Mortal Transfer - Végzetes Hipnózis
 Mortel Transfert 2000.

A film címe nagyon érdekes: mint minden jó magyar cím, ez is egy körrel közelebb van ahhoz, ami a filmben van, mint az eredeti cím, mert ebbe a hazai forgalmazó már nagy valószínűséggel beleépítette a saját nézői élményét, tapasztalatát. Ez esetben a tapasztalat mindenképp a "mortal" akar lenni, az történik ugyanis, hogy kedvenc francia színésznőnk a film egy (hogy úgy mondjuk) "eléggé korai szakaszában" elhalálozik, és onnantól mint "a hulla" vesz részt az események szerény forgatagában. A cím tehát, hogy "Mortal Analízis" meglehetősen találó. Ha már itt tartunk, nem panasz, de annyiban kényelmetlen erről a filmről írni, hogy a film forgalmazója, a Másképp Alapítvány, illetve Balassa Péter nagyon kedves barátunk, plusz a Cirko Gejzir mozi kitalálója és feje, vagyis Budapest Legkisebb mozijának és filmforgalmazójának képviselője, ami így összesen három nagyon jó okot is szolgáltat arra, hogy "reklámozzuk" ezt a filmet. Ugyanakkor még a vicc kedvéért sem szeretnénk választani az olvasóink és egy barátunk között, de talán nem is kell, mert jóllehet, a következő pár sorban ki fog derülni, hogy egy kissé "aberrált" művészfilmről van szó, amit nem igazán ajánlanánk a legtöbb ember-, illetve mozinéző-típusnak, kivéve talán a Budapesten egyáltalán nem ritka "ortodox művészfilm", valamint az un. "másfajta film" lelkes fogyasztóinak, akikre a Másképp Alapítvány is specializálta magát.
A film úgy nyit, hogy a férfi, Michel egy pszichiáternél ül, lassan kattog a falióra, recseg a padló, ami az európai filmek nagyon sajátos speckója, szóval szobazajokat hallunk, Michel pedig beszél, beszél, és megértjük, hogy van egy nő, aki szexről beszél neki, ő pedig hajlamos közben elaludni. Rendicsek.
A következő jelenetben Michel az, aki hallgat, és valaki más fekszik a kanapén, szóval egy franciás csavarral kiderül, Michel maga is pszichiáter, vagyis annak, amit mondott, kezd értelme lenni, tehát, hogy egy nő a szexről beszél neki, ő pedig elalszik, már csak egy nő kell mindehhez, és ekkor lép a színre végre Helene de Fougerolles.
De Fougerolles-nak nem a legjobb szerep jutott ki ebben a filmben, mert egy ex-prostit alakít, akit ver a férje, a maffiózó, és ő (mármint a nő) ezt direkt élvezi és kéri is. Közben még kleptomániás is, és olyanokat mesél, hogy amikor lebukik, élvezi, hogy meztelenül megmotozzák, meg minden. A "meg mindenbe" beletartozik, hogy a bugyija kilátszik, miközben beszél, tűsarkú cipőit lassítva rúgja le, és hogy a hatás teljes legyen, mutat a testén zúzódás-nyomokat is. A Bad Boys c. film jut az ember eszébe, amiben a két srác szerepet cserél, és így Mike Laurie nyomozó szerepét (Will Smith) kollégája, Marcus (Martin Lawrence) játssza el. És akkor ott fekszik az állítólagos nagy nőcsábász, Mike Laurie az ágyon, az általuk védett gyönyörű tanú, Tea Leoni mellett, és folyamatosan arról beszél, hogy mekkora nagy csajozógép, meg minden. De Tea Leoni átlát szitán, és azt mondja neki, úgy beszél, mint aki szűzen akar ágyba menni. Nos, éppen így lehet átlátni a szitán A Mortal Analízis esetén is, hogy úgy csinál, mintha tele lenne szexuális tartalommal, közben meg nem tudjuk, de másodpercekre vagyunk attól, hogy a film főszereplőnőjét elveszítsük. Michel, a pszichiáter ugyanis, ahogy ígérte, be is aludt, amíg a lány az erotikus műsorát nyomta, és mire felébredt, a lányt holtan találta a kanapén. Valaki megfojtotta. Kár.
