Mi az, télen ritka, nyáron gyakori? Lánc-bulizás. Így hívják azt a különleges állapotot, amibe ha belekerülsz, akkor mint egy alagúton haladsz végig, vagy mintha elindítottál volna egy mosógép programot. 
A lánc-bulizás egyáltalán nem az, (mint a lánc-dohányzás), hogy egyik este a másik után, vagy legalább is nem ez benne a lényeg. A lényeg a folyamat, mint egy folytatásos regény, mint egy tévésorozat esetében. Amikor "csak" leugrasz egy helyre, benyomni egy coca-colát, vagy belecsúszol egy rendes éjszakai szórakozásba, azt mondhatjuk, beindultál, majd hazamentél és leparkoltál.  Ébredés másnap, a szokásos időben, vagy pár órával később. Elmentél otthonról, majd visszaérkeztél a szokásos kerékvágásba. Következő alkalommal kezdheted újra a beindulásnál. 

Nyáron azonban könnyedén fordul a kocka. Beindulni elég egyszer, a szezon elején, és attól kezdve folyamatosan pályán vagy. Ez a  kerékvágás. Adódhatnak kényszerszünetek, munka, rossz idő, kéz és lábtörés, de ahogy vége, egy szempillantás alatt ismét felveszed a fonalat, pont ott, ahol abbahagytad. 
A láncbulizás szünetében mintha egy vakációról érkeznél haza, idegenül nyitogatod a hűtőt, konganak a falak, újra ismerkedsz a saját telefonoddal, a tévéd is szinte eltévedt nyári mikulásnak tűnik, nem is hiszed el, hogy télen mennyivel többet tapadsz a képernyőjéhez, most egyszerű műanyag kacat, mint egy kísértet, egy vámpír, aki elhalványul a napsütiben. A melódra alig bírsz ránézni, folyton emlékeztetned kel magad, hogy ebből szerzed a sok lét, ami a bulizás folytatásához szükséges. Amikor éppen szünetel a láncbulizás, csak úgy veszed, mint egy filmszakadást. 

Aztán, ahogy véletlenül nincs semmi dolgod, egyből kezdődnek a telefonálgatások, uszoda, strand, teraszok ügyében, és mintha az otthonléted egy forró áru lenne, amitől a lehető leggyorsabban szeretnél megszabadulni. Mert odakint van a helyed, odakint és emberek közt. 

Embereken az agyad, (nem nagy meglepi), folyton a másik nem képviselőit érti. Vagy a haverjaidat, havernőidet, akikkel közösen szoktál a másik nem képviselőinek körében nyomulni. Innen ered  a beindulás c. szó, találkozni, és beindulni. Beindulni az ellenkező nem irányában. 

És ha az irány már megvan, csak az a kérdés, hogy mi a cél? A megoldás egyszerű:  meztelen bőrfelületek.Ez az, ami az év többi részében hiánycikk, most pedig mint szezonális jelenség egyszerűen elönti a piacot. Lenge top-ok, szandálok, milliméteres vastagságú anyagokból készült rucik hagyják szabadon az ellenkező nem összfelületének jelentékeny százalékát, hogy a nap és a levegő, és az összes ember tekintete könnyen hozzá tudjon férni.
A meztelen bőrfelület az a motívum, amitől megrészegülnek az emberek, és amitől a nyár napjai folytatásos sorozattá, lánc-bulizássá változnak. Hozzá jön még ehhez a folyadék, mint víz, amiben lenni lehet, és mint folyadék, amit meg lehet inni, plusz a jégkocka, mint a civilizáció elemekkel folytatott harcának egyik nagy győzelme. 
Tegyük fel, otthon vagy, tegyük fel, melózol, vagy legrosszabb esetben egy bevásárló centrum egyik légkondis üzletében eladóként találgatod, hogy milyen lehet odakint. Akárhol is vagy, alig várod, hogy visszatérhess oda, ahol abbahagytad. 

És amikor végre ismét (nagy létszámú) társaságban vagy, ahova a beindulás korántsem meglepő módon vezetett, máris úgy érzed, mintha hal lennél, és visszaengedtek volna a vízbe, ahol ismét vidáman lubickálhatsz. Mert ez van.
Projektek ezrei futnak, parázslanak a telefonvonalak, idemenni, odamenni, és mind ugyanarról szólnak, beindulni, és vissza a pályára a meztelen bőrfelületek közé. 
Coca-Cola Beach-house, Pepsi Sziget, Napfogyatkozás, hétvégi Balcsi, Spanyolország, Corfu, vagy akár tök helyi helyek, szinte mindegy, csak sokan legyenek ott, és sok négyzetkilométernyi meztelen bőrfelület. (Lehet egyébként, hogy a szexet is csak azért találták ki, hogy hűvösebb évszakokban is ugyanúgy meglegyen a napi meztelen bőrfelület adagod.)

A lánc-bulizás olyan, mint egy sci-fi film. Nyár elején belesodródsz egy hullámba, és csak azt veszed észre, hogy napjaid, az amúgy elszigetelt bulizásaid, élményeid sorozattá állnak össze, és nem szívesen hagynád ki a következő epizódot, vagy a következő percet. Gyanús neked, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy szoktak, de nem tudsz mit tenni, mert ez egy sci-fi. Mintha álmodnál, pedig most vagy ébren. Végre használod magad. Felgyorsulnak a dolgok, és nem lehet őket leállítani. Sokkal több minden történik veled, mint évközben. Sőt, valójában az van, hogy évközben filmeket nézel, amikben történnek dolgok, és mandinerből kapod az élményeket. Nyáron, amikor beindult bulizásod láncolata, nem nézed a filmet, hanem beléptél, átszakítva a kirakatüveget, vagy a mozivásznat, és benne vagy, egyenes adásban. És a sok dolog mind közvetlenül veled történik. Párbeszédek, jelenetek, idemenés, odamenés, szex, utazás, amik a filmekben általában vannak. 
Ilyenkor nincs már szükséged arra, hogy emlékeztetők, utánzatok peregjenek a szemed előtt, mondjuk egy tévé-sorozat formájában. Maximum reklámokat bírsz megnézni, mert rövidek, vagy moziba tudsz elugrani, mert ott eléggé életközeli amit látsz. De még oda is leginkább a többi ember, és persze a felszabadult bőrfelületek miatt mész, (meg azért, mert jól jön egy film a filmben, a te filmedben). 
Nem csoda, hogy a tévésorozatok rendesen megsínylik ezt a láncbulizásos hullámot, hogy átpártoltál a meztelen bőrfelületek csatornájára. Kedvencünket, a Melrose Place-t pl. már két hete teljesen szem elől tévesztettük, és már ismét 16.50-kor kezdődik a TV3-on, vagyis kevesebb a reklám, mert kevesebben nézik. Ősszel talán majd bepótoljuk, videóról, de nem lehetünk biztosak ebben sem, mert másfél hónap múlva mindenki más ember lesz.