lesz túl jó Pálfi György második filmje, biztos, hogy kinevetjük, mondván "miért ne lenne, talán agyat cseréltek benne menetközben?" PS: Amikor ez a cikk keletkezett, a film még nem nyerte meg a Filmszemle legjobb film díját, amit az elképzelhető legnagyobb abszurditásként értékelünk, bár ha belegondolunk, hogy 2004-ben a Másnap, 2003-ban pedig a Magyar Szépség nyert, látunk benne némi rendszert :) Azt a tényt pedig, hogy a Taxidermia a szemlén, a közönség szerint a 3. legnépszerűbb film volt, ugyancsak érdemes némi fenntartással kezelni - majd meglátjuk az igazi jegyeladásoknál..
-jepe-
2006-11-10
|
|
 |
|
|
|
|