Ekkor még csak azért sajnáljuk de Fougerolles-t, hogy ilyen rövid főszerepet kapott. A tortúra azonban még csak most kezdődik, Michel ugyanis az ágya alá rejti a hullát, és jópár jeleneten keresztül amiatt kell izgulnunk, hogy nehogy kilógjon a hulla keze, miközben éppen valaki más fekszik a kanapén. Mintha épp a Hóbortos Hétvége c. nagyon gyenge vígjátékot néznénk, amelyben két idióta egy hullát cipel végig az egész hétvége során, mintha az nem is halt volna meg. Itt szegény de Fougerolles-t egy idő után kiszedik az ágy alól, leviszik az autóba, leejtik a fagyott úttestre, és ott csúsztatják, úgy, hogy jól látsszon, hogy ő az, akit ott húznak-vonnak (fura, hogy a gyönyörű nők mire nem ihletik ezt a rendezőt). Végül Michel egy temetőbe viszi, ahol egy súlyos arc épp egy műanyag babával szexel, és úgy dönt, de Fougerolles teteme most pont jó lesz, egyszóval, ha Helene de Fougerolles a húgunk lenne, vagy megkérdezte volna a véleményünket, azt mondtuk volna: ne vállald el, nem kell neked ez a buta film.
A film igyekszik nagyon sejtelmes lenni, 100%-ig a Szép Fogolynő c. briliáns francia filmre emlékeztet, persze nem várjuk el, hogy olvasóink ismerjék ezt a filmet, csak megemlítjük, hogy Jean-Jacques Beineix, a rendező, tutira ismeri, és eléggé úgy tűnik, hogy valami hasonlót igyekezett létrehozni. Lényegében 4 darab filmet látunk. Az első a sejtelmes francia film, a sejtelmes nővel. Utána jön a hulladugdosás, mint vígjáték, amit egy viszonylag normál francia film követ, amelyben egy férfi ki akarja nyomozni, hogy milyen rémálmok gyötrik (és ekkor az egész úgy tűnik, hogy csupán egy rémálom), majd végül egy Agatha Christie következik, melyben beavatnak minket, hogy mi történt, amíg mi a filmet néztük. A legnagyobb hibája, hogy nem konzekvens.
A franciáknál gyakori az a forgatókönyv-írási metodika, melyben elkezdik, és csak úgy folytatják a történetet, és csak menet közben derül ki, hogy miről is szól, amit írnak. Ez a módszer egyébként nem is ellenszenves, sőt, abszolút ellenkezőleg, csak akkor van baj, amikor úgy tűnik, elkezdtek egy filmet, de nem tudták folytatni, legalább is nem ugyanazt a filmet folytatták, amit elkezdtek. Itt a nyomok arra utalnak, hogy egy álomszerű "végzet asszonya"-szitu akart (volna) lennia film, a férfi pedig egy labirintusban körözve próbálja felfejteni a rejtélyt (Szép Fogolynő, csak szólunk, 1982-es film). Minden az álom és a valószínűtlen valóság határán történik. Mármint ez akart lenni, ehelyett azonban jópárszor átment önmaga paródiájába. Ez van.
Amúgy eléggé hosszú, és viszonylag "vontatott" a film, de ígérjük, hogy az "ortodox" művészfilmek kedvelői megtalálják benne a számításukat, ráadásul a napjainkban oly divatos szado-mazo vonal is élénk a filmben, mert amíg a Robbe-Grillet féle Szép Fogolynőben csak egy darab ékszer-bilincs szerepelt, addig itt konkrétan látjuk, amint egy nőt 1-2 percen keresztül korbácsolnak, és élvezi. Szinte biztosra vesszük, hogy Jean-Jacques Beineix eredetileg ezt a nőt is Helene de Fougerolles személyében képzelte el, és biztos, hogy Helene de Fougerolles imádja a Betty Blue-t (nem valószínű, hogy más rendező kedvéért a jeges aszfalton tologattatta volna magát), de ábra szerint ez már neki is sok lett volna.

-zé-

szólj hozzá ..! a Te véleményed a filmről .. szavazz ..! pontozd a filmet 1 pont - nagyon-nagyon rossz film 2 pont - nagyon rossz film 3 pont - rossz film 4 pont - gyenge film 5 pont - nézhető film 6 pont - kellemes / tartalmas film 7 pont - jó film 8 pont - egészen jó film 9 pont - nagyon-nagyon jó film 10 pont - tökéletes film / fő kedvenc küldd el ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek