Utazz le Gyöngyösre, és fura érzésben lesz részed. Körülbelül 50 perc alatt esik majd le a tantusz, hogy mi olyan különös ebben a városban. Nincs Coca-Cola, egyszerűen lehetetlenség hozzájutni, a Pepsi egyedül uralja a terepet. 
Az ember úgy elveszíti az egyensúlyérzékét, mintha egyik szemét behunyta volna. Tanulság, nem lehet eléggé megbecsülni a szabadversenyt. 

Amikor osztódik egy piac, a fogyasztó örül, a jelenséget, az osztódást pedig jelképesen Coca-Pepsi effektnek nevezzük. Nincs is jobb, mint amikor kiderül, hogy ugyanaz a termék-kategória több gyártót, szolgáltatót is el tud tartani. 
Vajon mi olyan varázslatos NY-ban, ha nem az, hogy kávézók, éttermek, mozik, klubok, és általában minden szolgáltatás széles skáláját találhatjuk meg benne. 
A verseny során minden versenytárs egyre jobban specializálódik, és végeredményként egy nagyon kifinomult szolgáltatási hálót kapunk, ahol mindenből a legprofibbat kapod. Ez egy nagyon komoly fejlettségi szint, amire nem könnyen tehet szert egy város, egy kultúra, érlelődnie kell hozzá, mint egy jó bornak. N.Y. City kétségtelenül egy aszú, de volt is hozzá jó sok ideje, hogy így beérjen, hazánkban mostanában kezdtük észlelni a Coca-Pepsi effektet, és örülünk neki. 
Mondunk példákat: 

A Kálvin téri Irish Cat közvetlen szomszédjában két kávézó nyílt, a Montmartre és az Andersen, mégpedig elég rövid időn belül, vagyis a két hely nem azért jött létre, mert látták, hogy a környék még biztosan elbír plusz egyet. Mellesleg, úgy látszik, simán elbír. Az Oktogon-i McDonald’s mellett megnyílt az Ali Baba nevű Török gyros-büfé, ami két szempontból is érdekes. 

Egyrészt a Meki mellett is elfér, amely mellesleg szemben helyezkedik a város legnagyobb Burger King-jével, másrészt a Jászai-Oktogon tengelyen immár az Ali Baba a Harmadik Török kajázó, a zseniális Három Testvér és a Török Kínai mellett. Ali Babában külön szeretjük, hogy nem tekert tésztába, hanem hagyományos pitába csomagolják a husit, meg az egyéb cuccokat. 
Szintén Kálvin téri példa a World of Vision napszemcsi-bolt tőszomszédjaként felbukkanó Ofotért Optika szalon. 

A World of Vision egyedül vészelte át a telet, ami napszemcsik esetén viszonylag húzós, és ahogy megnyílt a szezon, máris szomszédot kapott. 
A Matáv mellett megjelent a Netphone szolgáltatás, amely külföldi hívásokat kínál meglehetősen olcsó áron. 
De mind közül a kedvenc példánk a Nincs Pardon szórakozóhely cabrió verziója, amely Zöld Pardon néven ismert. 

N.Y., a "Big Apple" már lehet, hogy túlérett, és a N.Y.-iak számára megdöbbentő módon sorra ütik fel a fejüket a láncolatok, ami szinte a város stílusát veszélyezteti. 

Legjobban a Seattle Starbucks Coffee kávéház-láncolatot utálják, ami úgy bukkan fel a város legkülönbözőbb pontjain, mint kanyarós kiütések. Ruházat területén a GAP, amit mi nagyon bírunk, de a NY-iak simán konfekcióként tekintenek rá, a Banana Republic és az Urban Outfitters áruházláncolatok hódítanak. Ezeknek hatására mindenki khaki gatyókat, és pántos toppokat vásárol, és a NY-iak szerint, NY-hoz méltatlan módon mindenki ugyanúgy néz ki. 
Gyorskajában a McDonald’s a Wendy’s, a Pizza Hut  a Dunkin és a Taco Bell hódítják meg rohamosan a várost, amit eddig elkerültek a láncolatok. 
Ezelőtt csodás pizzériák százai közül lehetett válogatni, amiket családok üzemeltettek, és egy dollárért beültél és kaptál egy (jókora) szeletet. Most a helyükön pizza-láncolatok virulnak, a helyiek szerint rémes pizzákkal. 
És itt vannak a "family restaurant" hálózatok, mint Roy Rogers és az Olive Garden, amely a történelem legrosszabb olasz kaját produkálja. Fagyizókban  a Ben & Jerries c. láncolat teszi be az ajtót a város eddig legendásan kifinomult választék-gazdagságának, ami nálunk még csak most kezd kialakulni a kedvező Coca-Pepsi effekt hatására.