Roger Kumble átemelte De Laclos regényét a jelenbe, NY, Manhattan. Ezáltal nemcsak mi jártunk jól, hogy megszabadultunk a kosztümöktől, és a történelmi kor távolságától, hanem a regény is, mert ismét
életrekelt. 

Roger Kumble nagyon belezúgott a regénybe, az összes megfilmesítésén kívül, az összes komolyabb színházi adaptációját is jól ismerte. Íróként ez a második, rendezőként pedig az első filmje, de a Dumb és Dumber írásában is közreműködött, noha a stáblistán nem jegyezték, valószínűleg azért, mert baráti alapon tette. 
A 66-os születésű Kumble eredetileg egy alacsony költségvetésű (low budget) filmként képzelte el a Kegyetlen Játékokat, amit art mozikban lehet majd látni. A low budget 1 millió dollárt jelent. Ez azonban nem jött össze neki, mert a főszereplők közé be-szereposztotta a Tudom mit tettél tavaly nyáron két "tini-sztárját", Ryan Phillippe és Sarah Michelle Gellar személyében, és ettől kicsit több pénz dőlt be a filmhez, és 11 milliós darabként készülhetett el. A stúdió vezetője mondjuk rábeszélte, hogy kicsit vegyen vissza a kegyetlenkedésből, és kicsit konkrétabb befejezést adjon neki, de nem bánta meg, és mi sem bánhatjuk, sőt. 

A Kegyetlen Játékok a fiataloknak és fiatalokról szóló fiatalos filmek kellemes csoportjának a tagja, az eddigi csúcstartó, a Nyakunkon az Élet (Reality Bites) után most a Kegyetlen Játékok foglalta el a trónt. A Hackers, a Spinédzserek (Clueless), és a Zenebirodalom Visszavág (Empire Records), valamint a Shopstop (Clerks), és maga a Nyakunkon az Élet nem bánják ezt, de például az A csaj nem jár egyedül kicsit máris elsápadt az újdonsült csúcstartó érkezésekor. 
Azzal együtt, hogy fiatal-film, az egyébként egészen remek Tökéletes Gyilkosság-ot is maga mögött hagyta, mert ugyanúgy bevezet egy "sharp" Manhattan-i világba, ahol a felső tíz pengeéles stílusa és végtelen gátlástalansága éldegél, de mégis sokkal modernebb, mert nem érezni, hogy ez egy régebbi történet feldolgozása.
A fiatalokról fiataloknak szóló filmeket a filmstúdiók simán tini-moziknak nevezik, de minden lebecsülés nélkül, hiszen a tini-mozik nagyon jó üzletet jelentenek. 

INTERCOM

Az egyesült államokban hatalmas divat a tini-mozi műfaja, szinte hetente jön ki egy-egy újabb fiatalokat megcélzó film. Nem is nagyon csodálkozhatunk ezen, hiszen a legaktívabb  mozibajárók a fiatalok, a legmegbízhatóbb, legerősebb piacot jelentik. Az ilyen filmek elkészítése a "felnőttes" filmek költségeinek töredékéből kijön, (például azért is, mert pályakezdő és "olcsó" színészekkel dolgozhatnak), és mindig nagyon rendesen kasszálnak. A She’s All That 15 millió volt, és 26-ot termelt az első hétvégén, a Kegyetlen Játékok 11 volt, és 20.5-öt, szintén az első hétvégén. Tökéletes üzlet. Lásd a Tudom mit tettél tavaly nyáron-t, szintén Neal H. Moritz producelte, mint a Kegyetlen játékokat, és (anyagilag) bomba-siker. Amúgy elég béna film, ráadásul Ryan Phillippe és a szegény kicsi aranyos Sarah Michelle Gellar jól kipurcannak benne. A második rész sokkal jobb, (Még mindig tudom ..), de a buta és béna horror-jeleneteket ki kellett volna hagyni.

Közben, persze, felmerül a kérdés, hogy Magyarországon miért van lakat alatt a "tini-mozik" műfaja. Az egy darab Kalózokon, és az egymillióból, saját, független produkcióban készített Cukorkékségen kívül nem nagyon vállalkoznak ilyenre a magyar filmesek. Miért lehet ez? Arra gondolunk, hogy hazánkban a filmeket még mindig a szakmának készítik, mármint a rendezők. Persze nem a színészeknek, director of photography-k, és egyéb filmes szakemberek számára, (akik szeretik a közönséget) hanem például az MMA-nak (Magyar Mozgókép Alapítvány), ahonnan a például a Honfoglalás merítette a jókora költségvetéséhez szükséges pénzt, és ami a magyar filmek elsődleges finanszírozási alapja. Az MMA kuratóriuma olvassa el a magyar forgatókönyvek zömét, és hoz döntéseket, és bizony a kuratórium nem  fiatal lányokból áll, (ahogy szeretnénk). 
Aztán itt van a filmes értelmiség, lásd a Népszabadság Kegyetlen Játékok kritikáját, amit a tiszteletre méltó Almási Miklós írt, az ELTE esztétika szakának a feje, és az volt a véleménye a filmről, hogy "nincs benne szufla". Egy ilyen kritikán nem lehet csodálkozni, és persze mindenkinek a véleménye szent, csak hozzá kell gondolni, hogy a show-biznisznek érdeke, hogy a néző jól szórakozzon, mert a nézőkből él,  az esztétika tudományának pedig nem érdeke az ilyesmi. 
De fenti két oknál döntőbb tényező, hogy senki nem tud mai és fiatal stílusban párbeszédeket írni, történeteket kitalálni, meg ami kell. Így a magyar fiatalok vagy koravén magyar filmeket nézhetnek, vagy maradnak az amerikai tini-mozik. 
De lássuk a filmet ..